, (áz-ik) k. m. áz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Általán mondjuk minden testről, midőn nedvesedik, midőn a víz vagy más híg test bele veszi magát. Esőben, hóban ázni, megázni. Ázik a föld, ha megfutja az árvíz, ha esik az eső. Ázik, átázik a vízbe mártott ruha. Elázik a tészta. Átv. ért. elázni a bortól, am. részeggé lenni. Addig iszom, mig a torkom el nem ázik, két fekete bogárszemem nem szikrázik. Bordal.
Alaphangra és értelemre rokona a német: nass, továbbá az előtétes latin: madet, mador, madidus, valamint a magyar: med, ned, nedv, szanszkrit: nisz.