, (át-ok-oz-ott) mn. tt. átkozott-at. 1) Amire átkot mondottak, ami megvan átkozva. Átkozott nap, óra. 2) Káros, veszedelmes, gonosz, ártalmas. Átkozott a hal a harmadik vízben. Km. Átkozott szem volna, ki rajta nem kapna. Km. 3) Néha szelidebb jelentéssel am. dévaj, lator, ármányos. Átkozott egy fiú ez a mi Petink. Ejnye te átkozott, mily csinyt követtél el megint?