, (át-ok-oz) áth. m. átkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Valakit vagy valamit átokkal illet, azaz különös vad kifejezésekkel gonoszt, kárt, veszélyt, szerencsétlenséget kiván, milyenek: dögöljék meg, verje meg az Isten, sülyedjen el, ne lássa mennyeknek országát, stb. 2) Mint gonosznak kútfejét, okát szidalmaz, káromol valakit vagy valamit. Átkozni az órát, melyben valaki született. Átkozni a napot, melyen valakit megismert. Átkozni a játékot. Átkozni a gondolatot, mely először eszébe jutott. Mert ha elhagysz, megátkozlak, elhervadsz. Népd.