, fn. tt. ászok-ot vagy ászk-ot. Általán dorong vagy gerenda, melyet talapul valami alá tesznek. Különösen a pinczékben levő hordók alá fektetett ilyetén talapzat, máskép: gantár vagy kantárfa, a német Ganther után.
Eredetileg talán az al-gyöktől alzék vagy alzok volt, melyből változattal lett ázok, ászok. Egyébiránt alaphangra és értelemre rokon hozzá a német Sockel és Sog-baum, s a támaszt jelentő szláv szocha, stb.