, (ár-u) fn. tt. áru-t. Általán eladásra, vásárra szánt, s alku alá bocsátott jószág, legyen az ingó vagy ingatlan. Áruba bocsátani, ereszteni valamit. Drága, becses, hitvány, selejtes áruk. Különösen a rendes kalmárok és kereskedők vásári czikkelyei, portékái. Rőfös áruk, fűszeráruk. Külföldi, honi áruk. Új, divatos, ódon, állott áruk. Átv. ért. áruul adni magát, am. becsületét, erkölcsiségét, hűségét anyagi haszonért, pénzért föláldozni, odavetni.
Mennyiben az áru becset, díjat, értéket jelent, rokonai a magyar: érő, bér, érték, érdem; továbbá a német: Waare, Werth, Würde, az angolszász: ware, waru, a latin: merx, merces, meritum, a finn: arvo (= ár és áru) stb.