, fn. tt. ár-t, tb. ~ak, harmadik személyi birtokraggal: ára, árok vagy áruk, árai, áraik. Általán az adásvevésben kiszabott becse, értéke valaminek, illetőleg azon díj, bér, pénz, melyre valamit becsülnek, s azt odaadják, vagy melyért valamit kicserélnek. Ezen érteményénél fogva egyezik vele a vékonyhangu ér (ige, latinul: valet) t. i. amit vagy amennyit ér valamely jószág, az a szabott ára. Származékai: áru, árul, árus vagy áros, több öszvetételekkel együtt. Magas, nagy, drága, piaczi ár. Alacsony, olcsó, jutányi, csekély ár. Tartott, szabott, lealkudott áron venni. Fele áron eladni, elvesztegetni valamit. Árt szabni. Megadni a portéka árát. Mi az ára ezen lónak? Lehúzni az árából. Lefizetni az árát. Megadta a bak árát, rajta vesztett. Km. Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. Km. Lassabban a lőcs árával, ne oly fenhéjázva, kissé mérsékelve. Km.
Mennyiben az ár, áru, és ér, érték, érdem alapfogalomban egyeznek, rokonok velök a német Waare, werth, Würde, továbbá a latin: arrha, hellen: αρραβων, ismét a latin: meritum, merx, merces és pretium. V. ö. R, gyök.