, (ám-de) ösz. kötszó. A körbeszéd második részét vezeti, vagyis az utómondatot öszveköti az előmondattal. Ellenvetést, nehézséget fejez ki, melyet az előmondat állítmánya ellenében teszünk. Te gazdag létedre könnyen beszélsz: ámde mit mondjunk mi szegények? Ha nyiltan rajtunk üt valaki, védhetjük magunkat: ámde mitevők legyünk, ha orozva támadnak meg?