, fn. tt. ár-t, tb. ~ok. Személyragozva: árom, árod, ára, áraim, áraid, árai, áraink, áraitok, áraik. Némely régiek szerint kettőztetve: árr. Gorombább varrómunkáknál alkalmazott, hegyes, nyéllel ellátott lyukszuró eszköz, melyet bőrből dolgozó mesteremberek, ú. m. csizmadiák, vargák, szíjgyártók, nyergesek használnak. Rokon vele az izlandi: al vagy alr, német Ahle, hellen: ηλος, illir: art stb. Általán azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek rontást, metszést, hasítást jelentenek. l. fölebb ÁR gyök, és bővebben: R, gyökhang.