vagy ÁTLÖVEL, (által- vagy át-lövel) ösz. áth. és önh. Bizonyos résen, nyiláson vagy téren keresztül folytonosan lő. Átv. ért. mondjuk a napról, midőn sugarait sebesen messze veti. A nap átlöveli sugarait a fél földgömbön. Önhatólag véve am. sebesen keresztülröpül. A kelő nap sugarai átlövelnek a láthatáron.