vagy ÁTKEL, (által- vagy átkel) ösz. önh. Bizonyos útakadályozó téren, pl. erdőségen, hegyen, különösen vizen, folyón, tengeren általmegy, illetőleg keresztülhajóz. Gyalog, lóháton, szekérrel általkelni a hegyen. Hídon, kompon, csónakon, hajón általkelni a tulsó partra. Őseink azon helyet, hol a Dunán először átúsztattak, Kelemföldének nevezték, mert a krónikairó szerint "Kelemföldön átkelének.