vagy ÁTLÉP, (által- vagy át-lép); ösz. önh. és áth. 1) Önhatólag állapító ragu viszonynévvel am. bizonyos téren, testen, egy lépést tesz, s azt maga után hagyja. Általlépni a csatornán, árkon, küszöbön, határon. 2) Áthatólag tárgyesetes viszonynévvel ugyan a föntebbi értelemben. Átlépni a gerendát, kerékvágást. Átlépni a hágcsót. Oly magas, oly széles, hogy általlépni nem lehet. 3) Átv. ért. erkölcsi korlát, illedelem, törvény, fegyelem szabályain túl teszi magát; máskép: általhág.