vagy ÁTLÁT, (által- vagy át-lát) ösz. áth. és önh. 1) Állapító ragu viszonynévvel, am. valami résen, hézagon, nyiláson vagy bizonyos távolságon keresztül lát. Általlátni a palánkon, sövényen. Általlátni a folyón. Magasabb hegyről a kisebben általlátni. Átlátni a falon, szójáték = falra irt A vagy a bötüt látni, á-t látni. 2) Tárgyesetes viszonynévvel am. valaminek titkos, rejtélyes, szövevényes oldalát eszével úgy fölfogja, mintha szemeivel látná. Általlátni az ármánykodók terveit, czélját. Általlátom, hogy igazad van. Az emberek sziveit csak az Isten képes átlátni.