vagy ÁTALKODIK, (által v. átal-kod-ik); k. m. általkod-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni. Mások akarata, tanácsa vagy a józan ész és erkölcsi szabályok ellenére nyakasan, makacsul saját akarata, indulata, szenvedélye mellett marad; gonosz föltételéből, szándékából nem enged, gonoszságában megrögzik. Jobbára meg igekötővel használtatik. A bűnben megátalkodik.
Mennyiben az általkodott ember akarata a jótól, igaztól vonakodik, s azon mintegy túl teszi s általellenes állásba helyezi magát: valószinű, hogy az általkodik törzse ugyanazon által, mely elemezve = el-től vagy el-túl, t. i. az általkodó valami-től el-vonja vagy valamin el-túl helyezi magát, mintha volna: el-től-ködik v. el-túl-kodik (mint: ellen-kedik). Ugyanezen alapfogalomból elemezhető az emberi kedély más gyöngéd erkölcsi tüneményére vonatkozó általl, azaz valamit szégyenel tenni, szégyenből valamitől vonakodik, szeméremből nem akar, elemezve mintegy: el-től-el vagy el-túl-ol valamit. Miszerint mindkettőben a nemakarás alapfogalma rejlik, azon különbséggel, hogy az általkodó daczos indulatból, az általló pedig szégyenérzetből vagy szerénységből vonakodik, nem akar vagy eltol magától valamit. Egyébiránt a régieknél általkodik is inkább szégyenel értelemben fordul elő. Mert általkodnak vala (erubescebant) megjelenteni egymásnak ő kévánságokat. Bécsi cod. "És mikor ezt mondotta volna, általkodnak vala (erubescebant) mend ő ellenségi. Münch. cod.