vagy ÁTALL, (által-ol vagy átal-ol); áth. m. általl-ott vagy ~t, hatn. ~ani vagy ~ni. Gyöngéd szégyenletből, szeméremből, tartózkodásból valamit tenni vonakodik. A szégyenel igének árnyalata, s a tolakodás, igénylés ellenkezője. Általl kérni, könyörögni. Általlja szegénységét megvallani. Általlom a dolgot, de nem tehettem máskép. Általlom most is szavaim, melyekkel elébe, balgatag én! szabad életemért esedezve borultam. Horvát E. Koldoltomat általlom, (mendicare erubesco). Münch. cod. Régiesen félni értelemben is. "Azért ne általjátok (ne timueritis) azokat. Bécsi cod. "Embereket nem általl vala (homines non reverebatur) Münch. cod. Elemzésére nézve l. ÁLTALKODIK.