, névutó. Személyragozva: (én) általam, (te) általad, (ő) általa, stb. 1) Valakinek vagy valaminek közbevetésével, eszközlésével, okozásával, segítségével. Pártfogás által hivatalt nyerni. Munkáját mások által végeztetni. Szolgája, levél által izenni valamit. Pazarlás által elszegényedni. Birtokesettel a harmadik személyragot veszi föl. Pártfogásnak általa. Másoknak általa. Pazarlásnak általa. 2) Bizonyos térnek innenső oldalától a tulsóig, vagy a tulsótól innensőig, s ekkor a viszonynév állapító ragot vesz föl. Erdőn által utat nyitni. A Dunán által hidat verni. Szántóföldön, réten által nem szabad utazni. Ez értelemben am. keresztűl. 3) Bizonyos idő kezdetétől annak végeig, egész folyama alatt. Nyáron által falun lakott. Egész télen által beteg volt. Sajátságos szókötés: esztendőt által. A második és harmadik pont alatti értelemben ált vagy át öszvevont alak is használtatik.
Ez utóbbi mostani szólásmódok nem mindig használtattak ekképen, különösen az állapító rag sokszor elmaradt: "Parancsolá ő tanejtványinak tenger által (= tengeren által) menniek. Az időben mene Jézus ünnepen vetemény által (= veteményen azaz vetésen által). "A leczek által (= leczeken által). "A tőfok által (= a tőfokon által) menni. Még személyraggal is "Megyen vala Szamariának általa (= Samarián által). Münch. cod. Cedron vize általa. Nádor codex.
Valószinűleg az el-túl, vagy el-től öszvetételekből származott, nevezetesen az első pont alatti által = el-től, mely alapfogalomban bizonyos kútfőből származásra vonatkozik, pl. általam boldog leszesz; levelet szeretnék küldeni általad; az utóbbi pontok alatt levő által pedig = el-túl (régiesen elve vagy elvé és elvől is) pl. a Dunán által = el túl a Dunán; nyáron által = el túl a nyáron. Ugyanezen értemény rejlik benne, midőn igekötőül használtatik. Régi oklevélben (1015-ből) előjön átút (Athut) azaz keresztút (Jernei. Nyelvkincsek). Az öszvevont ált vagy át alakban egyezik vele a török öte (= túl pl. serden öte = a városon túl), szanszkrit: áti (= túl); ide sorozhatók a hellen: αντα, αντι (általellenben), s latin: ante is. V. ö. ÁLTAL, igekötő; és ÁLTALL, ÁLTALKODIK.