vagy ÁTHÁG, (által- vagy át-hág) ösz. önh. és áth. 1) Lépve valamely magasabb tárgy fölszinének tulsó oldalára megyen. Általhágni a korláton, vagy korlátot. Általhágni a sövényen, keritésen, falon. 2) Átv. ért. bizonyos erkölcsi korlátok, pl. illedelmi szabályok, törvények, fegyelem ellen vét, s azokon mintegy keresztül lép. Általhágni a természeti, a polgári törvényeket, az Isten, az Angyaszentegyház parancsolatit, a felsőség rendeleteit.