, (áll-ap-od-ás) fn. tt. állapodás-t, tb. ~ok. Mozgalom utáni megszünés, megnyugovás, helybenmaradás, veszteglés, minthogy csak az állapodhatik meg, ami elébb ideoda mozgott, tovább haladt, ingadozott, stb. Szélesb ért. akármiféle cselekvést, működést, események folyamát félbeszakasztó veszteglés, megpihenés.