, (ál-szěmérěm) ösz. fn. Az erkölcsi érzésből fakadó szeméremhez külsőleg hasonló kedélyi állapot, midőn valaki oly dolgok miatt pironkodik, és szégyenli magát, melyek a gyöngéd erkölcsiséget nem sértik, s melyek nem illetlenek, vagy melyeknek ő nem oka. Szegénységét, természeti szükségeit álszeméremből titkolni. Álszeméremből nem enni, nem inni. Gyermekek, falusi leányok álszemérme. V. ö. SZĚMÉRĚM.