, (ál-om-od-ás) fn. tt. álmodás-t, tb. ~ok. Az alvó ember képzelőtehetségének szabadon csapongó működése. Átv. ért. az ébren levőnek oly képzelődései, melyek az ész és tapasztalás szabályaival nem egyeznek, s álomhoz hasonló látványokat tüntetnek elő.