, (áll-om-ás) fn. tt. állomás-t, tb. ~ok. 1) Utazás közben kitűzött nyugvó pont, vagyis hely, melyen ideiglen megállani szokás. Postaállomás. Katonaállomás. Két, három mérföldnyi állomás. Minden postaállomáson új lovakat váltani. 2) Átv. ért. hivatalbeli, szolgálatbeli hely, vagy állapot, melyhez valaki kötve van. Állomáson maradni. Állomásáról megszökött katona. Jó állomásra jutni. Állomását elhagyni. Képzésre olyan mint: látomás, hallomás, tudomás, vallomás. V. ö. ÁLDOMÁS.