, (áll-ít); áth. m. állít-ott, par. ~s, hat. ~ni vagy ~ani. Tulajd. ért. eszközli, hogy a lábas lény bizonyos helyzetben álljon. Sorba, egymásután állítani a katonákat. Talpra állítani. Igekötőkkel: beállítani, fölállítani, megállítani, hátraállítani. A lovakat, ökröket beállítani az istálóba. Átv. ért. 1) Ingó, de lelketlen testet lábhoz vagy talphoz hasonló alapra helyez, s mintegy állóvá tesz. A fölfordított széket, asztalt lábra állítani. A könyveket fiókokba állítani. 2) Mozgásban levő állatot vagy más testet veszteglő, nyugvó állapotba helyez. Lovat, kocsit megállítani. Kereket állítani. Megállítani a forgó gépet. 3) Bizonyos czélra valakit vagy valamit előmutat, idéz, szerez. Katonákat állítani. Maga helyett mást állítani. Tanúkat állítani. Amit elvesztettél, állítsd elő. 4) Valamit határozottan mond, erősít, vítat. Hitelesen állíthatom, hogy... Én is azt állítom, amit te. Okosat, bolondot állítani. Sokat, nagyot állít, keveset bizonyít. Én ezt jónak, czélirányosnak állítom. Hát te mit állítasz felőle. Szóval, becsületére állítja. Váltig, vérig állítom. 5. Valamit alapít. Iskolát, kisdedóvót állítani. Régiesen: állat. Különbözik: alít.