, (áll-ás) fn. tt. állás-t, tb. ~ok. 1) A lábas állatnak azon helyzete, midőn testével lábaira nehezkedik. 2) Az élő állatnak, vagy akármely testnek egy helyen maradása, nyugovása. Állásban elromlik a ló, megposhad a víz. 3) Az emberi testnek külső idoma, alkata, kivált midőn lábain áll. Büszke, feszes, katonás, szép állás. 4) Életbeli állapot, helyzet, hivatal, életmód. Jó állásra vergődni. Nyomorú állásban lenni. Állását jobbra változtatni. 5) Azon hely, melyen valami áll, létezik, melyre valamit raknak. Baromállás. Lóállás. Szekérállás a fogadókban. Elégett a szentpéteri állás. Népd. Vásárállás, tér, melyen a vásárt tartják, vásárhely. 6) Emelvényes alkotmány, különösen melyet az építésnél használnak. Kőmívesek állása.