, (áll-ap-od-ik); k. m. állapod-tam, ~tál, ~ott. 1) Mozgalom, járáskelés, ingadozás után nyugalomba helyezkedik. Állapodik a meghajtott ló, midőn mindig lassabban lép, s végre tovább haladni megszün, megállapodik. 2) Átv. erkölcsi ért. állapodik az ember, midőn ifjusági hévtől, indulatoktól többé nem hányatik. Képzésre hasonló a csillapodik, ülepedik, telepedik igékhez, melyek szintén a magok nemében bizonyos helyen vagy viszonyban maradást, illetőleg nyugvást jelentenek.