, (áll-ap-ot) fn. tt. állapot-ot. Általán azon külső és belső viszonyok, melyek között bizonyos személy vagy dolog létezik, mennyiben kedvező vagy kedvezőtlen, jó vagy rosz helyzetre vonatkoznak, s az illető személyt vagy dolgot bizonyos állandó alakban tüntetik elő. Úri, szegény, szolgai állapot. Jó, rosz, szerencsés, szerencsétlen állapot. Kényelmes, szűk, keserves állapotban élni. Rangbeli, vagyoni, hivatalbeli, polgári állapot. Állapotjával megelégedő ember. Ily állapotban nehéz boldogulni. Régi, új, jövendő állapot. Akkor más állapotban valánk. Ritkán jut embernek elébbi állapota eszébe. Km. Bizony furcsa állapot, beittuk a kalapot. Km. Az épületeket, földeket, szőlőket jó állapotban találni. Az ország szomorú állapotban szenved. Törökül s arabúl hal.