, (ál-d-ott) mn. tt. áldott-at. 1) Akire vagy amire áldást mondtak. Paptól áldott, megáldott házasfelek. Szüléktől megáldott gyermekek. 2) Jótéteményekkel, boldogsággal, szerencsével elárasztott. Áldott föld, ország. Oh te áldott Kanahán, Hortobágy melléke! Népdal. 3) A maga nemében jó, jámbor, erkölcsös, vagy jótevő, jóindulatú. Áldott jó ember. Áldott a sok kéz, átkozott a sok száj. Km. Te vagy áldott az asszonyok között. Angyali üdv. 4) Hálával emlegetett, dicsért, magasztalt. Áldott legyen még a pora is.