, (ál-d-ás) fn. tt. áldás-t, tb. ~ok. 1) Dicsérés, magasztalás, hálaadás, hálálkodás. 2) Jókivánás. Atyai áldás. Asztali áldás. Új házasokra mondott, adott áldás. 3) Jótétemény, adomány, jó siker. Emberé a munka, Istené az áldás. Kása Isten áldása. Nincs áldás rajta. 4) Egyházi szertartás, midőn a pap ünnepélyesen a néphez fordulva, azaz az Atya, Fiu és Sz. Lélek nevében vagy az oltári szentség fölmutatásával keresztet vet. 5) Így nevezik a kathólikusok a délesti ájtatosságot is, mely a szentség kitétele mellett tartatik. V. ö. ÁLD.