, (ágy-u-z); áth. és önh. m. ágyuz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Áthatólag am. valakit vagy valamit ágyulövéssekkel támad, rongál, öldös. Ágyuzni a várat, az ellenségi tábort. Éjjel nappal ágyuzni a várost. Önhatólag am. ágyuból lövöldöz. Ágyuznak a gyakorló tüzérek.