vagy ÁTALKODÁS, (által- v. átal-kod-ás) fn. tt. általkodás-t, tb. ~ok. Nemakarásból, ellenszegülésből, daczból származó csökönyösség, makacskodás, gonosz föltételü megrögzöttség. Istentől elrugaszkodott általkodás, megáltalkodás. Javíthatatlan, megtörhetetlen átalkodás. V. ö. ÁLTALKODIK.