, (ál-d-oz-ás) fn. tt. áldozás-t, tb. ~ok. 1) Mint az átható áldoz származéka jelent cselekvést, melynél fogva valaki sajátjából áldoz valamit. l. ÁLDOZ. Áldozásra kész hazafi, emberbarát. 2) Midőn az áldozik-ból származik, am. a híveknek az oltári szentségben részesülése, az Úr vacsorájának magához vevése.