, (ák-ics) fn. tt. ákics-ot. Balatonmellékén am. tüvis, tüske, máskép: akics. Eredetre nézve gyöke ák egyezik a vékonyhangú ék-vel, mely szintén a maga nemében valami hegyeset, szúróst jelent. Ide tartozik azon ak, melyből akad, aklál stb. származnak, valamint az ékalakú eke.