, (áh-ít); áth. m. áhít-ott, par. ~s. htn. ~ni vagy ~ani. Nagy vágygyal óhajt, kiván. Önhatólag vallási buzgalommal imádkozva sohajtoz. Törzse ah vagy áh, melytől ít, régiesen ajt, ejt, ojt igeképzővel lesz ahajt, áhajt vagy ahít, áhít, s néha a h-nak j-vé változtával ajojt, ajejt, egészen öszvehúzva ajt, honnan ajtat = áhítat, ajtatos = áhítatos. Óhajt szóban maig is fenmaradt az ajt képző. Finnül ahkailen, s áhítás ahneus, áhítatos ahnet. Hogy a törzs számos nyelvekkel rokon, látható áh alatt. Hasonló származékok a hellen αιαζω, a német ächzen, régi német ahan, ahhizan stb.