, (ábra-and) fn. tt. ábránd-ot. Oly kép, illetőleg eszme, melynek megfelelő valósága nincsen, mely egyedűl a képzeletben él, a képzelet szüleménye, különösen, mely a kedélyt akár kedvezőleg, akár kedvezőtlenül izgatja, midőn alaptalan reményt, vagy félelmet támaszt. V. ö. ÁBRA. Ábrándokra építeni. Ábrándokban élni. Ábrándoktól félni. Hiú ábrándok.
Várt üdvöd kincse bánat ára leszen,
Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.
Vörösmarty.