, (rö-öt) mn. tt. rőt-öt. Vörösbarna szinű, sötétvörös, vörnyeges. Rőt haju ember. Rőt szőrű tehén. Egyezik vele a vastaghangu rós, és az éles ris, melyből riska származott, valamint a német roth. Gyöke volna azon ro v. rö, mely mind a mi nyelvünkben, mind más idegenekben tüzet, égést és vöröset jelentő szók alaphangját képezi. V. ö. RO, 4).