, mn. tt. roh-ot. Molnár A. értelmezése szerint am. a latin subniger, azaz, szög, világos barna, nem egészen fekete, pl. roh paripa, közép szinü a sötét pej, és barna között. Molnár értelmezésétől némikép eltérőleg a Tájszótárban Cserey Elek értelmezése: fekete. Szabó Dávidnál: feketeló; mintha Rappe szóból eredett volna. Ha Molnár A. értelmezését tekintjük, minthogy e szerént a roh szin átmenetet képez a pejtől, különösen sötét pejtől (sötét pirostól) a feketére, azt alapértelménél fogva a vöröset jelentő rót, rós, róska, róka szókhoz rokoníthatjuk. Ide tartozik a rohad ige is, mely szoros értelemben növényekre, különösen a fák romlására vonatkozik, midőn vörnyeges vagy feketés szinüvé válnak, purhásodnak. A cseremisz nyelvben raks Budenz J. szerént am. pej(ló).