, (ro-os) mn. tt. rós-t v. ~at, tb. ~ak, kicsinyítve: róska. Ritka használatu, elavult szó, am. vörös, vörnyeges. Eléjön Sándor Istvánnál. Egy eredetü a vörösre vonatkozó rosda, róka, rót, és a vékonyhangu rőt, rőz, rüh v. rih szókkal. Idegen nyelvekből legközelebb áll hozzá a német roth.