, fn. tt. venyigët. Igy nevezik rendesen a szőlőtő vesszejét leginkább lemetszett állapotban; honnan Molnár Albertnél latinul sarmentum és resex. Máskép: venyike, venyeke, Káldinál vinyike. Minthogy a szőlővessző hajlékony természeténél fogva a közel testekre kúszni, s föltekeredni szeret, ezen tulajdonságánál fogva egy származásunak tarthatjuk a vejint v. véjint főnévvel, mely Baranyában venyigét is, iszalagot is jelent. Hogy a j átváltozik ny-re, mutatják a jargal nyargal, borju bornyu, varju varnyu stb. változatok. A föntebbi vejint is máskép venyít. Törzse lehetett vejeg (tekereg, tekeredik) s ebből vejegő, vejege, vejige, venyige, mint: czinegő czinege, vanyogó vanyiga, talogó taliga nyafogó nyafiga, gurogó guriga; bugyogó bugyoga stb. V. ö. VEJÉSZ, VEJINT.
Hasonló gyöki és fogalmi rokonság látszik lenni a latin vitis, vimen és vico között.
A mandsuban vence vad théát jelent, melyről mint szintén kúszó v. felfutó növényről azt irják, hogy 2030 lábnyira is megnő. Miklosich a szláv vinika és vinjaga (wilde Rebe) szókkal rokonitja. Jancsovicsnál, viňica (vinyicza) szőlőt jelent, és viňični prút szőlővesszőt, vinjaga nála nem jön elé.