, (bugy-og) önh. m. bugyog-tam, ~tál, ~ott. 1) Bugyog a víz, midőn a forrásból, vagy valamely szük résen kiömledezik. Fölbugyog, kibugyog. 2) Bugyog az edény szája, melynek szük nyilásán a hig folyó anyag kiömlik. Bugyog a kulacs, csöcsös korsó. 3) Öblöket képezve hol be- hol kinyomul, pl. a bő ülepű, és száru nadrág, melynek bugyogó a neve.