, fn. tt. tőkét. 1) A levágott nagy fának vastag zömök töve. Kiásni a tőkéket. Tőkéről hajtó fa. 2) Szélesb ért. vastagabb faderékból elvágott tömör darab, melyet bizonyos czélra használnak. Csizmadiák tőkéje, melyen szabnak. Hentesek, mészárosok tőkéje, melyen a húst metélik. Szénégetőnek tőkén a szeme. (Km.). 3) Átv. ért. oly vagyon, mely nem elköltésre, hanem arra van szánva, hogy tulajdonosának jövedelmet hozzon. Álló tőke. Forgó tőke. Befektetési tőke. Üzleti tőke. l. TŐKEPÉNZ, és TŐKEVAGYON.
E szó alakjánál fogva kicsinzőnek látszik, de alapfogalma szerint nem az, sőt nagyító értelmű, s eredetileg tők a tő gyöktől, s azon ók ők képzőjü szók osztályába tartozik, melyek a maguk nemében valami nagyobbat jelentenek, mint: pofók, monyók, szemök, csombók. A tők törzs lehet annyi is mint tönk, valamint a tengelicze szó tájdivatosan, különösen a palóczoknál: töklincz; a pénz szót pedig a köz életben rendesen péz-nek ejtik; mongol nyelvben tengri, v. tengeri (ég; istenség) másképen, t. i. az n kihagyásával: tegri. Az sem valószínűtlen, hogy törzse az elavult töög v. tövög ige, melyből öszvehúzva lett igenév tőgő, tőkő, tőke, mint fecsegő fecske, czinegő czinke, bugyogó bugyka, locsogó locska stb. Miszerint jelentené a faderéknak azon alsó részét, melyből a tő kinyúlik, s mintegy kitövedzik. Egyébiránt egyezik vele a német Stock, mely az angol nyelvben épen mint a magyarban, különösen tőkevagyont, tőkepénzt is jelent.