, (bugy-ka vagy bugy-og-a) fn. tt. bugykát. 1) Szűk nyakú és csöcsö száju korsó, melyből bugyogva foly ki a víz, bor, stb. Eredetileg bugyoga, azaz, bugyogó a bugyog törzstől, s képzésre hasonló a szotyka (szotyogó), locska (locsogó), csacska (csacsogó), fěcske (fěcsěgő), czinke (czinegő, czinege) s több másokhoz. 2) A halászok zurboló rúdja, melylyel a vizet fölkeverik, zavarják, bugyogtatják.