, fn. tt. zsámoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Kis székhez hasonló alacson állvány, melyre a pamlagon, széken stb. ülők fel szokták lábaikat rakni. "Ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. (109. Zsoltár. Tárkányi). 2) Lépcsőül szolgáló ilynemü emelvény. Zsámolyra hágni, s levenni valamit a polczról. Igy nevezik különösen azon kerekeken járó talapzatot, melyet a folyók szélén a kompok elé tolnak, hogy a bejáróknak hidúl szolgáljon; Szabó Dávidnál; révzsámoly, v. révsám. Margit életében eléjön zsámel-szék, s egyezik vele a latin scabellum-ból képzett német Schlämmel. Egyébiránt figyelmet érdemel, hogy hajdan a zsámoly jelentett gyámolt is, honnan Kónyinál: zsámolyitani; e szerént gyámoly, zsámoly és támasz egy gyökből v. törzsből elemezhetők. Zsám eléjön mint helységek neve Temes megyében. V. ö. GYÁM, TÁM, SÁM.