Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.


II. Szakasz. A gyökökről.

A gyökök fogalma.

Vannak.a nyelvekben bizonyos alapszók, melyekből vagy belváltozás, vagy toldás által más-más, alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. Amazokat a nyelvészek gyököknek, emezeket származékoknak szokták nevezni.
Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki, vagy többet; amaz egyszerü, emez többszerü, vagy öszvetett, pl. fej egyszerü szó, mennyiben minden mellék fogalom nélkül egyedül az állati testnek bizonyos részét jelenti; fejetlen, többszerü, mert a fej hiányának fogalmit is magában foglalja; fejetlenség még többszerűbb, mert a fentebbieken hivül még azon állapotot is kifejezi, midőn valaminek feje nincs; fejtető, öszvetett, mert ezen két fogalomnak: fej és tető, szoros viszonyát, együttes létét jelenti.
Az ilykép együvé forrt alkatrészek úgy tekinthetők, mint vegyelemnek, melyek viszonyos egymásra hatás által egy önálló szellemi egészet képeznek.
A gyökök, mint minden járulék nélküliek, többfélék, a) melyek önálloan minden hozzátét nélkül is határozott jelentésüek, mint: fa, fű, jó, rosz, én, te, üt, ver, no! hi! czo! csa! s ezek másképen: gyökszók; b) melyek önállóan nem divatoznak, de több különböző képzőket elfogadnak, tehát képzési vagy ragozási állapotjokat tekintve egykor divatozniok s határozott jelentéssel kellett birniok, különben többféle származékaiknak sem volna rokon jelentésök, pl. a fakad, fakaszt, apad, apaszt, eped epeszt igék gyökei fak, ap, ep, melyek oly önhatási vagy áthatási viszonyban állanak az ad, ed, aszt, eszt képzőkkel, mint a likad, árad, dűled, likaszt, áraszt, dűleszt származékokban az önálló lik, ár, dűl. A csak származékaikban élő gyököket elvont gyököknek, puszta gyököknek nevezzük. Újabb időben számtalan szó, mely nyelvemlékeinkben csak képzővel fordul elé, tehát csak mint elvont létezett, az irodalom utján önállóvá lön, mint: rom, idv, rag, gyök, dics stb. melyeket ha még tovább is képesek vagyunk elemezni, azaz több gyökökkel közös oly elemet találunk bennök, mely valamennyivel közös jelentést sejdíttet pl, ro rom, rosz, roz(-z-an) rogy stb. gyökökben, di dísz, dív(-ik), dics gyökökben, ezt gyökelemnek hívjuk, mint fentebb is megérintettük.
Az elvont gyökök valamint más nyelvekben, úgy a miénkben is nagy számuak, milyenek a) a hangutánzók fölös sokasága, mint: csör, dör, hör, pör, zör, bon, don, kon, zon, koty, loty, toty, sis, sus, szisz, szusz, mint ezen gyakorlatos igék gyökei: csör-ög, dör-ög, pör-ög, zör-ög, bon-g, don-g, kon-g, zon-g, koty-og, loty-og, sis-ereg, sus-og, szisz-ėg, szusz-og; b) melyektől bizonyos és más szókban is létező képzőket világosan elkülöníthetünk, milyenek, ill-an, vill-an, ig-tat, icz-eg, ficz-am, ir-am, isz-am, i-ed, heg-ed, ki-es, om-lik, bom-lik, csom-ó, dom-ó, güm-ő, red-ő, ned-v, ked-v, dar-v, szar-v, od-v, fod-or, bod-or, bocz-, sil-ány, hi-ány, hi-ú, li-ú, stb. c) oly szóelemek, illetőleg egyes önhangzók, melyek bizonyos szócsaládokban az alapérteményt határozottan kitüntetik mint a közelre mutató i, e ezekben: ide, itt, innen, ily, így, ihol v. ehol, ez, imez, v. emez, és a távolra mutató o, a ezekben: oda, ott, onnan, oly, ógy, (úgy) ahol, az, amaz, amott.
A mutató a és e önállósággal is birnak, pl. ott van a! oda menyj a! ide hozd e! itt maradj e! Ezen e-hez hasonló a kérdő e pl. eljösz-e? te vagy-e?

Elvont vagy elavult törzsek.

Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is, melyek önállóan nem divatoznak, hanem más további származékszók alapját teszik. Ezeket a szoros értelemben vett gyököktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük. A nyelvbeli takarékosság elve szerint nem lehet kétkedni benne, hogy eredetileg ezek is önálló szók valának, (sőt gyakran magok is önálló gyökökből származtak, mint mindjárt látni fogjuk), de utóbb elhanyagoltattak, és csak származékaikban maradtak fenn. Az ily törzsek többnemüek a) melyek elvont vagy elavult gyökökből képeztettek, mint: isz-am, ficz-am, hár-am, sud-am, för-m, der-m, melyek származékai: iszam-odik, ficzam-odik, háram-lik, sudam-lik, förm-ed, derm-ed, b) Melyek önálló, ma is divatozó gyökökből származtak, mint: fut-am, nyil-am, csusz-am, vet-em, él-em, fél-em, a futamodik, nyilam-lik, csuszam-odik, vetem-ėdik, élem-ėdik, félem-lik igék törzsei. c) Egészen kifejlett, világos érteményü, de elhanyagolt szók, milyenek: keser, szomor, homor, dudor, bubor, zsugor, és több mások. Mind a három pont alattiak, olyanok, melyeket ismét divatba lehet hozni, sőt az ujabb irói nyelv már többeket czélirányosan használ is. d) Melyek bizonyos középképző által egy más származékszónak alapját teszik, de önállóan nincsenek szokásban, mint a látogat, mondogat, irogat, szedeget, ütöget, törzsei: látog, mondog, irog, szedeg, ütög, s hasonló száz meg százak.

A gyökök nemződése nyelvünkben.

A gyököket általán három fő osztályra sorozhatjuk. 1) Melyek valamely kedvező vagy kedvezőtlen érzésből fakadt hangnak kinyomatai, vagyis úgynevezett kedélyszók, és pedig emberi vagy oktalan állati kedélyhangok, mennyiben ezek is az illető állatnak bizonyos érzését fejezik ki, pl. más érzésből nyerít, másból röhög, másból fortyog a ló; más-más ebi kedélyhangra mutatnak: ugat, vonyít, csahol, szükül; a tyúk jó kedvében kárál, káricsál, ha szomorú kotlik, midőn megijed, kotkodákol, ha ragadozó madarat lát, kirrog. Emberi kedélyhangok és szók hihi! haha!! oh! ah! huh! jaj! nyö-g, soh-ajt stb. 2) Melyek akármely testnek a levegőbe vagy más testbe ütközött erősebb surlódása illetőleg mozdulása, mozgása által támadott s a fülekbe ütődött hangok utánzásai pl. csör, dör, pú, dú, suh, zuh, sis. Ide tartoznak az állati test szervei által képzett mindazon hangok is, melyek nem kedélyből fakadnak, hanem csupán az illető szervek működéséből, mint: keh, lih, leh, pih, korty, horty, roty, szorty, szusz, szisz, pisz, posz, nyif, tuty, mukk, 3) Melyek a látszervek közegével észlelt tárgyakat némi szembeötlő tulajdonságaikról vagy viszonyaikról nevezik, milyenek a) közelség vagy távolság; b) nagyság, kicsiség; c) magasság alacsonyság; d) gömbölyüség, tertyedség, laposság; e) mozgékonyság vagy tespedő állapot; f) együttesség vagy szétváltság, stb.
Mi a tapintás utján észlelt tárgyakat illeti, ezek közől némelyek az érintés által okozott hangtól vették neveiket, mint: tap, tasz, csap; mások a látszervekre ható valamely tulajdonságuktól, pl. lágy; ami a nyomásnak engedve leebb, alább száll, lohad, lapul; rugalmas, ami kihúzva, öszvehúzva ismét elébbi állapotába visszaugrik. Az izlésre és szaglásra vonatkozó tárgyak pedig többen azon kedélyhangtól vették neveiket, melyet vonzó vagy eltaszító benyomásuk okozni szoktak, pl. bű, bűz, piha, piszok; különben a beszivástól: szag, szamat, szimat, szop, szürcsöl, hörpöl.
A két első pont alatti szók a bel vagy külérzékekre ható benyomások szótestesült képmásai, melyek alkotására csak az alsóbb elmetehetség foly be, csak az érzékeknek többé kevesebbé finom fogékonyságát s a szószervek kisebb nagyobb ügyességét tételezik föl. A különbség köztük az, hogy az emberi kedélyhangokat, vagyis az általok kifejezett érzést néma arczbeszéddel is lehet helyettesíteni, és láthatókká tenni, a második osztálybelieket pedig nem.
A harmadik osztálybeli szók képzésénél már nem csupán az alsóbb, hanem a felsőbb tehetségek is működnek, midőn a szemmel látható tárgyak kül viszonyait észlelik, azután bizonyos elvont jegyeiket kiemelik, s azoknál fogva nevezik. Ezek is oly nemüek, melyeket némabeszéd, illetőleg taglejtés által utánozni, sőt világosabbá, élénkebbé láthatóvá lehet tenni, pl. a távolságot, közelséget, magasságot, alacsonságot, gömbölyüséget, keringést, lóbázást stb.
Természetszerü dolognak véljük, hogy az emberi szózatok között eredetre nézve elsők a kedélyhangok, s az ezekből ízelt kedélyszók milyenekkel az oktalan állatok is birnak; azután azok, melyek a fülek által felfogott természeti hangokat utánozzák, mert ezeket készen veszszük által, honnan ezekben a legkülönbözőbb faju népek nyelvei is többé kevésbé hasonlók egymáshoz, pl. az égdörgést jelentó szókban.
A harmadik osztálybeli szókra nézve már gyakran egészen elválnak a nyelvek egymástól, amint t. i. az elnevezés alapjaul az illető tárgynak egyik emez, másik amaz tulajdonságát fogta fel, pl. ágyu v. álgyu az alvó (háló) helyet jelentő ágy v. álgy-tól vette nevét, vagyis a magyar ész felfogása szerint álgyu = álgyféle talapon fekvő nagy lőszer, máskép: pattantyú, nagyot pattanó hangjától; a német Stück a derekat, darabot jelentő Stück, vagy tönköt, tőkét jelentő Stock-hoz van hasonlítva, mintegy különböztetésül a vékonyabb száru ághoz hasonló puskától; szlávul: djelo jelent darabot és álgyut. De a német Stock és rokona Docke már a magyar tőke, tönk szóval rokon. A latin serpens a hason csuszkáló serpo-tól, a magyar kígyó fordítva gyík-ó, az élénk mozgása gyík = csik-hoz hasonló, de a serpo gyöke ser a surlódást jelentő magyar sėr-lik, sër-lő szókkal rokon.

A gyökök módosulatai:

1) Midőn az elülálló önhangzó változik, s az alapfogalomnak másmás árnyalatát vagy nemét fejezi ki, pl. mint a metszésre, hasításra vonatkozó szócsalád r alaphangú gyöke: ar, arat, árt, ártány (= herélt kan), or, ort, orló, ortovány (fordítva ró): ir, irt, irtás, irtogat, iromba, irás, ür, ürü (herélt kos);előtéttel: bar, barázda; bor, borotva; ber, berbecs (ürü); csor, csoroszla; dor, doroszló; far, farag, for, forgács; kar, kard, karcz; kor, korsin, kornicz, korbál; her, herdel; hor, hornyol; har, har-ap; nyír, nyirkál; sar, sarabol, sarol, sarló; tar, tarol.
2) Midőn az elűlálló önhangzó változatlanul marad, s mássalhangzója változik, pl. az i alaphangu s könnyű mozgásu szócsalád: icz, iczeg; ill, illeg; in, inog; isz, iszamlik; izs, izseg; előtéttel: bicz, biczeg; bill, billeg; vill, villog; pizs, pizseg; vincz, vinczároz; az ő alaphangu s kerek-gömbölyü szócsalád: öb, öböl, ök, ököl; öl, ölel; öv, övedz; előtéttel: csöb, csöbör; döb, döbön; göb, göbü stb.
3) Midőn csak az elülső mássalhangzó változik: om öm alaphangú, párhuzamos dudorú család: bom, bombék; böm, böndő; csom, csomó, csomb, csombor; csöm, csömb, csömbölék; czom, czomb, dom, domb, dombor; döm, dömb, dömbicz; tom, tombácz, tomp, tompor; töm, tömpe, tömör; zom, zomok, zöm, zömök, zsom, zsomb, zsombék; gom, gomb, gomba, gomoly; göm, gömb, gömböly; gyom, gyomor, gyöm, gyöngy; hom, homolít, homolka, homorú; höm, hömp, hömpölyög; kom, kompoty; köm, köndör.
4) Midőn csak a középhangzó változik, pl. fak, fakad, fek, fekély; fon, fonák, fen, fenék, val, valag, vál, válik, válu; vás, vásik, vés, vésű; far, farol, fartat, for, forog, fer, ferde; par, parázs, pėr, pėrzsėl, pör, pörcz; lap, lapu, lapácz, lep, lepény, lip, lippen.
5) Midőn a véghang változik, pl. a ka alaphangu kerek görbe család: kacs, kacska, kacsiba; kaj, kajla, kajmó; kam, kampó; kany, kanyar, kanya; kal, kalinkó, kalimpázik.
6) Kettős változattal, pl. fél, felel, felelet, vál, válasz, válaszol; for, forgó, par, parittya; dere-dara, tere-tura; cseléd, család; kar-ika, gur-iga; bib-asz, pim-asz; biz-gál, pisz-kál; bog, pok; bód-or, pót-or, rib-anczos, rap-anczos.
7) Hármas változattal: fész-ek, vacz-ok; bös-törködik, pėz-dėrkėdik; alt (alutt) tej, ord-a; laj-ha, reny-he.
8) Fordítva: csaf ar, facs-ar; csev-eg, fecs-eg; csob-án, bocs-ka, gúb-ó, bug-a; hus-áng, suh-áng; kecs-ély, csek-ély, zsug-orodik, guzs orodik.
Az imént elszámlált példák, melyeket számtalanokkal lehet szaporítani, mutatják, hogy a nyelvalkotó ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni; legrokonabbak pedig az ugyanazon szerviek, pl. mil, milling, vil, világ villám, pir piros, mir mirígy, vir virad; melyek mind valami tüzes szinűt, fényűt jelentenek, s első hangjaik ajkiak: m, o, v, a második mindnyájokkal közös élénk hangzatu i, a harmadik l és r legközelebbi rokonok. Igy egyeznek egymással a magyar fe vagy fej, a finn pää; a magyar fa, német Baum, finn puu.
Ezen változáson alapulnak a hasonértelmüek (synonyma) ama nemei, melyek ugyanazon szervi hangok módosítványai, mint: bog, csomó a fán, bok, bok-a = csontbog a lábszáron; pog, pogács = boghoz hasonló sütemény; pok, a szegnek bogos feje; pók, in-pók, húsos bogféle kinövés a ló lábszárán, inán; bug, buga, a kender bogforma koronája; bogy, bogy-ó, kis boghoz hasonló gyümölcs; bugy, bugy-a, bogos forradás a fa derekán; buk, bukta, több bogból állá sütemény; bocz, boczkó, bucz, buczkó, csomós, kemény bog; vékonyhangon: büg, bögy, bögyök; fordítva: gob, gobhal, gömbölyü, gobos fejü hal; gub, gubó, gobbá alakult selyemszálak, kob, kobak stb.
Más nyelvekkel hasonlítva: bur-ok, bul-a, lat. vol-ucrum, bul-ga, vel-um; dob-asz, lat. tum-idus; büd-ös, lat. foct-idus, put-idus; bék, lat. pax, fi, fial, (régi), lat. filius; finnül poikas, pórias németül puj, hell. παιζ, tótul paholek, lat. puer; bökő, lat. pug-io, lengyelűl pik-a; báb, lat. puppa; per-eszlén, lat. ver-ticillum, ford-ít, lat. vort-it; mez, lat. ves-tis; ned, med, lat. mador, német: nasz, netzen, stb. stb.

Az egyenlőhangu (homonym) gyökökről.

Valamint más nyelvekben, úgy a magyarban is fölös számuak az olyan szók, kivált gyökök, melyek ugyanazon alakban egészen másmás érteményüek, péld. ár, lat. pretium, ár, lat, incrementum, copia, ár, lat. subula. Ennek természetes fő oka azon aránytalanságban rejlik, mely a kifejezendő eszmék, illetőleg gondolatok, érzelmek, tárgyak sokasága és az ízelt hangok csekély száma között létezik, továbbá, hogy a rokon hangokat egymással fölcserélni szokás. A leggazdagabb nyelvnek is sokkal kevesebb bötüje van, hogysem minden hangárnyalatott birna. Vegyük a) a kedélyhangokat, nemde kiejtve egészen más a sajnálkozó a!, a figyelmező a! (mit hallok?), a boszús a! (nem is akarom látni) és a mutató ott van a!; továbbá máskép hangzik a bámuló: a be furcsa! a haragos: a ne boszonts! a kegyeletes sohaju „á kegyes Istenem?” és a meglepő á rajta kaptalak!”. Innen van, hogy az egészen különböző, sőt ellenkező kedélyállapotokat ugyanazon gyökhangzóval fejezzük ki; pl. áldás, áhítat, átok, ámulat, ásítás. A részvevő irgalom, a borzadó ir-tózik, a roszakaró ir-igység abban ugyan egyeznek, hogy mindenik a kedélyt rázkódásba hozza, de másmás értelemből, és kitörő hangon. E néhány példa is eléggé mutatja, hogy a szóelemzésben és értelmezésben nem csupán a bötükre, hanem az alattok rejlő szellemre is kell ügyelni. 2) A természeti hangutánzókat illetőleg ugyanazon hangokat használjuk, melyeket a kedélyszókban, honnan az egyenlőhanguaknak ismét egy új forrása nyílik, pl. har-ag, kedélyszó, har-is har-kály természetutánzó; kár-omkodik, kedsz. kár-og, kár ál, madárhang; sip-ít a síró gyermek, és sip-ol a bodzasipon. 3) Az alakutánzókra nézve: dob, ily féle tompa szavu hangszer, dob-asz, dob-, átv. ért. ezen hangszer alakjához hasonló; dud-ogás, orron beszélés, dud-a tompa, tömlős hangszer, dud-va sarj, mely duda gyanánt kidudorodik.
Az egyenlő hanguakkal úgy jöhetünk tisztába, ha származékaikat családosítjuk, s a nyelvekben általán divatos hangcseréket, elő-, utó- és közbetéteket tartjuk szem előtt, mindenkor bizonyos alapfogalom vezérfonalát követvén.

Önhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek.

A.

a, távolra mutató, pl. ott van a! oda menj a! ahol a! az a! úgy a! Ellentéte: e, pl. itt van e! ide jöjj e! ehol e! ez e! így e! toldva am, sőt kettősen is: an, pl. am-ott-a, am-ott-an; am-oly-a, am-oly-an; származéka a mutató névmás az, honnan mást jelent: „a bika nem tehén” és „az bika (= az ott bika) nem tehén”. Változattal o, valamint az e változata i, honnan oda ide, onnan innen ellentétek.
ab, (1), v. ob, aba v. oba, ap v. op, apa v. opa, papa. Rokonai: av, ov, at, aty, ata, atya.
ab, (2), ezen öszvetételben: abajgat, a mennyiben abaj törzs nem a! haj! öszvetételnek vétethetnék.
ab, (3), abár, abárol; rokon a hab, habar, habarol; továbbá: kav, zav, kavar, zavar.
acz, származéka nemcsak aczél, aczélos, hanem aczint, aczintos is; rokona: edz, edzett.
ad, (1), adás, adat, adomány, lat. do, hellen διδωμι.
ad, (2), v. od, adu v. odu, adv v. odv, odor; előtéttel: pud, pudva, putri.
ag, (1), agg, aggódik, aggaszt, aggastyán.
ag, (2), agár, agarász, agarászat; V. ö. eg, (3).
agy, (1), agyas, agyaz, agyatlan, agyvelő, agyfa.
agy, (2), agyar, agyarkodik, agyarkodás, agyaras.
agy, (3) agyag, agyagos, agyagoz, agyagtalan.
ah, kedélyszó, ahít, ahítás, ahítat, ahítatos.
aj, (1), ajak, ajt, ajtó, ajaz, ajazó, ajvas. V. ö. áj, váj.
aj, (2), ajándék, ajándékoz, ajánl, ajánlás.
ak, (1), akad, akaszt, akad, akar, akarat; rokona: ék.
ak, (2), akó, akna, akona, aknár, aknász.
al, (1), alak, alk (székelyesen: lak), alku, alkalom, alkuszik, alkot; rokona oly, a honnan alak = olyik.
al, (2), alá, alatt, alól, alúl, alap, alabor, alacson, aláz, alom, fordítva: la, honnan láb, mint: fe-ből fej, előtéttel: gyal, gyaláz, gyalog, tal, talap, talp.
al, (3), alszik (régen: alik), alt, alut, olt, alangyár, alél, alamuszi; gyönge előlehhel hal, halál, és hál.
al, (4), nyilt a-val: alafa 1) = elefe, azaz eleven, élő 2) = eleve, első.
al, (5), alm, alma, almás, lat. ford mal-um, rokona: el, ,teljes’ értelemben.
an, and, anda, andal, andalít, andalog, andalodik; rokona in, indúl stb.
any, anya, anyás, anyó, anyus, előtéttel: nyanya, s némi értelemmódosulattal is: banya;
ap, (1), apa, apó, após, papa; V. ö. ip.
ap, (2), apad, apaszt, apály, apályos.
ap, (3), apr (= por), apró, apróz, aprít, aprányi; fordítva: parány, parányi; rokona: por, piri.
ap, (4), apol (régiesen am. csókol), apolás, apolgat; vagy azonos az aj gyökkel (ajak szóban), vagy eredetét az ajkakat mozgató p ajakhangtól vette; a törökben is öp-mek, am. csókolni.
ar, (1), metszésre vonatkozó: arat, aratás; rokonai: or, ir, ort, irt; előtéttel: gyar, gyarat, sar, sarol, tar, tarol.
ar, (2), magasság alapfogalmával: arcz; fordítva: ra, rám, rád; rokona: or, orcza, orom, orj.
ar, (3), arasz, araszol, arasznyi, arány; rokona: ér (ige), s előtéttel: mér.
ar, (4), arany (aurum), aranyos, aranyoz (és ara?), magyar elemzés szerént azonos ár (2) gyökkel.
asz, (1), aszik, aszal, aszu, aszovány, aszoványos; rokona (sül, süt szókban) és ősz.
asz, (2), aszt, asztal, asztag; rokona tesz vagy ösz, öszv (tájejtéssel esz, aszv) is.
assz, asszony, asszonyos, asszonyol, asszonyoz; asszony rokona a perzsa zan v. zen, (a szanszkrit dsan am. szűl), héber issáh, mongol khatun. A régi ,achszin’ talán = ,aki szül’, vagy ,ágzó?’
at, aty, ata, atya, tata; V. ö. dad.
av, avat, avas, avít, avúl, avat, avatag; rokona az önálló ó.
azs, azsag, azsagol, azsagolás.

Á.

á, (1), bámulási, szájtátó hang: ács (= ám-cs = án-cs), ácsorog; ám, ámé, ámít, ámúl, ámékodik; előtéttel: bá, bám, bámé, bámész, bámészkodik, báva, báj, bájol; má, málé (száju), mámor.
á, (2), kedélyhang: át, átok, átkoz, átkos; ád, ádáz.
ács, régen álcs, ácsol, ácsolás, ácsodoz; rokona a régies cseál.
ád, ádáz; azonos át (1) gyökkel; V. ö. á (2).
ág, ágas, ágaskodik, ágaz, ágazik; előtéttel rokona: hág, hágdos.
ágy, ágyas, ágyaz, ágyu, ágyuz; l. ál, (2).
áh, kedélyszó, áhít, áhítat, áhítatos, áhítoz.
áj, (1), szájtátásra vonatkozó: ájúl, ájulás, ájuldozik.
áj, (2), kegyeletes kedélyhang: ájt, ájtat, ájtatos, ájtatoskodik; V. ö. asz, ász.
áj, (3), = ás, földet ájni = ásni; előtéttel: váj, vájkál; V. ö. vás.
ál, (1), kedélyszó: áld, áldás, áldomás; előtéttel: hál, hála, hálál, háláskodik. Mint természeti hangutánzóval rokonok a szláv chwála, fála, héber hullal (laudatus est).
ál, (2), álom, álmos, álgy (amin alusznnk), álgyu, ágyforma talapon fekvő nagy lőszer; előlehhel: hál, hálás, hálál, rokon a latin halo, halitus.
ál, (3), áloz, álozás, álarcz; V. ö. al. alakos.
ál, (4), ált, által = el-túl; általl, általkodik.
áll, (1), ige: állás, állomány, állít, állapít, állapodik, állat (substantia).
áll, (2), állat, (animal), állati, állatiság. Eredetileg talán a lélekzést jelentő áh, ál gyöktől, mint a latin anima, (ανεμος), animal.
áll, (3), állas, állaz, állazó. Régiesen al, „megverik Izraelnek alát.” Rokona: al, melyből alatt, alul stb. származtak.
ám, csudálkozási, bámulási, ráhagyási kedélyszó: ámít, ámúl, ámé; ám úgy! ám legyen; előtéttel: bám; V. ö. á.
ángy, ángyomasszony, ángyi, ángyika; előtéttel: gyángyi. Az any, anya szókkal rokon.
áncs, (ám-cs) áncsorog, áncsori, máskép ács, ácsorog, ácsori; V. ö. szájtátó á.
áp, (1), ápor, áporodik, áporodott; előtéttel: záh, zápúl, záptojás.
áp, (2), ápol, ápolás; V. ö. ap.
ár, (1), magasságra, nagyságra vonatkozó: árad, áraszt; rokona: or, orom, orj.
ár, (2), valaminek becse, értéke: áru, árul, áros, ároz; vékony hangon: ér, érték, érdem, előtéttel; bér.
ár, (3), árny, árnyék, árnyal, árnyalás; rokona: er, ernyő, eresz.
ár, (4), v. árr, szuró, metsző érteményű: varga-ár, árral szúrni, bökni; előtéttel: dár, dárda, nyár, nyárs, bár, bárd. Rokonai: ar, arat, ir, irt, or, ort.
ár, (5), árpa, árpás, röviden: ar, arpa; talán szurós tulajdonságától, amidőn gyöke egy a 4. szám alattival.
ár, (6), árva, árválkodik; rokona a fosztásra vonatkozó or, orv, oroz, s a latin orbus, orphanus.
ár, (7), árt, ármány.
ás, (1), szájtátó: ásít, ásítás, ásítozik. Rokona: áj, ájul, ájuldozik.
ás, (2), ige; ásás, ásó, ásvány, áskál, áskálódik, ásogat; V. ö. áj, váj, vásik.
ász, ászok, ászokfa, valószinűleg = al-z, alzék, hordók alá tett dorong.
át, (1), boszús kedélyszó: átok, átkoz; V. ö. á (2).
át, (2), átall, átalkodik, átalkodás.
áz, ázik, ázás, ázalék, áztat, áztató, rokona: víz

E. Ë. Ě.

ë, (1), éles, változattal: i, pl. itt van e! ehol, ihol, emitt, imitt, emigy, imígy; származéka: ez. Közelre mutató; ellenkezője: o, a, pl. ezekben: ott, oda, az.
ë, (2), éles, mint kérdő szócska: itt van-ë? láttad-ë? Rokona; hé. „Mit akarsz hé?”
ė, (3), zárt: ėszik, ėtet, ėhetik, ėb (evő, torkos állat), ėh vagy éh, ëhes vagy éhes, ebéd (evéd, evés).
ėcs, = öcs, ėcsém = öcsém. Rokona a kis nyulat jelentő ocsó gyöke ocs, és a kicsinyítő: acs, ecs, ocs, öcs.
ed, (1), edény, talán eredetileg: ėdény, amiből eszünk, az ėszik igéből; b előtéttel böd-öny.
ed, (2), edz, edzés, edző, edzett; V. ö. acz, aczél.
eg, (1), több helynév gyöke: Ege, Egecse, Egeg, Egenfölde.
eg, (2), = meg, pl. egverték = megverték, es-eg = es-meg, eg-es-eg, = meg-es-meg. Rokona a gyakorlatos igéket képző ag, og, ėg, ög.
eg, (8), egér, egerész. Alakra olyan mint a vastaghangu agár, agarász. Mindkét szó a fürge szóval rokonítható.
eg, (4), egész, egészít, egészség. Rokona: egy.
ëgy, (éles): egyes, egyetlen, egyen, egyenes, egyenlő, egység, egyezik, egyeztet. Változattal: igy, igyenes, igyenlő. Előtéttel rokona: vegy, vegyes, vegyít, vegyűl
eh, (1), boszonkodási kedélyszó,: eh! ne bánts! eh! nem akarok róla hallani.
eh, (2), ehe, ráhagyási szócska, igen, úgy van helyett, máskép: ühü.
eh, (3), kárörömet, gúnyt, rajtakapást jelent: „ehe! megkaptad a magadéd,” „ehe megmondtam, hogy így jársz.”
ej, (1), különféle kedélyállapotot kifejező szócska. „Ej be jó volna!” „Ej be szép!” „Ej ha!” „Ej no! „Ejnye, még sem hallgatsz.”
ej, (2), = es: ej-t, ejtés, elejt, kiejt. Hasonló változatuak: fej, fej-t és fes feslik.
ek, eke, tulajdonkép szántóvas, mint az eke lényeges része. V. ö. ék.
el, (1), igekötő, távolító érteményben; rokona: il, illan, és er, ered.
el, (2), elül, előtt, első, eleve, eldőd, elő, előz.
el, (3), = egy, a régieknél: mintel = mintegy, ebből lett: minnel, vastaghangon monnal.
el, (4), = él (vivit): eleven, eledel, eleség.
el, (5), elme, elmél, elmélkedik, elmés; rokona il, ildom, bil, bilcs, belcs, bölcs.
ell, (1) ellik, ellő, ellős. Talán: él-el = éll, élőt szül. V. ö. olló.
ell, (2), ellen, ellenkezik, ellenség, ellenez, ellenző.
em, (1), emel, emelés, emelet, emeltyű.
em, (2), eme, emik, emes, emtet, emlő, emse; rokonai: en, ene, ün, ünő, an, ana, any, anya. Ide sorozható talán: ember, mintegy emő emlő állat, képzésre olyan lévén, mint: gom, gomb, gombor, csom, csomb, csombor, gém, gémb, gémber, ém, émb, émber, éber.
em, (3), emészt, emésztés, eming, emők. Rokon a szopást, táplálékot jelentő emik, emlő szókkal.
ëm, (4), emez, emitt, emily, emigy, változattal: im, imez, imitt, imily; csupasz gyöke a közelre mutató: e.
en, (1), első személynévmás, l. én.
en, (2), ene = borjas, szoptató tehén. Rokonai: eme, emse, ünő, ana.
en, (3), encz = incz, enczenbencz, inczenbincz.
en, (4), eng, enged, engedelem, engedély, engeszt, engesztel; alapérteménye: hajlékonyság, mozdulás, olvadás.
eny, (1), olvadékony, folyékony, ragadós test, enyü, enyv, enyves, enyvez, enyek, enyekes. Előtéttel rokona: geny.
eny, (2), rejtésre, eltakarásra vonatkozó származékok gyöke: enyez, enyeget, enyész, enyészet.
eny, (3), szelidülést, lágyulást jelent ezekben: enyh, enyhűl, enyhít, enyhe, enyhüdik. Rokona azon en, melyből enged, engeszt származtak.
eny, (4), enyeleg, enyelgés, vastaghangon any, anyalog. Gyermekdeden nevetgelő, tréfálkodó, nyájaskodó kedelyszó.
eny, (5), enyett, enyettem, enyetted, enyette, régiesen am. miattam, miattad, miatta.
ep, (1), epe, epés, epéskedik. Rokona ev, eves.
ep, (2), epecsel,, epecselés, előtéttel: pep, pepecsel. Jelent a maga nemében valami kicsit.
ep, (3), eped, epeszt, epekedik = bizonyos kedélybaj miatt fogy, soványodik, aszik, rokona ap, apad.
er, (1), midőn valamely pont felé haladásra vonatkozik: erány, erányoz, v. irány, irányoz.
er, (2), származást, növést jelent ezen származékokban: ered, eredet, erdő, eresztvény.
Előtéttel rokonai: cser, cserj, her, ser, serdül, sereng.
er, (3), tovább haladást, folyást jelent ezekben: eredj innen, ereszt, = menni hagy, bocsát, küld; ergója, kinek az esze el szokott menni. V. ö. ér, gyök.
er v. err, (4), haragos morgó kedély, hang: erreg, erreget, ergelős = haragos, veszekedő.
er, (5), azon r gyökü szók osztályába való, melyek szilárd hatályos cselekvési képességet jelentenek: erő, erős, erősít, erőlködik, erény. Előtéttel rokonai: bir, férj, mer, nyer.
er, (6), ernyő, ernyős. V. ö. ár, árnyék.
es, (1), a régieknél = eskű, ezen szónak gyöke. Rokona a régies bizonyító isa = biza, bizony.
es, (2), esik, esés, eset, est, esdik, esdekel. Rokona ej, melyből, ejt, ejtés, származtak.
es v. ess, (3), természeti hangutánzó esik: eső, nyomosbitással: esső, essőzik.
ës, (4), éles ejtéssel: kötszó, máskép és, is. Rokona a gyakorlatos igeképző es, os, ös, lépd-es, mard-os, öld-ös.
es v. ės (5), esme, esmér, esméret, esmerkedik. Változattal: is, isme, ismér, és ös, ösme, ösmér.
esz, (1), eszes, esztelen, esztelenség, eszesség, l. ész.
ėsz, (2), tájejtéssel = ösz: eszve, öszve.
et, több helynév gyöke: Ete, Eted, Etes, Etre. Talán eredetileg: het, v. hét. Az erdėlyi Etfalva, máskép: Hétfalva.
ev, (1), evet, evez, eviczkel. Fürge, élénk mozgásra vonatkozik.
ev, (2), eves, evesedik, eved, evedt. Rokona: av, avas.
ez, (1), közelre mutató névmás; ezten = ez-nap, ezten idő = esztendő.
ez, (2), ezüst, ezüstöl, ezüstös, ezüstöz; a gyök talán: ősz, tehát ezüst = őszesd, azaz fehéres, szürkés.

É.

eb, éber, ébred, ébreszt, ébren. Rokona: érni émik, émett.
éd, édes, édesít, édesedik, édesűl, édesget. Gyökeleme azon ė, melyből ėszik, ėtet, származik.
ég, (1), tompa ékvesztő é-vel: eget, egek, egű. Mint magasat jelentőnek vastaghangu rokona ág, hág.
ég, (2), éles hangu ë-vel, máskép: íg; égés, éget, égékeny, éghetetlen.
éh, éhes, éhezik, éhom, éhség. Gyökeleme ė-(szik). Változattal: éj, éjom (= éhom), éjomét (reggeli evés)
éj, (1), régiesen csak é: éfél, éjfél, észak, éjszak; éjjel, éjjelez, éjtszaka.
éj, (2), indulatszó: éj no; éj ha: előlehhel: héj!
ék, (1), hegyes végű, szöget képező valami; ékel, ékelés, ékez. V. ö. ek, eke.
ék, (2), szépet, kedvest jelent ezekben: ékes, ékesít, ékesget, ékesség. Rokona ég (ige) vagy a fordított ké, kéj, kéjes, ki, kies.
él, (1), tompa é-vel: éles, élesedik, élez, élesít, életlen. Ék alaku, metsző, tulajdonságot jelent.
él, (2), ige, éles ë-vel: élés, étet, élelem, élénk, éltet, élődik. Némely származékaikban rövid el: eleven, eledel, eleség.
ém, (1), émik, émett, émetten, am. ébren. Rokona: éb, előtéttel: kém.
ém, (2), émely, émelyeg, émelygős, émelyít.
én, (1), első személynévmás, röviden: en, gyökeleme a közelre mutató e valamint ten gyöke de = ta, to (= tova, tovább), és ön gyöke ö v. ő = távolító, vagyis távolabbi a o.
én, (2), ének, énekel, énekes. Vagy kedélyhang, mint a vidám he! hé rokona, vagy alaphang benne a zengő n is, mint legtöbb hasonló szókban mint zen-g, csen-g, don-g, bon-g, csan-g, han-g.
ép, épít, épűl, épülés, épület, éperedik. Ellenkezője; áp, áporodik, éles é-vel.
ér, (1), önh. ige, érkezik, érkezés. Alapérteménye: bizonyos helyre jut.
ér(ik), (2), k. érés, éretlen, éretlenség; rokon az előbbivel, a mennyiben jelentése: a tökély fokát eléri.
ér, (3), önh. becsre vonatkozik: érték, érdem, érdemes; előtéttel rokona bér, vastaghangon ár, áru.
ér, (4), áth. am. valamit megközelít, közvetlenűl illet; érd, érdel, érdekel, érez, érzelem, érzékeny; ért, értelem, értelmes, értervény.
ész, tompa é-vel, ékvesztő: eszes, esztelen, eszesség, eszme, eszmél, eszelős; a szivás vagyis lélekzés eredeti értelme rejlik benne, s rokon szesz, szusz szókkal.
ét, (ė-et) étek, étel, étkes, étkezik. Az ėszik igével egy eredetű.
év, évi, éves, évűl; múlt év, jövő év, folyó év. Rokon vele ív mint kört jelentő; a honnan a latin annus és annulus is rokonságban vannak (Fabri Thesaurus). Hasonlók a latin: aevum, (αιων), aetas (aevitas).

I, rövid.

i, (1), közelre mutató: itt, ide, ily, ihol, így, változattal is régiesen e, ett, ede, ely, ehol.
i, (2), remegéssel járó félelmi hang: ied, íeszt, ieszke, v. jeszke.
i, (3), gyökeleme iszik, itat, icsar, iand, ihas, ihatik származékoknak.
icz, (1), kőnnyü, ideoda hajló mozgás: iczeg, iczegés, előtéttel; bicz, biczeg, biczegtet; közbetéttel; incz, bincz, binczk, inczároz.
icz, (2), a kicsinyitő ėcs, öcs, acs változata: iczi piczi, közbetéttel: incz, inczen pincz.
ics, (1), kicsinyitő, l. ėcs, öcs, ocs.
ics, (2), icsog, icsongat, előtétel: vics, vicsog, vicsorog, vicsorgat.
id, (1), vékonyhangu i-vel, mely ü-vel váltakozik: idő, üdő, idős, időz.
id, (2), vékonyhangu i-vel, mely ü-re nem változik; ideg, ideges, idegen, idegenít, idegenűl, idegenség.
id, (3), vékh. i-vel mely ü-re változik: idv, (üdv), idvez, idves, idvesség, ide, idűl, idnep, ill, (üll).
id, (4), vastagh. i-vel; idom, idomos, idomít, idomúl, idomtalan.
if, fordítva: fi, lágyabban: iv: ifju, fiu, ivar, ivik, ivadék, ivás, ivács. Egyezik vele a latin juvenis gyöke juv.
ig, (1), vékonyhangu ragokkal és képzőkkel: igen, igenel.
ig, (2), vékonyh. ragokkal és képzőkkel, s ü változattal: iget (üget), igetés, igető.
ig, (3), vastaghangu ragozással: iga (jugum), igás, igáz.
ig, (4), vastaghangu ragozással, s változattal jog: igaz, igazít, igazság, igazodik, igtat (jogtat).
igy, (1), vékonyhangu, ü változattal: igyekszik, (ügyekszik), igyekezet.
igy, (2), vékonyhangu, ë változattal: igyen, igyenes, (igenyes), igyenlő = egyen, egyenes, egyenlő.
ih, (1), vidám kedélyhang: ihá, iháczol, ihog, ihogás, ihogvihog.
ih, (2), vékonyhangu ragozással: ihl, ihlel, ihlet, ihlés.
ih, (3), vastagh. ragozással: ihász, ihászkodik; változattal: juh, juhász, juhászat, juhászkodik.
ih, (4), iha a szekérben; változattal: juh, gyuh, juha gyuha = gyomor, bél.
ih, (5), gúnyoló, csúfoló kedélyszó: ihi! ihu!
ih, (6), vastaghangu: ihar, iharos, változattal: juh, juhar, jáv, jávor.
ik, (1), menésre, mozgásra vonatkozó: iklat; előtéttel: csik, gyik, siklik, czikázik.
ik, (2), ikr, ikra, ikrás, ikrásodik.
ik, (3), vékonyhangu: iker, ikerít, ikerűl; változattal: ük, üklü.
il, = ir,: ilomba = iromba, tarkázott, rovatolt.
ill, (1), vékonyhangu: illik, illő, illet, illendő, illeszt.
ill, (2), vékonyhangu: illeg, illeget, előtéttel: bill, billeg, billen, billeget, billent, billentyű.
ill, (3), vastaghangu: illa, illan, illant, illó; előtéttel: pill, pilla, pillant, pillog, pillangó, mill, milling, vill, villám, villog.
ill, (4), vastaghangu: illat, illatos, illatozik; illanó tulajdonságától a honnan a 3. alattival azonos.
ill, (5), vékonyhangu, érintési jelentéssel: valamit illetni, engem illet, kézzel illetni. Egyszerü gyöke il = ér, (tangit, palpat).
im, (1), közelre mutató: imez, imely, imitt. V. ö. am, amaz.
im, (2), vastaghangu: imola. Eredetileg a mozgásra vonatkozó: in, imola = inola, vékony, hosszu, ingadozó száru növény.
im, (3), ima, imád, imádkozik, imádság; rokona em (emel, magasztal), s a szanszkrit am (tisztel).
im, (4), vékonyhangu, ü változattal: imeg, ümög.
in, (1), vastaghangu: inog, ingat, inal, inas, indúl, indít, ingadoz, ingatag, ingovány, inkó; előtéttel: bin, bingó, hin, hinta, hintál, hintó, hinbál. Alapérteménye: mozdulás, mozgás.
in, (2), vékonyhangu: inger, v. inder, ingerűl, ingerel, ingerít, ingeredik, incselkedik.
Alapérteménye: kedélyi mozgalom.
in, (3), hiányt, szükséget jelentő: ingy, ingyen, inség, incs (régies). Fordítva rokona a tagadó, v. tiltó ne, nem. Egyeznek vele a tagadó latin in, hellen αν, német un.
in, (4), = jon: inkább, jonkább, (régies).
in, = im, (5), ing, üng, imeg, ümög.
in, (6), vékonyhangu: int, intés, integet; intéz, intézet, intézkedik.
ip, (1), az ap, kicsinyitője: ipam, ipad, ipa, v. ipja.
ip, (2), ipar, iparkodik, iparkodás. Kemenes alján: imp, imporít = cselekvésre nógat, buzdít, mintegy: iparít.
ir, (1), különféle kedélyszók gyöke: a) irgalom, irgalmas, irgalmaz, irgalmasság; változattal: jor, jorgat (régies); b) irigy, irigykedik, irigyel, irigység; c) irtózik, irtózás, irtóztató.
ir, (2), az irmag öszvetett szóban am. er, melyből ered származott, t. i. irmag, am. állatot vagy növényt eredtető, fajszaporító mag. Vagy talán az ivik (fiadzik) gyökről = iv-mag?
ir, (3), fris, mozgási érteményü: ireg, fireg; változattal: ür, ürög, fürög.
ir, (4), vastaghangu: irány, iram, iramlik, iramodik. iront. Alapérteménye: távolabbi pontra czélzás, sietés, futás, er-edés.
ir, (5), vastag és vékonyhangu: ir (kenőcs), iró (a tejföl vize); előtéttel: nyir, virics, zsir. Általán hig, folyékony testet jelent.
is, (1), isme, ismér, ismérkedik; változattal: ės, ös, esmér, ösmér.
is, (2), v. izs, iseg, izseg, előtéttel: bis, bizs; biseg, bizseg, bislet, V. ö. pis, vizs.
is, (3), isten, istenes, istentelen, istenség, istenit. Rokona az isten tanuságára hivatkozó es (jurementum) és a régies bizonyító isa; talán a gyök: ős, a régi halotti beszédben: is.
isz, (1), iszik. isza, iszák, iszákos, iszos, gyökeleme: i, mint i-and; i-tat, i-hatik, i-tt, (= ivott) mutatják.
isz, (2), iszam, iszamlik, iszamodik, iszánkodik, (i)szánkó. Alapérteménye: könnyen sikamló csúszás, tovább haladás. suha-anás.
isz, (3), isz-ki, iszkódik, iszkurdi. Alapérteménye: elsurranás, szökő távozás. A föntebbi gyökkel legközelebb rokon.
isz, (4), borzadalmi kedélyhang: iszony, iszonyú, iszonyodik, iszonyat, iszonyatos, iszonytató, iszonyúság. Legközelebbi rokona: ir, irtózik.
ir, ity, iti, ityi, itizál, pityizál, pityó, pityók, pityókos, gyökeleme i, i-szik, i-tat.
iv, (1), vastaghangu: ivad, ivadék, ivar, ivás. Keményen: if, ifju, alap érteménye nemzedéki új szaporodás. Ellenkezője: av, avik.
iv, (2), éles vékony kiáltó hang: ivölt, ivöltés; változattal: üv, üvölt, üvöltés; előtéttel: süv, süvölt, süvöltyű.
iz, (1), = közelitő ez: izėbe, izibe = ezennel, legitten, ezen pillanatban, izé = ez e, ezen valami, amit most hamarjában nevezni nem birok.
iz, (2), mint mozgásra vonatkozó vékony és vastaghangu származékokban: izeg, izegmozog, izog, izgat, izgága; előtéttel: biz, bizgat, pisz, piszkál, viz, viszket, viszketeg (izged, izgeteg)
iz, (3), izom, izmos, izmosodik.
iz, (4), prüsszenési vékony hang: izik, izlet v. iztet, prüsszen. Hasonló hozzá a német: nieszen.
iz, (5), v. üz, izen, üzen, izenet, üzenet, izenget, üzenget.
izz, izzad, izzaszt, izzó. Az égő test zizegő hangja, vagy oly fölmelegült testé, melynek nyirka, nedve zsizseregve ömlik ki. Rokonai a latin: aestus, sudor, német heisz, sieden, schweisz, schwitzen, héber azza stb.

Í, hosszú.

í v. íj, vastaghangu: íjas, ijász, ijaz, íász, jász.
íg, ige, ígéz, ígézés, ígér, ígéret, ígérkezik. Rokonai: igen, és igaz, (mint a latin verum, és verbum).
így, módhatárzó, puszta gyökeleme a közelre mutató i, mint úgy-é (ógy-é) a távolra mutató o.
ím, (3), az ám viszonytársa, ímmelámmal, előtéttel: hím, hímez hámoz.
ím, (2), ímely, ímelyedik, ímelyeg, ímelygős. Eredetileg: ém, émelyeg.
íny, az izlés szerve, régiesen: ény, „nincs ínyére v. ényére” = nem ízlik neki, nem tartja ennivalónak. Az ėszik családdal rokon.
ír, általán metszést, rovást, vonalazást jelentő ige: írás, írat, irkál, irogat, irodalom, iromba; irt, irtogat; változattal or, ort, ortókapa, ortovány, orló (olló), ordas; előtéttel: fir, firkál, nyir, nyirkál.
ít, ítél, ítélet, ítéltet. Rokona azon int, melyből intéz, intézet származott. Innen ítél = intél, mint: met, metél. Az n szintígy enyészik el ebben is öt = önt; l. öt (3).
ív, ives, ivded, ivez. Rokona: öv, övez.
íz, (1), jelent részecskét, tagocskát valamely egészből; innen izzéporrá törni valamit; származékai ízék, ízecske, ízűl.
íz, (2), azon érzés, melylyel az étel vagy ital az ínyt érdekli: ízel, ízlik, ízlés, ízlel, ízes, ízetlen, se íze se bűze, gyümölcs íze, = kifőzött, kinyomott ízletes része.

O, rövid.

o, (1), többféle kedélyállapot kitörő hangja, gyönge utólehhel: oh, ohaj, ohajt, ohajtás.
o, (2), távolra mutató több szónak gyökeleme, mint: o-tt, o-da, o-ly; ellentéte i, i-tt, i-de, i-ly.
ocs, (1), a kicsinyező ėcs, öcs, acs változata, mint gyökszó meg van az ocsó (nyúl) szóban, mely am. fiatal, kis nyúl.
ocs, (2), ocsmány, ocsmányság; rokona az előtétes: mocs, mocsok, mocskos, mocskít.
ocs, (3), ocsódik v. ocsudik, ocsódás. Azon os változata, melyből a hirtelen mozgást jelentő oson származik. Az álmából fölébredőnek mozgását fejezi ki.
od, (1), távol hely, távolság: oda = ama távol helyre. Gyökeleme távolt jelentő o. Ellenkezője: id, ide, ezen közelebbi helyre.
od, (2), = ad, ud: odu, adu, udu, odvas, advas, udvas, odor; p előtéttel: podva pudva, podvás. Alapérteménye: üreg, lik. A törökben oda am. szoba.
ok, (1), természeti hangutánzó: okád, okádik, okádás, okádtat; előtéttel: bok, boká-kol, vékonyhangon: ök, ökrendez, öklik, ökrődik.
ok, (2), fn. okos, okosság, oktalan, oktat, okik, okúl.
ol, (1), = al: olcsó (mintegy: alsó), olcsóság, olcsárol (közelebbi öszvetétele: alsó ár) am. valaminek árát, becsét alacsonyítja.
ol, (2), = al, melyből alszik, altat származott: olt, oltás, tűzoltás, tejet oltani, alutt tej, meszet oltani = altani, olt var = alutt var.
ol, (3), olt fát, v. fába olt, lágyítva: ojt. Eredetileg vagy azon öl, melyből ölt származott, mennyiben a fába ágat vagy szemet öltenek, vagy azon or, melyből ort (metsz) eredt, minthogy az oltás rendszerént bemetszéssel történik.
ol, (4), oltalom, oltalmaz, oltalmazás. Eredetileg: ov v. óv, tehát = ovtalom, ótalom, ami által valamit óvunk, vagy valamitől ovakodunk, lásd ó (2).
ol, (5), olta, régolta, l. ó melléknév.
ol, (6), olu, olv, olvad, olvaszt, olvadékony. Alapérteménye: szétváló valami, folyékony, híg. Rokon értelmüek: old, oldoz, olvas, valamint el gyök is.
oll, (1), = ell-ik: olló, kecskeolló = ellő. „Te fogaid, miként juhcsordák, mindenik kettős ellővel” erdélyiesen = ollóval. Énekek éneke. Döbrentei cod.
oll, (2), olló (forfex), ollóz. Elemezve: or-l, orol, orló, azaz metsző. Olyan mint: talló, salló, e helyett: tarló, sarló.
oly, e kérdésre: mily? am. bizonyos távolban levőhöz hasonló. Valamint a mily, gyöke mi, s az ly, képző, hasonlóan az oly gyöke a távolra mutató o, s képzője ly. Ellenkezője a közelre mutató: ily = i-ly. Kérdési h előtéttel: holy, holyan? = mily, milyen?
om, omlik, omlad, omlaszt, omlékony, omladoz, omladékony, omlatag, ondó (omdó), ont, (omt). Vékonyhangon: öm, ömlik, ömleszt, önt, (ömt) stb. Előlehhel: hom, homok, homu (omlékony testek), bom, bomlik, bont (bomt) stb. Alapérteménye: valamely test részeinek szétválása, szétfolyása.
or, (1), onszol, onszolás, fordítva no, mely tovább menésre, valaminek folytatására sürgėtő indulatszó, honnan: nosza, nógat, nódít.
on, (2), ondok, ondokít, ondokság, l. un, undok.
on, (3) v. onn, (mint: ben, benn, kün, künn) = bizonyos távolságban levőn vagy levő fölött: onnan, onnét (= onn-el). Gyökeleme a távolra mutató o; ellenkezője: in, inn, innen, innét.
on, (4), ontok, azon fonal, melyet a vetélőről a szálfonalakon keresztül vetnek; ondók, a gyapotfonó kerékbe öltött középfa;. ontra a hordóban, a dongák végén kivájt rovaték, melybe a fenékdeszkát beleeresztik; ontra a pendelyben, azon hajtás, melybe mint a gatyakorczba, a kötö madzagot beleöltik. Mind a négy értelemben valami beöltöttet vagy beöltésre valót jelent, minélfogva ezen on = ol, melyből olt (inserit), vékonyhangon ölt származik, és így ontok, ondók = olték, oldok, öltėk, öldök, és ontra = oltora, öltöre.
or, (1), tompa, reszketeg állati hang: ordít, ordítás, ordítoz.
or, (2), orsó, előtéttel for, forog, forgat. Alapérteménye, körös mozgás. Vékony hangon rokona: ör, örv, örvös.
or, (3), orj, orom, ormos, orr; megnyujtva: ór, órj, órjas, órias; előtéttel: hór, hóri, gór, góré, mor, marj. Alapérteménye magasság, földudorodás.
or, (4), = ol v. al, orda = olda, alda, azaz oltott, alutt téjféle étek.
or, (5), metszés alapfogalmával: ort, ortovány, orló (olló), ortókapa. Változatai: ar, arat, aratás, ir, irt, irtovány. Átv. ért, ordas, am. barnás vonalú, mintha rovásos, iratos (irdas) volna. Fordítva: ró.
or, (6), ragadozás, fosztás alapérteményével: orv, oroz, orozkodik, orálkodik. Latinul: fur.
or, (7) = ur v. úr: ország = urszág = urság.
or, (8) = ir (kenőcs): orvos (irvos), irral gyógyító, orvosság (irvosság).
os, 1) siető elsurranás hangja: oson, osont, változattal us, uson, usdí; 2) levegőt suhogtató természeti hang az ostor szóban, melynek egyik neme: suhogó. Képzésre olyan, mint: foszt-ból fosztor.
osz, (1), oszlik, oszlás, oszlékony, oszladoz, oszlat, oszt, osztozik, osztogat, osztály, osztályoz. Alapérteménye: egésztől elvaló, szétdarabolt rész. Előtéttel: fosz, foszlik, foszt, stb. Ellentéte a vékonyhangu ösz, öszve, öszveg, mennyiben a részeknek együtt létét, jelenti; sőt ezekben: öszveesik, öszvedől szintént az oszlás fogalmát leljük. V. ö. sző.
osz, (2) = az: osztán, azután.
ov, ovas, ovúl, ovít. I. av.

Ó, hosszu.

ó, (1), melléknév = av: ócska = avacska, ósdi = avasdi. Gyökeleme o v. a rokon távolra mutató o v. a-val, t. i. ami ó az mint elmult, mint régi a jelentől vagy ujtól távol van.
ó, (2), ige: óvok, óvás, óvakodik, óvhatatlan. Változattal: ol, oltalom, oltalmaz. Alapérteménye szintén távolodás vagy távolítás.
ól, (1), fn. disznóól, tyúkól, lóól, hidas ól; mintegy óvó hely. Egyezik vele hangban a hellen αυλη, lat. aula, szláv: ula (udvar).
ól, (2) ólálkodik, ólálkodás, régiesen or, orálkodik = lopás v. orrás végett lappangva leskelődik.
ól, (3), ólom, ólmos, ólmoz. Rokona: ón, Molnár A. szerint: plumbum et stannum, t. i. az ólom valamivel halványabb, homályosb, az ón (stannum) világosabb szinű fém, honnan onos eső = féligmeddig fagyos, fehéres cseppü eső, ónossá lenni am. ijedtében elhalaványodni. Ennélfogva legvalószinübb, hogy mindkettő gyöke a fehéret jelentő hol v.. Hasonló rokonságban a német: bleich és Blei. Lehet ,ol-v-ad’ szóval is egy gyökű.
ór, órias v. óriás (mint, urias, uriás). Előlehvel: hóri, hórias. Egy eredetü a magasat jelentő or (orom, orj) gyökkel.
óv, l. ó (2).

Ö, rövid.

ö, a harmadik személynévmás elemhangja, megnyujtva ő, toldva: ön, mint: te, ten, e-en, = én. A távolra mutató a, o vékonyhangu változata.
öb, (1) kidudorodó, kikerekedő, bizonyos ürt képező térfogat: öböl, öblös, öblöz, öblöz, öblít, öblöget. Legközelebbi rokona a testet kerítő öv és öl (sinus, gremium).
öb, (2) = höb, höv: öböl am. fojtó meleg, és ragya, öblöz a kemencze és a nap, midőn égetően süt, miszerint gyöke: hő, honnan így is ejtik: hőbő = hövő, hevitő v. hevülő.
öcs, frater natu minor toldva: öcse, honnan: öcsém, öcséd, öcscse (öcs-je). Jelent a maga nemében kicsit, fiatalt, vastaghangon: ocs, ocsó (nyúl).
ök, (1), gyomorból feltoluló erölködési tompa hang: ökrődik, ökrendezik. Rokona a vastaghangu: ok, okád, okádik.
ök, (2), bőgő hang: ökör, ökrész, ökrös. Szintén hangutánzók a hellen-latin: βους, bos.
ök, (3), ütés vagy taszítás végett csomóba szorított kéz: ököl, öklöz.
ök, (4), elavult ige = bök, honnan: öklel, öklelődik, am. böklel, böklelődik.,
öl, (1), öböl, kebel: ölbe venni, szorítani valakit, ölel, ölelget, ölelkezik. Átv. ért. öldök (szemöldök) a szemek fölött félöblöt, vagy ívet képező szőrvonal, mely a szemeket mintegy öleli. Továbbá hosszmérő, mely körülbelül a kinyujtott és öblösen öszvehajtható karok hoszszának, illetőleg öblének felel meg. Hasonló rokonságban vannak a latin ulna kebel és ulna rőf. A törökben el am. kéz.
öl, (2), a szúrás, bökés alapfogalmával: ölt, pl. tűbe czérnát ölt = beleszúr; ruhát ölt, karjait a ruha ujjába tolja, öltözik, öltözködik, nyelvét kiölti ajkai között kitolja. Különösen mint önálló ige, eredetileg valamely élő állatot úgy bök vagy szur meg, hogy belehal. Szélesb ért. életét veszi valakinek bármi módon, pl. megfojtva, mint az ölv madár. A törökben ölmek am. hal-ni.
öm, vastaghangon: om: ömlik, omlik, önt, ont, ömleszt, omlaszt. l. om.
ön, (1), harmadik személynévmás, ő.
ön, (2), = öm: önt (öm-t) öntőz (öm-t-öz).
ör, (1), az igen kedves érzésre fakadt kedély természeti hangja: örül, öröm, örvend, örvendez, örvendet, örvendetes. Fordítva rokona rö, röh, röhög, röhögés továbbá a latin rideo, szláv rada (öröm).
ör, (2), kerekded alakot, vagy körzös mozgást jelentő érteménynyel, örv, örvös, örvényes; vastaghangon: or, orsó. Átv. ért. örök, ami folytonos szakadatlan időközben forog. Rokonai: ür, üreg, ur, urok.
ör, (3), a maga nemében valami nagy: öreg templom, öreg szemü bab, öreg dió, öreg szűr. Átv. ért. nagy koru, illetőleg vén, régi, öreg ember, öreg apa, öreg anya, öregedik, öregség, öregít, öregbűl. Rokona a magasat jelentő vastaghangu or, orom, orj.
ör, (3), örd, ördög v. ördöng. Őrjöngő?
ös, (1), mint régi időre vonatkozót l. ős.
ös, (2), ösvény; rokon a vastaghangú os gyökkel ,oson’ szóban.
ösz, (1), öszv, öszve, öszves, öszvesít, öszvér, ösztövér (ösz-töpér, töpő?). Fordítva rokona, sző, szöv, mennyiben mindegyik több részek egyesítésére vonatkozik. V. ö. osz.
ösz, (2), ösztöke, ösztön, mint hegyes szurós eszközök közvetlenül a szlav osztve, oszten szókkal egyeznek. Egyébiránt mennyiben ezen eszközök egyik fő czélja az űzés, s tájejtéssel: üsztöke, üsztön, magyar szempontból véve így elemezhetjük: üzdő, üzdőke és űzdön vagy űztön.
öt, (1), számnév: ötös, ötöd, öten. Különféle módosításokkal, mind az altaji, mind az árja nyelvekben megvan.
öt, (2) = üt: ötlik, ötlet, beleötlik, V. ö. bot, botlik.
öt, (3), v. ött = önt: öttöz, öntöz, öttevény, öntevény, ötvös, öttvös, öntvös. Rokona öz, őzön, vizözön, = vizömlés, vizöntés.
öv, valamit körző, kerítő eszköz: öves, övez, övedz. Rokonai: ív, öb. Fordítva finnül , latin. vieo, szláv: vejem, venyem.
öz, (1), özön, özönlik. V. ö. öt (3).
öz, (2), v. özv: özvegy, özvegység, özvegyedik, özvegy asszony, özvegy ember. Rokon osz gyökkel, honnan oszlad, oszladt; hasonló családot alkotnak: foszlik, feslik.

Ő, hosszu.

ő, harmadik személynévmás, máskép ön. Rokonai a török o vagy ol, persa ó, ói, vei, szláv on stb. l. ö.
őgy, őgyeleg őgyelgés. Valószinüen, az ódalog, oldalog változata, mert az őgyelgő dologtalanul idėoda jár kel, oldalog.
őn, hegyes, szurós uszószárnyu pontyfaj. Talán eredetileg öln volt a szurást jelentő öl gyöktől, öszvehúzva őn, mint ólom, ón, mólna, móna, món.
őr, (1), őríz, őrízet, őrség, örs. Rokon a körös mozgást jelentő ör gyökkel. Átv. ért. őrűl, tájdivatosan őrjűl, örjűlt, am. keringő bolond.
őr, (2), őrj, őrjöng, őrjül. l. őr (1).
őr, (3) az őr-fa öszvetételben jelent magas rudat, póznát a hajó orrán, tehát orr v. ór-fa; de lehet eredetileg őr szó is, mivel mintegy őrt áll.
ős = ós, az ó v. av gyöktől. Szelypesen ejtve: ősz az esztendőnek avuló szaka, oly fogalmi viszonynyal, mint a latin avus, avitus és autumnus. Átv. ért. szürkülő, fehér, mint az ős kornak és ősz évszaknak egyik tüneménye.
ősz l. ős. Rokonitható asz gyökkel is.
őz, dámvad; talán am. űz, gyors futásától.

U, rövid.

u, (1), biztató hang: u-szú! u-czu! = nosza! előlehvel: hu-szu; uszít, uszítás, huszít, huszítás.
u, (2), kutyahang, honnan: ug, ugat, ugatás, mint: bé, bő természeti hangokból bég, bőg.
u, (3), uh, bagolyhang: uhu, uhog, huhog.
ud = od, ad: udu, odu, adu, udor, udvas; l. od.
ug, ugar, ugarol, (Acker, ager?).
ugr, ugrik, ugrás, ugrat, ugrándozik. Alapfogalomban rokona: rúg, rugdal, rugdos. „Lovat rugtatni és ugratni.” „Neki rugtat neki ugrat.”
uj, széleskedvü felkiáltás: ujju! huj ju! ujjogat, ujjogatás.
uk v. ük, = nagyanya (avia), némelyek szerént a nagy anyának nagy anyja. Rokon vele agg, a szanszkritban is akkó am. anya, nagyanya, s a törökben ik régi.
un, (1) = on, unszol, onszol = noszol, nógat.
un, (2), kellemetlen hatást eltaszító kedélyszó: und, undok, ami rút, csúnya alakja, vagy mivolta által undort okoz. V. ö. ú, út, útál.
ur = hur: urok, hurok, urkol, hurkol. Vékonyhangon: ür, ürök. Mint kerítő eszköz nevével rokon: ör, örv.
us = os: uson, oson, usont, osont, us-di = fuss te! A suhogó elsurranás, elszökés hangutánzása.
ut, után, utó, utól, utolsó. Rokonai: to, tova és hát hátul, hátsó.

Ú, hosszú.

ú, távolra mutató: úgy, úgy a! ugyan. A közelre mutató módhatárzó: így. Rokon a távolító ó-val. V. ö. ún, út (2).
új, újdon v. ujdon, újonta v. ujonta, újúl v. ujúl, újít v. ujít, újság v. ujság. Fordítva = iv, if, a maga nemében fiatal, csak imént származott, készült stb. Ellentéte ó = av, avik, ivik Átv. ért, újj v. ujj, a kéznek mintegy, fia kicsinye, és a felöltő ruhának azon része, melyet újra vagy karra húzunk.
ún, únja magát; gyakran ékvesztő: unalom, unatkozik, untat, kellemetlen érzés, visszataszitó, távolító ú v. ó hang által jellemezve.
úr, ékvesztő: ural, uras, uraz, uraság, urodalom. Régiesen: or, honnan, ország = urszág, urság.
úsz, csak némelyekben ékvesztő: úszik, úszás, úsztat, uszály, uszamik, uszamodik. Előtéttel rokonai: csúsz, kúsz.
út, (1), fn. útra, útról, útba, útat, útak, útas, útazik, útal, útalvány, útasit. Ikerítve ige is: utfut. Egyeznek vele a szláv pút, latin it-er, hellen: οδ−ος.
út, (2), kellemetlen érzésből fakadó visszataszítást jelent e származékokban: útál, útálat, útálatos. Gyökeleme a borzadási és távolitási kedélyhang: ú, hú!

Ü, rövid, és Ű, hosszú.

ü, menésre biztató, sürgető hang: űz = ű, ü! vagy hü hangon kiáltozva hajt = ü-öz. Előtéttel: hü, hücs! bele Balázs!
üd, (1), v. id, vékonyhangu: üdv, idv, üdvös, idves, üdvözől, idvezel. Alapérteménye: jó, kedvező, tetsző, boldogító érzelem vagy állapot. Rokona di, a honnan idv = div, azaz dívó állapot.
üd, (2), v. id, vékonyhangon: üdő v. idő, üdős v. idős, üdőz v. időz, idén ez idén. Alapérteményre mozgásra, haladásra vonatkozó id gyökkel rokon. Gyökeleme ü V. ö. ü, üg.
üg, üget, ügetés. Gyökeleme szintén ü l. ig, iget.
ügy v. igy; ügyes, ügyel, ügyszik, l. igy, igyekszik.
üh, ühödik = büdösödik. Visszataszítási kedélyhang.
ük, l. fölebb: uk.
ük, üklü = két ág által képezett köz. Rokona az iker gyöke ik.
ül, ülés, ülep, ülepedik, ültet, ülő = szék, kakasülő, tyúkülő, és a kovácsok széke, melyen a vasat verik. Vastaghangon rokona al, alatt, alá.
üm, (1), természeti tompa orrhang; ümget, ünget, azaz ü ü, üm üm! szóval int, bizonyit, helybe hagy valamit.
üm, (2), ümög, üng, ing.
ün, ünő = üsző, fiatal tehén. Rokonai: ene, ana, eme.
ür, (1), üreg, üres, ürít, ürűl. Rokonai: ör, őrvény.
ür, (2), ürü = herélt kos. A metszésre vonatkozó ar, ir, or gyökökkel rokon.
ür, (3), üröm, ürmös, ürmöz. Változattal ir, irem.
ür, (4), ürügy, bizonyos álszín alá rejtett ok, máskép: örv.
üsz, (1), üszög, üszk, üszögöz, rokon izz gyökkel, honnan izzó.
üsz, (2), üszö = üzekedő, folyatni kezdő fiatal tehén.
üsz, (3), = ösz: üszkölő, üszköpűl.
üt, ütés, ütet, ütközik, ütü, ütlik, ütleg, üteg. V. ö. öt, (2) és bot.
üv, (1), hangutánzó: üvölt, üvöltés.
üv, (2), üveg, üveges, üvegez.
üz, üzen, üzenés, üzenget, változattal iz, izen.
űz, (1), tájejtéssel, íz helyett.
űz, (2), ige, űzés, üző. l. ü.

Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek.

B.

ba, ba-ba, babba, gyermekszók, babáz, babázik.
, csudálkozási, szájtáti hang: bám, bámé, bámész, bámít, bámul, báva, bákó; báj, bájos, bájol.
bab, babó, babócs, babug. V. ö. bob.
báb, bába, bábál, bábu, bábuzik. V. ö. bub, buba.
bacs, bacsa, bacsó = acsa, acsó, atyó, öreg juhász, a juhászok atyja.
bács = báty, bácsi, bácsika.
bacz, l. becz.
bad, badar, badarság, badarul. V. ö. bot, botor, botorság.
bád, bádgyad, bádgyadás, bádgyaszt. Az elfáradt vagy gyöngült beteg embernek nehéz lélekzetü hangja.
bag, (1), bagoly, baglyász.
bag, (2), baglya, baglyáz, baglyas. Változattal: bog, bug, baglya, buglya. Alapérteménye gömbölyüség.
bah! indulatszó, mely valamin megűtközést jelent.
baj, bajlódik, bajos, bajnok, bajtárs. Változattal: vaj, vajudik, vajlódik.
báj, bájol, bájolás, bájoló, bájos. Puszta gyöke a csudálkozási bá.
bak, (1), baktat, baktatás, bakfincz. Változattal: buk, buktat, bukfencz.
bak, (2), baka, bakancs, bakancsos. V. ö. bok, boka.
bak, (3), = bök; bakik, bakzik; bakó.
bak, (4), = vak; bakcsó = vakvarju.
bal, (1), balaska, balta. Rokona a hasítást, elválasztást jelentő val, vál: valag, válik.
bal, (2) = al: balog, balkéz, balogács.
bal, (3), balga, balgatag. V. ö. bol, bolond, boly, bolyókás.
ball, ballag, ballagdogál, ballangó, ballangkóró. V. ö. bill, billeg.
bam, bamba, bambu, bambucz. V. ö. bám.
bám, bámé, bámész, bámékodik, bámúl, bámít. Puszta gyöke a szájtátó á, bá.
ban, bankó = mankó. V. ö. bun, bunkó.
bán, bánik, bánt, bánás, bánat, bánkodik, bántalom, bántalmaz. Fájdalmas kedélyhang.
bany, banya. Az any szónak előtétes változata: banyalúd = anyalúd.
bar, barázda, barkócza, barkóczáz, barcs, V. ö. bor borotva, ber, berbecs. Alapértelme: metszés, irtás.
bár, kedélyszó; bár eljönne! bár csak úgy volna; ha bár! ámbár!
bat, v. baty, batu, batyu, batus. V. ö. buty bugyor, moty motyó, pod podgyász bút, bútor.
báty, bátya, bátyó, székelyesen öszvehúzva: bá, János bá, Istók bá.
be, bel, belső, belűl, ben, bent, bél, béll, béllés; bő, bőség.
bé, természeti hangutánzó: bég, bégés, béget, és tájejtési ige: béok, bész, bénak az ökrök. V. ö. bő.
beb, hangutánzó, bebeg, bebegés V. ö. heb, höb, hebeg, höbög.
bėcs, becsű, becsűl, becsület, becses, becstelen. Változattal: böcs.
becz, (1), becze, beczés. Gyermeknyelven: kis borjú, vastaghangon: bacz, bacza.
becz, (2), becző, beczőke. V. ö. vacz, vaczok.
bed, több helységnév gyöke: Bede, Bedecs, Bedeg, Bedelő.
bėgy, begyes, begyeskedik, begyez. Változattal: bögy, bögyös.
bek, bekeg; rokonok: mekeg, makog.
beh, kedélyszó, beh szép! beh jó.
bék, (1), béke, békél, békéltet, békés, békeség, békít, békül. Hasonló a latin: pax, szláv: pokoj. V. ö. bög, csomó.
bék, (2), vastaghangu ragozással: béka, békás, békász, V. ö. bek, bekeg.
bék, (3), békó, békóz, béklyó, béklyóz. Alapérteménye: kötési bög, bog.
bel, (1), belénd, beléndek, beléndes, beléndeskedik. V. ö. bol, bolond, bolondos.
bel, (2), belül, belső, belsőség. Rövidebb eleme: be.
bél, béles, béll, béllés. V. ö. bel.
bell, bellöke = billőke, bölcsőforma hinta. V. ö. bill, billeg, billen.
ben, benn, bent, benső, bensőség. Gyöke be.
bėn, (1), bėndő, bėndős. V. ö. bön, böndő.
ben, bengy, bengyel, bengyeledik. V. ö. bony, bongyol.
ber, (1), bėr, erős reszketésü természeti hang: berreg, berren, berrent, berrentyű, berreget, berregtet; berzen, berzenkedik.
ber, (2), berek, berkes, berke.
ber, (3), beretva, beretvál, beretvás; berbécs. Alapérteménye: irtás, metszés.
bér, béres, bérel, bérlel. V. ö. ér, érték, ár, áru.
besz, besze, beszéd, beszél, beszélget.
bet, beteg, beteges, betegeskedik, betegszik, betegedik, betegít, betegűl.
bez, bezeg v. bezzeg = biz igen.
bi, bibi, gyermeknyelven = seb.
bib, (1), bibe, bibircsó, bibircsós. Alapértemény: csomócska, kis babforma kinövés. V. ö. bob, boborcsó.
bib, (2), bibirkél, bibirkéles, máskép, bab, babrál, babirkál, babirkálás.
bics, bicsak, bicska, bicskás, bicskáz, bicsaklik. V. ö. bicz.
bicz, biczeg, biczegtet, biczczen, biczczent. Jelentése: apró, ideoda ingadozó mozgás. V. ö. icz, iczeg, ficz, ficzam, vicz, viczkand.
big, bige, bigecs. Változattal: bug, buga. Bige szarvú ökör, buga ökör. Jelent a maga nemében kicsinyt.
bik, bika, bikus. V. ö. bak, bök.
bill, billeg, billegés, billeget, bille, billen, billent, billentyü. V. ö. ill, illeg, illeget. Alapérteménye: kicsinyes, könnyü mozgás.
bim, bimbó, bimbós, bimbózik, bimbózás. Máskép: bom, bombék. V. ö. pim, pimpó. Alapérteménye: csomódad sarjacska, fakadás.
bir, (1), birs, birtóka.
bir, (2), vékonyhangon: birge, birgés, birgésedik. Alapérteményénél, fogva rokon ver, vir gyökökkel.
bir, (3), biri, csiribiri. Rokona az igen kicsit jelentő par, parányi.
bír, bíró, bírál, birság, birtok, birtokol, birodalom. Alapérteménye: erő.
bit, (1), bitang, bitangol, bitor, bitorol. Alapérteménye: zsákmány, zsarolás.
bit, (2), bitó, bitófa. V. ö. bot, botoz, üt.
bizs, bizseg, bizsegés. Természeti hangutánzó. Változattal, pizs, pizseg, pezs, pezseg, bozs, bozsog.
bob, boborcs, boborcsék; bibircsó, buborcsék. Csomódad kinövés, kisarjadzás.
bób, bóbita, bóba, bóbás, bóbáz. V. ö. búb, búbos, púp, púpos. Alapérteménye: dudorodás.
bocs, 1), kis medve, medvebocs.
bocs, (2), bocsán, bocsánat, bocsú, bocsát. V. ö. búcs, bulcs.
bocz, boczkó, fordítva: czob, czobók. Változattal; bucz, buczkó. Általán csomódad kemény test.
bócz, bóczéros, hengerbócz.
bod, (1) = bogy: bodocs, kis bogyó, bodacs, bodak, bodza. Alapérteménye, gömbölyüség, dudoruság.
bod, (2), bodon, bodonka, bodnár.
bod, (3), bodor, bodorít, bodorodik. V. ö. fod, fodor, fodorít. Körös kanyarodás.
bód, (1), bóda, kard bódája.
bód, (2), bódi, bódít, bódúl; tulajdonkép: bol-d. V. ö. bol, bolond.
bog, boga, bogos, bogoz; boglya, bogács. Alapérteménye: csomó, dudorúság, gömbölyüség. Vékonyhangon: bög. V. ö. bug, buga.
bogy, bogyó, bogya, bogyós, bogyózik.
boh, bohó, bohócz, bohós, bohóskodik. A bol, bolond szónak szelidebb árnyalata.
bok, boka, bokolyó, bokor, bokros. V. ö. bog.
bók, bókol bókolás, bókony. Alapérteménye: meghajlás, görbedés.
bol, (1), bolond, bolondos, bolondoz; rokon boly (1).
bol, (2), bolha, bolhás, bolház, bolházkodik.
bol, (3), boldog, boldogúl, boldogít, boldogság.
boly, (1), bolyong, bolyongás, bolygat.
boly, (2), hangyaboly. Alapérteménye domboruan öszvehordott valami.
bom, bomlik, bomlékony, bont, bontogat, bonczol. Előtét nélkül rokona, om, omlik, stb.
bon, (1), tompa hang: bong, bongás. Rokona, don, dong, dongó.
bon, (2), bondor, bondorít, bondorodik; rokona: gon.
bony, bongy, bonyol, bonyolú, bonyolodik, bonyolúl. Rokona: pony, ponyva, mint takaró lepel, és ben, bengyel.
bor, (1), a fölmerevedés alapfogalmával: borz, borzad, borzaszt, borzas, borzogat. Rokona a vékonyhangu bėr, berz, berzenkedik.
bor, (2), a takarás, körülvevés, födés alapfogalmával; boru, borúl, borít, borong, borongat. Rokonai: bur, burok, burkol, bőr, bőrös, börödzik.
bor, (3) metszésre, irtásra, vonatkozó: borot, borotva, borotvál. V. ö. or, ort.
bor (4) = forr, tüzes, forongó, hevítő, tulajdonságu; boros, boroz, bors, borsos.
bor, (5), forgó, gördülékeny, gurogó: borsó, borsódzik. V. ö. or, orsó.
bosz, boszú, boszús, boszonkodik, boszont. Haragos kedély kifuvási hangja. V. ö. bősz, bőszűl, bőszít, buz, buzma.
bot, fn. botol, botos, botoz, botlik, botorkál, botrány, botránkozik. Alapérteménye ütés. V. ö. bit, bitó, üt.
boz = borz: bozót, bozótos, bozont, bozontos. V. ö. bócz, bóczéros.
bő, (1) tompa hang: bőg, bőgés, bölöm-bika, bődít, bődül. V. ö. bég, búg.
bő, (be-ő), bőség, bőven, bővelkedik, bővít, bővűl. Alapérteménye; belterji sokaság.
böcs, böcsül, böcsülés, böcsmérel, l. bėcs.
böd, bödön, bödönke, fordítva: döb, döbön, döbönke. Vastaghangon: bod, bodon.
böf, gyomorból föltoluló, természeti hang: böfög, böffen, böffent.
bög, (1), gömbölyüded csomósodás alapfogalmával: bög, bögöz, bögre. Fordítva göb, göbű, göbörödik, göbecz. Vastaghangon: bog, bogoz, bogács, stb.
bög (2) = bök: bögöly, bökő légy, pőcsik.
bögy, bögyös, bögyöz, bögyök, bögyös, bögyörő. Rugalmas dagadozás dudorodás. Máskép: bėgy.
bök, (1), ige, = szúr, öklel: bökés, bökdös, bökcsi, bökőcze, bököd. Csupaszon: ök, öklel, latinul: pung-o, szláv: pich-nem.
bök (2) = buk: bökkenő = bukkanó.
böl, (1), bölcs, bölcseség, bölcselkedik. Régiesen: belcs, bilcs. V. ö. il, ildom.
böl, (2), bölcső = bilcső, billegő, bellöke.
böl, (3), bölény, vad bika, ökör. Rokona: bol, bolyong.
böl, (4), bölő, bölöke, bölöncs. Mint gömbölyüséget jelentőnek rokona boly, bolyó.
böm, hangutánzó: bömböl, bömbölés, bölömböl, bölömbika, bömmög.
bön, (1), böndő, böngy, böngyöl, böng. V. ö. bėn, bendő, bėngyėl.
bön, (2), hangutánzó: böng, böngés, bönget. Vastaghangon: bon, bong.
bör (1) = börz, börzenkedik. Vastaghangon l. bor, borz, borzad.
bör, (2), börböncze, börhe, börtön, börü. Alapérteménye, takarás, boritás, födés. Vastaghangon rokona: bor, borít.
bőr, bőrös, bőröz, bőretlen, bőrödzik, börhe, bőrke, bőrönd. V. ö. bor, borít.
bös, böstörködik. Vastaghangon rokona: bősz, bosz.
bősz, bőszít, bőszűl, böszme. Vastaghangon: bosz, boszú, boszont.
böt, (1), bötü, bötűz, bötüzés. V. ö. bot, botol.
böt, (2), bötk, bötke, bötkös. Lágyítva: böty, bötyk, bötykös. Alapértelme: csomós, dudorú, kemény állományu kinövés.
bőv, bőven, bővelkedés, bővít, bővűl; l. .
bú, (1), kedélyhang: bús, búsít, búsúl, búsít, búvalkodik, búslakodik.
bú, (2), természeti hang: búg, búgás, búgatyu.
bú, (3), búvik, búvás, bújkál, bújdosik, buvár, búvarkodik; buja, bujálkodik.
bub, (1), bubor, buborék, buborodik, buborcsék. V. ö. bob, boborcsó.
bub, (2), buba, bubázik. V. ö. báb, baba.
búb, búbos, búboz, búbíta. Máskép: bób. V. ö púp, púpos. Földudorodott csomós valami.
bucs, bucskó = bucz, buczkó. Rokonai: ducz, duczi, tus, tusak, tuskó.
búcs, búcsu, búcsuzik; l. bocs, bocsát.
bucz, buczkó, buczkós, buczka, l. föntebb: bucs, bocz.
bug = bog: buga, bugás, buglya, buglyos.
bugy, (1), term. hang: bugyog, bugyogó, bugyka, bugygyan, bagygyant, bugyborék.
bugy, (2), bugya = bogya, bogyó.
búj, ige, bújás, l.(3).
buk, bukik, bukás, buktat, bukdácsol, bukkan. Rokona: bú, buvik.
bul, bula, buláz, bulázó. Mint takarásra vonatkozónak rokonai: bur, burok, póly, pólya.
bulcs, am. bol-cs, bolyongni vagy ballagni enged, meneszt.
bur = bor: borít, borúl, burok, burkol.
buz, buzog, buzdúl, buzdít, buzgó, buzgóság; buzma, buzmog.
v. bű, kellemetlen szagot eltaszító kedélyszó: büd, büdös, büdösség, bűz, bűzös, büzít, büzöl.
v. bűv: bűvöl, bűs, büvös. Vastaghangu ikertársa: bá, v. báj: bűbá, bűbáj.
bük v. bükk: bükkös, bükfa. Rokonai: bög, bog.
bűn, bűnös, büntet, bünhödik.
büsz, büszke, büszkeség, büszkélkedik. Alapérteménye: fölfuvalkodás, s rokonai bősz, bosz.
büt, bütü, bütüs. Azonos üt, bot, gyökökkel.
bűz, bűzöl, büzelit, bűzös, bűzlel. Változattal: büd, büdös.

CS.

csa, ökörterelő szócska: csára menni, csálé, csáli. Alapérteménye: félre, egyenes iránytól eltérés. Ennélfogva származékai: csák, csákó, csáklya, csám, csámp, csámpás, csánk, csavar stb.
csacs, v. csács, természeti h. csacsog, v. csácsog, csacska, csasogás, csacsi.
csad, v. csád, csadaj, csadajos, csádé. Változattal: csát, csáté.
csah, természeti h. csahol, csaholás, csahos. V. ö. csih, csihol.
csaj, (1), csajvadék = csej, csejvedék, csevedék. Hangutánzó.
csaj, (2), = görbeséget jelentő kaj: csajbos = kajcsos; csajka, csajkó.
csaj, (3), lucskosat, vizeset, sárosat jelent e származékokban: csajbos, csajt, csajtos.
csak, kötszó, vékonyhangon: csek, honnan: csekély. A maga nemében kicsit, keveset, csekélyet jelent. Törökűl andsak.
csák, törzs a csa gyöktől: csákó, csákány, csáklya, csáklyás. Kifelé görbedést, fityegést, hajlást jelent.
csal, (1), csalás, csalárd, csalatkozik, csalafinta, csalfa. Vékonyhangon: csel, cselevendi, cseleskedik. Alapérteménye: csáb, csábitás.
csal, (2), család, családos. Rokona azon csel, melyből cselekszik származott, honnan vékonyhangon = cseléd, cselédes.
csal, (3), csalán, csalános, csalánoz. Rokona: saj, saly:sajog, sajgat.
csal, (4), = csar, cser: csalit, csarit, cserj, cserje.
csám, (1), természeti h. csámcs, csámcsog, csámcsogás. Vékonyhangon rokona: csėm, csėmcsėg.
csám, (2), törzs a csa gyökből: csámolyog, csámp, csámpa, csámpás, csámpásodik. Jelentése: rendetlen, hibás kigörbedés, csavarodás.
csan, (1), hangutánzó: csang, csangó. Vékonyhangon: csen, cseng, csengő.
csan, (2), a görbeség alapfogalmával: csaniga, csank, csandorog; csangó (csavargó? bujdosó).
csap, (1), ige, és hangutánzó: csapás, csapdos, csapkod, csaptat. Rokona: tap, tapos, tapogat, taps.
csap, (2), fn. csapol, csaplár, csapos. Németűl: Zapfen, törökűl: tapa.
csáp, a rovarok tapogató szarvacskája. Rokonai: csév, csúp.
csur, (1), = sar: csarit, sarjadzó erdőcske, cserj, cserje. Máskép: csal, csalít.
csar v. csor, (2), csarnok, csornok.
csár, (1), hangutánzó: csárma, csármás, csáré. Azonos vele lár, lárma.
csár, (2), csárda, csárdás. Eredete homályos. A szanszkritban cshardik am. hajlék.
csász = csúsz: császkál, csuszkál, császkirál.
csat, (1), hangutánzó: csata, csatapata, csatár, csatáz, csatt, csattan, csattant, csattog, csattogat. Vékonyhangon: cset, csit, csetten, csitipati.
csat, (2), = sat, csavargó járás: csatangol, csatolál, satrat, satrafa.
csat, (3), = csajt, csatak, csatakos, = csajtos.
csat, (4), csatol, csatos, csatlás, csatlakozik.
csav, csavar, csavarít, csavarodik, csavargat, csavarog. V. ö. csa.
csáv, csáva, csávás, csáváz; csávicza, csáviszka. Rokona: sav, savany.
cse, = csi: cseál, csiál, csel, cselekszik. Tompahangon rokona te, tėsz.
csé = cső: csév, cséve, csévelő; csék, csök, csėcs.
cséb = csöb: csėbėr, csöbör. Vastaghangon rokona: csob, csobán, csobolyó. Edények nevei.
csecs = kecs: csecse, kecses, csecseget, kecsegtet.
csėcs, csėcsés, csėcsemő. V. ö. csé, cső.
csef = csev: cseferít, azaz cseveg. Vastaghangon: csaf, czafrinka, csevegő kis leány.
cseg = csek: csege, csegély. Alapérteménye: szükülés, szorulás, keskenyedés.
csek, csekély, csekélység, csekélyedik. Fordítva rokona: kics, kicsi. Változattal sek, sekély; csak.
csėk, csėkken, csėkkent, máskép: csök, csökken. Alapérteményre rokona: csek, csekély.
csel, l. csal.
csem, (1), = csim: csemete, csemetės, csima, csimota.
csem, (2), hangutánzó: csemcseg, csemcsegés, csemege. V. ö. csám, csámcsog.
csėm = csom: csempelődik; csembő = csombók, csimbók.
csen, (1), csenés, cseneget, csemp (csen-p), csempész, csempészkedik. Rokonai csel, csal.
csen, (2), csenevész, csenevészik. Rokonai csün, csünik, sin, sindik, sinlik.
csėn, (1), hangutánzó: cseng, csengés, csendít, csendűl, csenget, csengetyű.
csėn, (2), csend, csendes, csendesít, csendesedik, Az elébbi csėn hangnak kisebb mérsékelt foka.
csėp v. csöp, (1), hangutánzó: csepeg, cseppen, cseppent, csepegtet, cseperedik, cseprő. Átv. ért. mint a maga nemében kicsinyhez hasonló: csip csop.
csėp v. csöp, (2), cseplye, cseplesz, csepőcze, csepőte, csepelyeg, csepü, cseprente. Mint sürüen nőtt növényeket, szőrszálakat jelentőkkel rokonok: gyap, gyapju, gyop, gyopár, gyöp, gyöpü.
csép, csépel, cséplő, cséphadaró. Mint verő, csapó eszköznek rokona: csap, csapkod.
csėr, v. csör, hangutánzó: csereg, cserget, cserdít, cserdül, cserren, cserrent, csergeteg, csermely, cserszeg, csertel, csertet.
cser, (1), cserfa, cseres, cserez, cserző, cserhéju. Latin quer-cus.
cser, (2), = sar, sarj: cserj, cserje, cserjes, csereklye, cserény, cseresznyeg. Vastaghangon, csar, csarit.
cser, (3), a törékenység alapfogalmával: cserép, cserepes, cserepedzik. Rokona: csör, tör, csörtet, törtet.
cser, (4), csere, cserél, cserélget, cserebere, csereberél = tereferél?
cser, (5), cserke, cserkész, cserkél, cserkelődik. Alapérteménye: körüljárva keresgelés. V. ö. czir, czirkál, kur, kurkál. A kör főnévnek változata.
csér = sár: cséros, cséroz. „Cserben v. csérben hagyni valakit” Molnár A. szerint, „in luto haerentem fraudulenter deserere.”
csesz, természeti hang és ige: cseszel, cseszelődik, cseszkó. V. ö. csisz, csiszol, csúsz, csúsztat.
cset, természeti hang, vastagon: csat: csetteg, csattog, csetten, csattan, csetlik, cseteklik.
csėt, cseter, csetert. Mint tekerésre csavarásra vonatkozóval rokon: sed, seder, sad, sadar.
cset, csete, apró földi bodza. Rokona a maga nemében kicsit, kurtát jelentő csut, csuta.
csett, csikót, lovat nógató szó, honnan csetkó v. csitkó v. csidkó.
csev, hangutánzó: cseveg, csevegés, csevetel. Rokona: csef, cseferít.
csév, cséve, csévél, csévélő. V. ö. cső.
csi, természeti hang, a) hallgatást parancsoló: csitt, csitit, csiba, csígat, b) altató: csi csi beli,! csicsigat; c) vékony csevegési hang: csiáp, csiápol, csibe.
csib = csip: csibellérez, csiboráz, = csipdes, csipeget.
csics, (1), hangutánzó: csicser, csicsereg, csicserke, csicserkél. Máskép: csücs, csücsörög, csücsörke.
csics, (2), = csecs, czicz: csicsó, csicsóz, csecse, csecsebecse, cziczoma, cziczomáz.
csics, (3), = csöcs, csucs, csücs: csicsóka, csucsornemű növény, v. termény.
csid, csidu, csidkó = csiduka; rokon csett gyökkel.
csig, (1), tekervényes mozgás alapfogalmával: csiga, csigáz, csigolya, csigoltó. Rokonai: csik, csiklik, csikland, gyik, czik, czika, czikáz.
csig, (2), csigat, csigere, savanyu ital. Rokona: csics, csicscsed, = poshad,
csih, (1), hangutánzó: csihár, csihol, csihed.
csih, (2), csikót, lovat nógató szó; rokon csid, csett, csö szókkal.
csik, (1), csikó, (= sik-ó v. csih-kó = csih-ka), csikózik, máskép: csitk, csitkó.
csik, (2), tekerés, csavarás alapérteményével, hangutánzó: csiklik, csiklandik, csikar, csikoltó.
csill, (1), csend, nesz szünete: csillap, csillapodik, csillapít. Rokona: csitt.
csill, (2), fénylés, ragyogás: csillag, csillám, csillámlik, csillog. V. ö. sil, silánkol.
csill, (3), = csel, csen: csillent, alattomban elvisz, ellop valamit.
csill, (4), = csir,: csilla, zöld sás, melylyel a szőlőt kötözik.
csill, (5), vékonyhangu képzővel: csille, kis szekér vagy hajócska, talpacska. V. ö. csir, csiribiri.
csim, (1), csimbe, csimbelkedik, csimbeszkedik, csimba, csimbáz. V. ö. csin, csinga.
csim, (2), = kis csom, csimaz, csimota.
csin, csinál, csinálgat, csinálmány; csinos, csinosít, csintalan, csinosgat.
csiny, (1) = csen, (1): vétkes, hibás cselekvés.
csiny, (2), a csendesség, lassuság alapfogalmával: csinnyán, csinytalan = csendtelen, csittalan.
csip = sip, hangutánzó: csipeg, csipog, sipog.
csip, v. csíp, ige: csipdes, csipeget, csipke, csipked, csiptet, csiped, csipedett, csipesz, csipeszkedik, csipellérez, csipet, csipisz.
csip, vastaghangu: csipa, csipás, csipalag, csipalagos. Rokona: csėp, csepeg.
csip, csipe, v. csipő, csipertes.
csir, (1), hangut. csirip, csiripel, csirke, csiricsáré.
csir, (2), = cserj, sarj: csira, csirás, csirádzik, csiráztat, csiríz, csirkáka, csirkó. A kicsinyes növés, apró sarjadzás alapfogalmával.
csisz, súrolási hang: csiszol, csiszár, csiszam, csiszamlik. V. ö. csesz, csusz.
csit, 1) hangutánzó: csiti, csitten, 2) csendet parancsoló: csitt! csitít, csitítgat.
csiv, hangut. csivog, csivogat. V. ö. sip, sipogás, csev, csevegés.
csíz, 1) hangut. madárnév, csízik, csízike, 2) = csisz, csiszol, csizma.
csó, madárhang: csóka = csó-oga, csó-ogó.
csob, (1), tompa hang: csobog, csobogás.
csob, (2), csobán, csobolyó, vékonyhangon: csöb, csöbör, fordítva: bocs, bocska.
csob, (3), = csom, csobak, fán termő csomós göcs.
csok, csokor, csokros, csokroz.
csók, hangut. csókol, csókolgat, csókolódzik, csócsi.
csom, (1), vékonyhangon, csöm, = döm, töm, gyöm: csomoszol, csömöszöl, dömöszöl, tömöszöl, gyömöszöl.
csom, (2), tömör, gömbölyü valami: csomó, csomós, csomósodik, csoma, csomag, csomb, csombor, csombol, csombolék, csombók. Vékonyhangon: csöm, csömör.
csom = tom: csonka, tonka, csonkít, csonkúl. A tom vékonyhangon tem, fordítva met, honnan metél, metsz. Egyezik vele a latin meto, mutilo, a hellen τεμνω, τομος.
csont, csontos, csontosodik, csonttalan. Elemezve: csom-t, rokona: csom, csomó.
csop, (1), tömeget képező gyűsokaság, csoport, csoportos, csoportosodik, csoportoz. Rokonai: csöp, csöpü, csep, cseplesz.
csop, (2), csopor, csupor. Rokonai: csob-olyó, csob-án, csöb-ör.
csor, (1), hangut. csorog, csorgat, csordít, csordúl, csorran, csorrant; csorsz, csorszog.
csor, (2), csorda, csordás. Egyeznek vele a ném. Herde, Horde, lat. grex, török szürü. V. ö. ser, sereg.
csor, (3), csormoly, csormolya, vékonyhangon: csör, csörmölye. Rokona a feketét jelentő kor, korom, a török kara, szláv cser-ni, csar-ni = fekete.
csor, (4), = csör, tör: csorba, = törött, csorbít, csorbúl; csoroszol, csoroszla.
csór = csavar, csórcsavar. Vékonyhangon: csűr.
csosz, súrolási hangut. csoszog, csosztat, csoszszan. V. ö. csisz, csiszol, csúsz, csúszkál.
csov, hangut. = suh, suv: csovad, csovaszt, suhad, suhaszt.
csóv, rokon a tekergő mozgást jelentő csav, csavar szókkal: csóva, csóvál.
csö! lovat menésre biztató szócska, máskép: czo!
cső, v. csöv, csős, csöves, csőz, csövez.
csöb, csöbör. V. ö. csob. Egyezik vele a német: Zuber.
csöcs, csöcsös, csöcsöz, csöcsörész. Rokonai: csücs, csúcs, csėcs.
csőcs = csőd: csőcselék, csődelék.
csőd, (1), csődít, csődűl.
csőd, (2), csődőr, ménló. Elvont gyöke cső, csé, melyből csék. Csődör a cséktől, mint monyas a monytól.
csög, fordítva: göcs, kemény állományu csomó; csögös, csögör, csögbog.
csök, (1), = csög: csököny, csökönyös.
csök, (2), = csek: csökken, csekélyedik, csökkent, csökött.
csöm = csom: csömör, csömb, csömböl, csömbölék, csömek, csömp, csömpöly.
csön, (1), hangut. csöng, csönget, csöndít, csöndűl. V. ö. csėn, csėng.
csön, (2), = csöm: csönköly, forgócsont.
csöp, (1), hangut. csöpög, csöppen, csöppent. V. ö. csėp, csėpėg.
csöp, (2), = töp: csöpörödik, töpörödik.
csöp, (3), csöpü, csöpéte. V. ö. csep, cseplesz, cseprente.
csöp, (4), = csép: csöpül, lecsöpül, = csépel, lecsépel.
csör, (1), hangut. csörög, csörget, csördűl, csördít, csörren, csörrent, csörömpöl, csörtet, csörtöl, csörfös, csörgeteg.
csör, (2), = tör: csörmelék, törmelik, csörtet, törtet; csörge, csöröge.
csör, (3), csőr: csörlő, = csörölő, csévélő.
csőr, a cső gyökből = madárorr.
csöt, hangut. csötöl, csötlik, csötör, csötörtök, melyet a puska ad. V. ö. cset, csetten, csαt, csata.
csucs v. csúcs: csucsor, csucsorodik, csucsorít, csúcsos, csúcsosodik.
csúf, csúfol, csúfos, csúfondáros.
csuh, (1), hangut. csuhi, csuhu. V. ö. csád, csádé, suh, suhu.
csuh, (2), csuhér, = siheder, suhancz, suttyó.
csuk, (1), hangut. csuklik, csuklás. Rokona a német schluchzen.
csuk, (2), csukás, csukló, csukat, csukódik.
csum, csuma, gyümölcs szára, nyele.
csup, (1), csupa, csupasz, csupaszodik. Rokona: kop, kopasz,
csup, (2), = csuporít, csuporodik, = csucsorít, csucsorodik.
csur, csurog, csurdul, csurran, csurrant. Gömbölyü hangzóval = csor, csorog.
csúr, vékonyhangon, csűr, l. csav, csavar.
csúsz v. csusz, csúszmász, csuszamodik, csúszik, csúsztat, csuszkál, csuszkorál. V. ö. csisz, csesz hangutánzók.
csut, (1), = csucs, csutora, csucsos száju edény, vagy szopóka.
csut, (2), csuta, csutak, csutka.
csuv, hangut. csuvik, kuvik, kis bagolyfaj, halálmadár.
csücs, (1), hangut. csücsörög, csücsörke. V. ö. csics, csicsereg.
csücs, (2), gyermeknyelven: csücsül, azaz, ül. A testnek öszvecsücsösödő helyzete.
csűd v. csűg, csontíz, csontdarab, csűgöz, csűgözés.
csün, csünik, csüng, v. csügg, csügged, csüggeszt.
csür, (1), kícsit, aprót jelentő csir: csürhe nép, csürhe baromfi, malacz.
csür, (2), csontból vagy fából való kis teke: csürök, csürköz.
csűr, gabona lerakó helye, pajta. Rokona a lat. horr-eum, német Scheuer.
CZ.
cza, kicsinyítő, fordítva acz, változattal: acs, csa: Katicza, kukacz, uracs, tócsa. l. ėcs.
czab, czabár, = csavargó, csabdi.
czad, = sad: czadarni a barmot = sadarni, hajszolni.
czaf, 1) = mocs, locs, csaj, csajt; czafat, czafol, czafatos, 2) = laf, lef alálógó valami: czafrang, czafrangos.
czáf, czáfol, czáfolat.
czak, hangut. czakó (czikákoló), lat. ciconia.
czam = kam, kom: czammog, kammog, komondor.
czan, czank, czankó = sank, sonk, valaminek alja, söpreje, sankja, sonkolya.
czap v. czáp, czapa v. czápa, tengeri emlős állat.
czav = czaf: czavira, czafra, kis leány.
czeb, hangutánzó = szep: czebeg, szepeg.
czed = czod: czedele, czodora, czondora, durva szűrruha.
czéd, czéda, = csélcsap, pajkos, csintalan.
czek v. czék, fürge mozgás: czeka, czekáz v. czékáz. V. ö. czik, czikáz.
czell, czelleng, cselleng, azaz görbe útakon, mintegy cselőre jár, bolyong.
czep, czip, czepel, czipel. Rokona: szep, szepelkedik, erőlködik, mintegy szepegve, nehezen lihegve. Hangutánzó.
czer, czir, czerkál, czerkó, czirkál, czirkalom. Egy eredetű a ker, kör gyökökkel.
czet, czete, czetkény, malmokat tartó gúzskötél. Vastaghangon rokona: csat.
czib, (1), csángós ejtésü hangutánzó = csib, czibe, csibe.
czib, (2), = bicz: czibak, biczegve járó, sántikáló; czibek, czibekel.
czib, (3), = tép: czibál, czibákol, = tépász, haját rángatja valakinek.
czib, (4), = czep: czibék, azon lánczos bot, melylyel halászatkor a gyalom kötelét húzzák, czepelik.
czicz, (1), hangut. czicza, cziczus, cziczkány, cziczeg. Átv. ért. cziczamacza.
czicz, (2) =, csecs, csics: cziczoma, csecse, csicsoma.
czicz, (3), czucz: cziczerél a hímmadár, midőn párosodik, vagy czuczáz, szurkál.
czig, (1), = szik: czigár, czingár, azaz száraz, mintegy szikkadt, szikár.
czig, (2), = szig: czigony, szigony, czigonyoz, szigonyoz.
czih, hangut. czihol, cziholás. V. ö. csih, csihol.
czik, = szik, valaminek belső csirája, bele, melyből a magzat kifejlik, czika, = csira; átv. ért. íz, darabocska: czikk, czikkely.
czik, (1), hangut. czikákol, czikákolás.
czik, (2), élénk, csapongó, szétágazó mozgás: czika, czikázik, czikár, czikornya.
czik = szik: czikkad, szikkad.
czim, czimpa, czimbál. V. ö. csim, csimpajkodik.
czin, (1), hangut. czineg, czinege, v. czinke, czinez, czinczog, czinczúr, czinczinbogár cziniczini.
czin, (2), = csiny: czinkos, czinkostárs = csinytárs.
czip, (1), hangut. czipeg. V. ö. tip, tipeg.
czip, (2), = tép: czipár, czipárol, czipa kutya.
czir, (1), czirkál, czirkalom, czirkalmaz. V. ö. czer, czerkó, kör, körös.
czir, (2), czirogat, czirókál.
czir, (3), czirom, czirmos, czirmoz. Rokona: szur, szurtos, kor, kormos.
cziv, hangut. czivakodik, czivódik.
czo,! tovább menésre sürgető szócska. Czo tovább; czo Dora! czo ki kutya! czo Fakó; gyermeknyelven: czoczo = ló.
czob = szob: czobor, szobor, kapuczobor = kapubálvány.
czocz, malaczhang: czocza, czoczi. Változattal: pocza, poczi.
czók, vékonyh. czők, = dibdáb, diribdarab: czókmók.
czom, (1), = czomb, czombos, czomp, czompó. Alapérteménye, dudorodás, csomó.
czom, (2), = szom: czompolyodni, = szomorodni.
czon, czondora, czondra, durva szövetű ruha.
czop = czep: czop-hát, lovasdi játék, midőn egyik játszótárs a másikat hátára veszi, és czepeli.
czor = hor, kor, hangut. czorholni a bőrt, = horholni, korholni.
czök v. czők, savanyító, oltó kovász.
czucz, (1), hangutánzó, czuczorít, czuczorka, czuczorkál.
czucz, (2), = szucz, csucs: czucza, czuczál, czuczáz. Alapérteménye: szurás, bökés.
czul = czur, kur: czula, czurhó, kurva.
czup, (1), hangut. czupog, czuppan, czuppant, csók hangja.
czup, (2), = csup: czupér = csupér, azaz csupasz, meztelen.

D.

dab, több helynevek gyöke: Dabar, Dabas stb.
dacz, daczol, daczos, daczoskodik, daczosság.
dag, dagad, dagaszt, dagály, dagonya, dagan, daganat, (mint: fogan, foganat, bocsán, bocsánat).
dad, hangut. dadog, dadogás, dada.
daj, dajka, dajkál, dajkálkodik, dajna.
dal v. dan, hangut. dalol, v. danol, dana.
dal v. del, dali, deli. dalia, delie; dalma, dalmakodik. Alapérteménye: darék, derék, tulajd. és átv. értelemben.
dam, (1). több helynév gyöke: Damak, Damos stb.
dam, (2), damasz, kövér, hízott disznó. Rokona: döm, döme, dömbicz, dömöszke.
dan, dancs = mocskos. Rokonai: gan, gam: ganéj, gamat.
dar, (1), hangut. darázs, daru, darvadoz.
dar, (2), vékonyh. der = tör: dara, dercze, darál, derzál, darab, deréb, darancs, darócz.
dár, (1), hangut. dáridó. Rokonai: dáv-orikol, dor-bézol.
dár, (2), dárda, dárdás. Előhang nélkül rokona a hegyeset, szurót jelentő ár. V. ö. nyárs.
de, kötszó: de úgy, dehogy, de még is.
dėb, dėbėr, dėbėrke, dėbėn. Változattal: döb, döbör, döbörke.
decz v. döcz, dėczėg, döczőg, dėczėgtet, döczögtet. A visszataszító mozgás alapfogalmánál fogva rokona: dacz, daczol.
ded v. did, a fázónak reszkető hangja: dedereg, didereg.
ded, nyilt e-vel am. kicsin, kis gyermek.
déd, dédős, dédanya, dédük. Szlávul: dedo, törökül: dede. Rokona a vastaghangu: dádé, táté.
deg = dag: deged, dagad, degenyeg.
dél, (1), déli, delel v. déll, délest v. delest.
dél, (2), = döl: délczeg, dölfös.
der, (1), hangut. derécsel, deredarál, dereducsál. Keményen: tėr: terefere, teretura, terécsel. V. ö. dur, durczás.
der, (2), derék, dereglye. Vastaghangon: dar, darék.
dér, (1), hangut. dérdúr, dérczes, durczás.
dér, (2), a fehéredés, világosság alapfogalmával: dér (hóharmat), deres, derít, derü, derűl, derhenyő.
di, (1), dia, czizma-dia, változattal: zi, csi, zia, csia, a törökben: dsi. V. ö. cse, cseál, és te, tesz.
di, (2), dió v. divó, diós.
di, (3), v. dí, díj, dív: diadal, dívik, divat, díványos, dísz, díszlik, díszke.
díb, ikerítve: díbdáb, díbdábság. Jelent a maga nemében hitvány, aprólékos valamit.
dics v. dücs: dicsekedik, dicsér, dicső, dicstelen, dicsőség. Elavult íge.
disz, disznó, disznós, disznóság. Hasonlók a hellen: υς, lat. sus, török domuz, héber daschén (kövér).
dísz, díszes, diszít, dísztelen. V. ö. .
dob, (1), hangut. dobog, dobban, dobbant; dob, dobol, dobos.
dob, (2), ige, dobál, dobás, dobásnyi. Rokona a távolodási: tov, tova.
doh, (1), dohos, dohosodik, dohlik, dohot. Nehéz fojtó szaggal járó avasság.
doh, (2), hangut. dohog, dohogás, máskép: duhog. Rokona a fúvást jelentő , dúl, (fúl).
dol, dolog, dolgos, dolgozik, dologtalan. Vékonyhangon rokona csel, cselekszik, honnan dolog = cselek. Egyezik vele a szláv: djel, djelo.
dom, (1), a dudorú magasodás alapfogalmával: domb, dombor, domború, domborodik, dombos, dombár.
dom, (2), = tom, hangut. dombéroz, tombol.
don, hangut. dong, dongó. Vékonyhangon: dön, döng, dönget.
dor, (1), hangut. doromb, dorombol, dorgál; dorbézol v. dorbélyoz.
dor, (2), v. dur = rúd: dorong, durung, dorongol, durungol. Változattal tájejtésileg: dür, düring.
dor, (3), metszés, vágás, hasítás alapérteményével: doroszol, dorozma, dorozmás. Rokona: csor, csoroszol, der, derzál.
dosz = tosz, tusz: doszol, doszolás; dosztig (duztig, töltig), toszol, tuszkol, tuszkolás. Alapérteménye: taszítás, távolítás.
, gyökeleme dől, dönt, dőjt szóknak.
döb, (1), hangut. döbög, döbben, döbbent. Vastagh. dob, dobog.
döb, (2), döbön, döbönke, döbör, döbörke, fordítva: böd, bödön; vastagh. dob, dobon, bod, bodon.
döcz, döczög, döczögtet, döczczen, döczczent. Ütődés okozta ideoda mozgás. V. ö. dėcz, dėczeg.
död, dödölle, döddő. Dudorodás, fölfuvódás alapérteményével. Rokonai: tüd, tüdő, tügg, pofa, tütt, tüttös.
döf, döfés, döföd, döföl, döföttyü.
dög, döglik, döglel, döglelet, dögleszt, dögös, dögösködik.
döh, döhér; mint puffadtat jelentővel rokon: döm, döme.
döm, (1), = töm: dömöszöl, tömöszöl, dömöcsköl.
döm, (2), domboru vaskosság, testesség alapérteményével: döme, dömsödi, dömöczkös, dömbicz, dömöszke.
dön, (1), hangut. döng, dönget, döngöl.
dön, (2), = göm, gön: döndöre juh: göndör szőrű.
dör, (1), hangut. dörög, dörget, dördít, dördűl, dörren, dörrent, dörmög, dörömb, dörömböl.
dör, (2), súrolás és törés alapérteményével: dörgöl, dörgölődzik, dörzsöl, dörmöl (fogaival).
dőr, dőre, dőrcség, dőrélkedik. V. ö. őr, őrűlt.
dőzs, dőzsöl, dőzsölés. V. ö. dús, duskál.
, (1), fn. (praeda) dúl, dúló, dús, duskál, dúka, dukál.
, (2), hangut, dúl, dúlfúl, = dújfúj, duvad.
, (3), = to: dulakodik = tolakodik, tuliz.
ducz, duczi, duczos, duczkó = tuskó.
dud, (1) v. dúd, hangut. duda, dudál; dudorog, dúdol, dudog.
dud, (2), dudor, dudorít, dudorodik, dudva Alapérteménye: gömbölyü, domború fölfuvódás, duvadás. V. ö. , (2).
dug, dugasz, dugaszol, dugdos, duggat, dugúl.
duh, hangut. duhog, duhogás. Haragos kifuvás, dúlásfúlás.
dum v. düm, hangut. dummog, dümmög.
dun v. duny, dunna v. dunyha. Rokon a fuvást, fuvódást jelentő -val.
dun, dundi. V. ö. döm, döme, dömbicz.
dur, (1), hangut. durr, durran, durrant, durrog, durrogat; dérdúr, durcz, durcza, durczás, durbonczás, durmonyás.
dur, (2), durva, durválkodik, durvaság, durvít, durvúl. Egyezik vele a latin dur-us, rud-is.
dus, duska, duskál, duskálkodik. l. (1).
duv, (1), = div: duvatlan, divatlan, duvatlankodik, divatlankodik.
duv, (2), a dagadás, fölfuvódás, kinyomulás alapérteményével: duvad, duvaszt. V. ö. (2).
dúz, v. duz: duzma, duzmati, duzzan, duzzad, duzzaszt, duzzog, duzzaszkodik. Puszta gyöke a fuvást jelentő .
dücs, dücső, dücsekszik, l. dics.
düh, dühödik, dühöng, dühös, dühít, dühül. Alapérteménye: boszúból, nagy haragból fakadó fúvás, dúlás-fúlás. Vastagh. rokona: dú, duv, duh.

DS.

dsa, dsadsa, bizonyos madárfaj hangja és neve, máskép: gya, gyagya.
dsam v. dsám, hangut, dsamál, dsámisz, dsámiszka.
dsid, dsida, dsidás, dsidáz.
dsig = zsig: dsiger, zsiger.
dsin, dsindsa, dsindzás. Rokona: csim, csimota.

F.

fa, fás, fásít, fásúl, fajd, fajsz. Finnül: puu, svédűl: boom, németül: Baum.
facs, facsar, facsarás, facsargat; fordítva: csav, csavar.
fád, ige, a halászok nyelvén: hálót fádni = öszverakni.
fagy, (1), fagyos, fagyoskodik, fagyjú v. faggyú.
fagy, (2), fagyalfa. V. ö. magy, magyalfa, mogy, mogyoró. Rokona: bogy.
faj, fajta, fajtalan, fajtalankodik, fajzik. Rokona: fi, fias, fiú.
fáj, kedélyszó: fájdal, fájdalom, fájlal, fájós. Rokonok a lat. vae, török vaj, német weh.
fak, (1), fakad, fakaszt, fakgat, fakadék. Vékonyhangon rokona: fek, fekély.
fak, (2), fakó, fakít, fakúl. Rokona: fek, fekete, és vak, vakota.
fal, (1), fn. falas, falaz, falazás, falatlan.
fal, (2), ige: falás, falat, falatoz, falánk, faldos.
fal, (3), v. fol, falu, falusi, faluz, falv, fol, folu, folnagy; falka v. folka. Alapérteménye: csoportot, sereget képező sokaság. Rokonai a hellen: πολυς és πολις, német: viel, Volk, orosz: pulk stb.
fany, fanyar, fanyarog v. fanyalog. V. ö. vony, vonyár, sany, sanyar.
far, (1), a metszés, hasítás alapérteményével: farag, faragás, faragcsál, faragatlan. Változattal: for, forgács.
far, (2), kerekdedség és körös mozgás: farol, faros, fartat (fortat, firtat).
faz, fazék v. fazok, fazekas v. fazokas. Rokona a latin: vas, vasis.
fáz, fázik, fázás, fázékony, fázós.
v. , a magasság alapérteményével: fėl, fėn, fėnn, fėnt, fėlül, fėlső; nyilt e-vel: fej, (caput) fejes, fejeskedik, fejetlen; feő, fő- v. fe-é, fé; fék, fékez, féktelen; fėd, fėdél, fėdėz, zárt ajakkal: föl, fönt, föd, födél stb.
fecs v. fėcs, természeti hangu: fecseg, fecsegés, fecske, fecskend, fecskendez. Zártabb hangon: föcs, főcsög, föcske stb.
fedd, (fegy-d), nyilt e-vel: feddés, feddetlen, feddhetlen.
fegy, fegyelem, fegyelmes, fegyelmetlen; fegyver. Elavult ige.
feh v. fej, fehér v. fejér, fehérség, fejéredik, fehérít.
fej, (1), fn. az egyszerü régies fe-nek j-vel toldott mássa: fejes, fejetlen, fejel, fejez. V. ö. (1).
fej, (2), ige: fejés, fejő; fejlik, fejt, fejsze. Alapérteménye: elválasztás. V. ö. fes, feslik.
fek, (1), igegyök: fekszik, fektet, fekvés, fekhely.
fek, (2), elvont gyök: fekete, feketít, feketűl, feketedik. Mint sötét szint, tulajdonkép szín hiányát jelentővel rokon a vastaghangu vak, vakota, vakisa = fekete v. feketés foltu, és fak, fakó.
fel, feled, felejt, feledékeny, feledtet, feledkėzik.
fėl, fėlės, fėlėz, fėlül, fėlség. l. , .
fél, (1), ékvesztő név: felek, feles, felez, felekezik, felekezet, feleség; felel, felesel. Alapérteménye: ketté választás, ketté osztott egésznek egy-egy része. Vastag hangon rokona: vál, válik, válasz (felelet), továbbá fal, mint választó vonalat képző építmény.
fél, íge: félés, félelem, félelmes, félt, féltékeny.
fém v. fény, fémlik v. fénylik, fényes, fényesít, fényez, fénytelen. Rokona: fen, fenés.
fen, (1), ige: fenés, fenet, fenetlen.
fen v. feny, fene, fenéz, fenyeget, fenyít, fenyíték. Törökűl fena, am. rosz.
fėr, fereg, ferde, ferdít, ferdűl, fergeteg, fergetyű. V. ö. pėr, pereg, perdűl, for, forog.
fér, (1), ige, férés, férhet, férhetetlen.
fér, (2) = ivar: férj, férfi, mint fiú, ifjú am. ív-jú, ív-ik igétől. Rokon a lat. vir, gör. ανηρ.
fér, (3), = fėr: féreg, férges, férgesedik. Alapérteménye: tekergő, fürgő mozgás.
fes, (1), feslik, feslett, feslettség. Rokona: fés, fésű, fej, fejlik, és vás, vásik.
fes, (2) v. fös, fest, föst, festék, fösték. Vastag hangon rokona: fos, fost, fostos.
fesz, feszes, feszít, feszűl, feszeleg, feszeng.
fész, fészek, fészkel, fészkelődik, fészkes. Rokonai: becz, becző, és vacz, vaczok, vasz vaszok. Finnül päszä, németűl Nest, latinúl nidus.
fi, fiú, fiadzik, fial (régies), fias, fiatlan, ficsór, ficz, ficzkó, fiók. Rokona if ifju, ív ivik, ivadék.
fics, ficsere, ficseréz. Rokona: csics, csicsoma, csecs, csecse.
ficz, élénk, síkamló mozgás: ficza, ficzam, ficzamít, ficzamodik, ficzánk, ficzánkol, ficzke. V. ö. icz, iczeg, bicz, vicz.
figy, figyel, figyelem, figyelmes, figyelmetlen, figyelmez. Rokona: vigy, vigyáz.
fík, fíkik. Vastag hangon rokona: bak, bakik.
fik, fika, (magyar gyalog vitéz), baka, bakancsos.
fil, (1), filkó, tökfilkó, makkfilkó = felső, tökfelső. Fil-Istál Csalóközben = Fel-Istál, filegória = felgóré.
fil, (2) = bil: filling, billing; l. bil.
fin, finta, fintor, fintorít, fintorodik, fintorog, fintorgat. Görbe hajlás, hajlongás.
finy v. finny, finnya, finnyás, finnyáskodik.
fincz, fincza, finczos, finczároz; vincz, vinczároz. Jó kedvű, csintalan, gyermekded élénk mozgás.
fir, (1) = far: firtat, fartat. V. ö. far.
fir, (2) = ir ige: firka, firkál, firkálás, firkász, firkant = irka, irkál stb.
fir, (3) = für: firge, firgencz, fürge, fürgencz. Vastagh. vir, virgoncz.
fit, fitat, fitít, fitog, fitogtat, fitos. V. ö. fity, fityeg.
fity, (1), fityeg, fityegtet, fityőlék; fityma, fitymál.
fity, (2), fityész, fityésző eb = szaglászva keresgélő. Rokona: figy, figyel.
fiz v. füz, fizet, füzet, fizetés, fizetetlen.
fog, (1), ige: fogás, fogdos, foglal, foglalkodik, fogékony, fogúl, fogulatlan, fogoly. Hasonló a német fangen, goth fahan, görög πηγω, πηγνυμι.
fog, (2), név, fogas, fogatlan, fogadzik. Valószinüleg a fog igével azonos, mint: nyom premit, és nyom vestigium, les, insidiatur, és les insidiae, zár claudit, és zár clausura, sera, s több mások.
fogy, ige, fogyás, fogyat, fogyatkozik, fogyatkozás, fogyaték.
foh, kedélyhang: fohász, fohászkodik. Rokona: soh, sohajt.
foj v. fuj, fojt, fujt, fojtás, fojtogat. V. ö. , fúl.
fok, fn. 1) Valaminek feje, főrésze, kiálló része. Hegy foka, vár foka, fejsze foka, kés foka; fokos, tű foka. 2) Nagyobb folyóból, tóból kiszakadó ér. Siófok, foktő.
foly, folyás, folyó, folyam, folyamat, folyamodik, folydogál, folyat, folytat, folyár. Latin fluit, német flieszt, szanszkrit plu.
fol = fal: folka, falka, folu, falu.
fon, fonás, fonóka; fondor, fondorkodik, fonál. V. ö. von, vonal.
fony v. fonny, fonnyad, fonnyaszt.
for, (1), körös mozgás: forog, forgat, fordít, fordúl, forgékony; forbát, forbátol. Vékonyh.: fėr, fereg stb.
for, (2), buzgó mozgás: forr, forrong, forradalom, forrad, forraszt.
for, (3), erős indulathang: forty, fortyan. Rokona: för, förmed.
fos, fosik, fosos, fost, fostos, latin: forium.
fosz, foszlik, foszt, foszlad, foszladoz, foszlékony, foszlán, fosztor. Alapérteménye: részekre oszló szakadás, bomlás; rokon: osz gyökkel.
, föd, födél, födés, födő. V. ö. , fėd.
, (1) = fej, mint: vő vej, nő nej.
, (2), a hőség alapérteményével: fől, főz, főzés. Rokona: , fűl, fűt. Eredeti értelme a fu-vásban rejlik.
föcs = fėcs, hangut. föcsög, fėcsėg.
för, (1), kedélyszó; förmed, förmeszt.
för, (2) = for: förög, förgetyű, förgeteg.
fu v. : fuvás, fujás, fuval, fuvalom, fuvalkodik; fúl, fojt. Természeti hangut.
fúl = fúr, szúr: fulánk, fulánkos.
fúr v. fur: fúrás, fúró v. fúrú, furkál; furfang, furfangos, furcsa. Rokona: for, forog. Latin foro, német bohren.
fut, futás, futam, futamodik, futkos, futkároz, futrinka. Latin fugit.
, (1), hőség által okozott fuvás: fűl, fűt, fűtözik, fűtés, fűtetlen. Ellenkezője: , hűl, hűt.
, (2), füves, füvész, füvészet. Rokona a hellen ϕυω, ϕυτον.
függ, függés, függékeny, független, függed, függeszt, függelék.
fül v. fil, (1), fülel, füles, szemfüles.
fül v. fil, (2), füllent v. fillent, = bill, billent, átv. ért.
für, fürge, fürgencz, fürög, füremedik, fürdik. A for (forog) gyöknek élénkebb érteményü árnyalata.
füty, hangutánzó: fütyöl, fötyörész, fütty, füttyen, füttyent, füttyöget, füttyös.
fűz, (1), név: fűzes, fűzfa. Tájejtéssel: fíz, Baranyában sziz-fa.
fűz, (2), ige: fűzés, fűzöget, fűzér.

G.

gab, (1), gabona, gabonás, gabonátlan.
gab, (2), v. gáb, hangut. gabos madár (galbula), gáborka, szarkagábor.
gacs, gacsaly, gacsos, l. kacs, kacsos.
gács, hangut. gácsér, gácséroz. V. ö. kacs, kács.
gad, gadócz, halnem, lat. gadus.
gag v. gág, lúdhang, gaga, gágog, gágogás.
gág, 1) gágó am. tátott száju, 2) gajmó.
gagy, hangut. gagyog, gagyogás, gagyúl, gagyula.
gaj, (1), hangut. gajdol, gajdos, gajdúl. Rokona: kaj, kajdász, kajdács, kajált, kajabál
gaj, (2), = kaj, görbeség, görbedés: gajmacs, kajmacs, gajmó, kajmó.
gal, (1), hangut. galagy, galagyol, kalaty, kalatyol. Kis gyermekek gagyogó hangja.
gal, (2), = goly: galacsin (golyócska agyagból), galuska.
gal, (3), = szal: galand, galandféreg = szalag, szalagféreg.
gal, (4), = gyal: galád, gyalázatos, alávaló.
gall, gallóka, = bellőke, bölcső.
gam (1), = kam: gamó, kamó, gajmó, kajmó.
gam (2), v. gan: piszok, mocsok: gamat, gamatol, ganaj, ganajoz.
gan, (1), gangos, gangosan, gancs. Rokona a görbeséget jelentő gam, kam.
gan, (2), v. gán, gancza, v. gáncza, azaz, gom, gomcza, gomócza.
gány, gányó, (dohánykertész), gányol (kerít).
gar, (1), = kör: garád, garat, gárgya.
gar, (2), a metszés alapérteményével: garda, hal, (cyprinus cultratus). V. ö. kar, kard
gar, (3), garázda, garázdálkodik. Nagy zajt, lármát ütő veszekedés.
gaz, (1), vékonyh. gez: gazos, gizgaz, gezdernye, gezemicze, gezernicze, gézengúz.
gaz, (2), gazdag, a régieknél: kazdag. a török khazine am. kincs.
gát, gátol, gátolás, gátos, gátoz.
gáz, gázol, gázolás, gázló.
geb, gebe, gebed, gebedés, gebeszt. Rokona: gib, giber, giberedik.
ged v. gegy, gedél, gedélget, gegyel, gegyerész. Kedveskedő bánás. V. ö. ked, kegy.
ged v. gid, gedó, gidó, gödölye, latin, hoedus.
gel v. gil, geleszta v. giliszta.
gely, gily, gelyva, gilyva, l. goly, golyva.
gég v. gőg: gége, gégés, gőgös.
gém, = kam, kám, görbedés alapérteményével: gémb, gémber, gémberedik, gemicse = kampós bot; gém madár, hosszú görbe nyakú; kútgém.
geny, genyed, genyedés, genyes, genyesedik. Rokona: gan, ganaj.
gép, gépely, gépi; rokon gém gyökkel.
ger, (1), sovány, görhes valami: gernye, gerény, geher, vastaghangon: gár, gárincza.
ger, (2), gerincz, gerenda, gerendely.
gėr v. gör, (3), az égés, melegség, tűz alapérteményével: gerjed, gerjeszt, gerencze; fordítva: reg, rög: regvel, rögtön (hevenyében). Rokonai a szláv: gorí, hori (ég, ardet) goronczi, horuczi, (forró).
ger, (4), a szurás, bökés, hegyesség, metszés értelmével: gerely, gereben, gereblye; gerezd.
geszt, gesztes, baranyai tájnyelven am. fás. tehát geszt = fa.
gib, giber, giberedik, göb, göbörödik.
gicz, disznóhivó szó, honnan: gicza = disznó.
gil, hangut. gili, gilicze, gerlicze.
gím, vörös vad, u. m. őz, szarvas: gímes.
gob, goboncza, gobhal, latin gobio.
gócz, (1), hangut. gócza, am. kacsa, kácsa.
gócz, (2), kuczkó, koczik, kuczik, különösen, melyben tüzelnek.
gog, búbos kemencze.
gogy, gogyola, am. golyva.
goh, gohér = kövér, korán érő nagyszemü szőlőfaj.
goly, (1), a gömbölyüség, dudorodás alapérteményével: golyó, golyva. Rokona: boly, bolyó.
goly, (2), = boly: golyhó, bolyhó, bohó, bolondos.
gom, gomb, gomba, gombócz, gomboly, gombolyít, gombolyag, gomoly; gongy, gongyol, gondor. Vékonyhangon: göm, gömb, gömböcz stb. V. ö. gum, güm.
gon = kon: gonosz, gonoszság, konok.
gor, (1), hangut. gordon, gordonka.
gor, (2), = gör,: gornyad, gornyadoz, görnyed, görnyedez.
gór, a magasat, nagyot jelentő ór, hór rokon érteményével: góré, górtyúk, gória, (filagória).
göb, göbe, göbecz, göbü, gőb, gőböly.
göcs, göcsös, göcsört, göcsörtös, fordítva, csög.
göcz, hangutánzó, göczög = édesdeden nevet.
göd, gödör, gödrös, gödröz.
gőd = gőg: gődény, gőgény, tág gőgjétől.
gőg, (1), hangut. gőgicsél, gőgícsélés.
gőg, (2), gőgös, gőgösködik, gőgjét fölfújja.
gögy, hangut. gögyög, gögyögés, gagyog, gagyogás.
göl = gol, gölődény, gölődör = gombócz, mint golyóalakú tésztás étek.
göm, gömb, gömböcz, gömböly, gömbölyödik, gömbölyít, gömbőlyű; göndör, göndörödik, göngy, göngyöl, göngyőle.
gör, (1), fordítva rög: göröny, göröncs, görvény.
gör, (2) = kör: görbe, görbed, görnyed, görhes, görcs.
gör, (3), égés, sütés alapérteményével: görjed, görjeszt, görhön. V. ö. ger, gerjed.
gör, (4), kerek mozgás és hangutánzás: gördül, gördít, görög, görget, görgőcse. V. ö. gur, gurog.
göt, göthös, göthösödik, götlöhös.
gőz, gőzöl, gőzölög, gőzös, talán eredetileg hőz, a meleget jelentő -től.
gub, guba, gubacs, gubancz, gubó, gubbad, gubbaszt.
gug, guga, gugg, guggol, gugorodik, gugorczol, gugora, gugy, gugyor.
guly, gulya, gulyás. A perzsában ghau, gao, a szanszkritban go, gan, am. a német Kuh, Ochs.
gúny, (1), gúnya, genyegúnya. V. ö. köntös, kantus, szlávul hunya.
gúny, (2), gúnyol, gúnyolódik, gúnyos; gíny, gínyol.
gur, (1), gördűlés, és ennek hangja: gurul, gurít, guriga, gurgula, gurdúl, gurdít.
gur, (2), = meghajlási kör: gurba, gurbancs, görbegurba.
gur, (3), gurdal, gurgyal, gordon, góró, kóró.
gúzs, guzsaly, guzsalyos, gúzsol, fordítva: zsug, zsugorodik.
güb, gübü, gübül, gübülés.
güg, gügü, kenyér domója, gyürkéje.
gügy, gügyü, egy csomónyi vagy maroknyinád, fű, kender V. ö. güg.
güz, güzü, güzmől, güzmötől.

GY.

gya, gyagya ily hangon szóló madár neve, máskép dsa, dsadsa.
gyak, (1), ige, a szurás, bökés alapfogalmával: gyaka, gyakás, gyakdos. Rokonai dák, dákos, dög, dögönyeg, dögönyöz.
gyak, (2), a cselekvést, működést jelentő dia, csia, szókkal rokon, gyakor, gyakorol, gyakorta.
gyal, (1), gyaláz, gyalázat, gyalázkodik; gyalog, gyalogol, V. ö. al, aláz.
gyal, (2) = tal, tol: gyalu, (toló eszköz) gyalul, gyalulás; gyalk = gyilk. Latin, dolo, dolabrum.
gyám = tám: gyámol, gyámolít, gyámoltalan.
gyan, gyanu, gyanus, gyanakodik, gyanít. Rokona. tan, tanú.
gyap, sürű, dús növésű, sarjadzásu tömött szálakból álló valami: gyapj, gyapjas, gyapju, gyapott. Alapfogalomban rokonai: gyép, gyöp, gyépü, gyöpü, gyepes, csöp, csöpü, csöpéte, csap, csep, csapzik, csepzik, cseplesz.
gyar, (1) ar: gyarat = arat, vagy karczoló eszközzel, péld. gerebennel, kardácscsal fésüli a gyapjut.
gyar, (1), gyarló, gyarlóság (fragilitas). Alapérteményénel fogva am tör-ik.
gyár, gyáros, gyárt, gyártó. Mennyiben csinálást jelent, rokona; csi, di, csinál, dia.
gyász, gyászol, gyászos; hihetőleg am. jajász, a mély fájdalomból kitörő jaj! szótól.
gyá, v. gyáv, gyáva, gyávaság. V. ö. , báva.
gyėp, v. gyöp, gyėpü, gyöpü, gyėpes, gyöpös. V. ö. gyap, gyapju, csöp, csöpéte.
gyék, gyékény, gyékényes, gyékénykáka. Mint takarót jelentő szónak rokonai: tak, takar, tok, teg, tegez, lat, tego, ném. decken.
gyér, gyéres, gyérít, gyérűl, gyérség. Ritka, minek részeit nagy tér választja szét.
gyer, (1), nyilt e-vel: gyerek, v. gyermek, gyerkőcze, gyerekes, gyerekeskedik, gyerekezik, gyermektelen. Rokonai: jér, jércze, v. gyér, gyércze, és a fiatal növényt jelentő ser, sereng, serdűl.
gyer, (2), éles e-vel, vastaghangon, gyor: gyertya, gyortya, gyertyán. Rokona az égést jelentő ger, gerjed. Német: Kerze.
gyesz, = csesz, csisz: gyeszel, gyeszetel, gyeszelődik, = csiszol, csiszolódik, cseszelődik.
gyev = hev, höv, öv: gyeveder, heveder, l. hev, höv.
gyík, hasonló a csík, és fordítva a kígy, kígyó szókhoz.
gyil, gyilk, gyilkos, gyilkosság, gyilkot. V. ö. gyal, (2). Német: Dolch.
gyin, gyingya, gyingyás. l. dsin, dsindsa.
gyol, gyolcs, gyolcsos. Mennyiben legfehérebb nemű vászonszövet, rokonítható a fehéret jelentő hol gyökkel, holos (fehéres), hols, holcs, gyolcs.
gyom, (1), gyomos, gyomlál, gyimgyom, sürüen sarjadzó, mintegy öszve-gombolyodó burján; gyomor, gyomros, gyomroz. A csomódadot jelentő gom gyökhöz hasonló.
gyom, (2), = gyöm, töm: gyomoszol, gyömöszöl, tömöszöl, csömöszöl.
gyógy, gyógyít, gyógyúl. Önálló gyöke: , jógy, a javúlás alapfogalmával.
gyón, gyónik, gyónás, gyónkodik, gyóntat. Néha gyóhonik, melyhez hasonló jonhó azaz belső részek (viscera). Aki gyónik, az lelke belsejét, titkait kitárja.
gyop, gyopár, fekete gyopár. V. ö. gyap, gyapju.
gyor, gyors, gyorsalkodik, gyorsaság, gyorsít. Azon r alaphangú szók osztályába sorozható, melyek sebes mozgásra vonatkoznak, milyenek ir, iram, ser, serény.
gyök, gyökér, gyökeredzik, gyökeres, gyökeresedik. Rokona a növények különösen fák alsó buczkóját jelentő csög, csök, tőke; Gyökét e szerint öszvetett szó volna = csök-ér.
gyöm, (1), = döm, töm: gyömöszöl, dömöszöl, tömöszöl, csömöszöl.
gyöm, (2), = göm, gyöngy (gömgy), gyöngyös, gyöngyözik. V. ö. gyüm, gyümölcs, güm, gümő.
gyön, v. gyėn: gyönge, gyėnge, gyöngéd gyėngéd, gyöngeség, gyėngeség, gyöngít, gyöngűl. Tájejtéssel: gėn, gėnge. Rokona: zsėn v. zsön, zsėnge, zsönge.
gyöny, gyönyör, gyönyörködik, gyönyörű, gyönyörűség. Eredetre nézve kedély szónak látszik. V. ö. kéj, kény.
gyöp, gyöpös, gyöpösödik, gyöpü. V. ö. csöp, csöpű, csöpéte.
győ, győz, győzelem, győzedelem, győzedelmes, győzködik, győztes. Alapérteményben hasonló hozzá , dől, dőjt, v. dönt.
gyu, gyuha = gyomor v. belek, régiesen jonhó. Rokona juha a szerkérben.
gyú, gyúl, gyújt, gyúlad, gyúlaszt, gyújtogat.Vékonyhangon hasonlók, a szintén égésre, vonatkozó: , sűl, , fűl, , fől.
gyúr, gyúrás, gyúródik. Rokonai: gyű, csúr csűr, csavar.
gyű, (1), gyülöl, gyűlölködik, gyűlölség. Kedélyhangnak látszik, mint az útál gyöke: ú.
gyű, (2), = jő, jű, (jön), gyűl = jö-űl, gyülekezik = jövekezik, gyűjt, = jő-ít: Tájnyelven mondják is: gyűn = jön.
gyű, (3) = (acus) gyűszű, tűző, mivel a tűt nyomdossák. Hasonló változatuak: gyűkör, tűkör.
gyüm, gyümölcs, gyümölcsös, gyümölcsöz, gyümölcstelen. V. ö. güm, gümő, göm, gömb, gum, gumó.
gyűr, (1), fn. am. dudorodás: gyűrke a kenyér púpja, továbbá gyűr = buczka, homokdomb.
gyűr, v. gyür, (2) = kör: gyűrű, kört képező karika, gyűrűs, gyürűdzik.
gyűr = sür, (3): gyűrűfa, fekete gyűrü, veres gyürű, máskép: Sürje. V. ö. sarj, sarjad.
gyűr, ige: gyűrés, gyűremlik, gyűrkőzik. Rokonai: csűr, csavar, tűr, türemlik.
H.
ha, (1), né-ha, vala-ha, minden-ha, so-ha (se-ha). Alapérteménye: idő, kor, innen: hái-bái = régi, ócska.
ha, (2), föltételes kötszó, melyet a régiek név gyanánt ragoztak is. „Hával (föltétellel) oldozta fel.” Pázmán.
ha, (3), elvont gyöke a takarót, burkot, héját jelentő haj, hám, hás, hártya származékoknak.
ha, (4), hangosan kifakadó vidám kedélyhang: haha! hahota, hahotáz.
ha, (5), a kérdő hány? hányadik? szók gyöke.
hab, (1), hangut. habog, haboz, habahurgya, habatol, habsol. Vékonyhangon: heb, hebeg, hebehurgya. Szanszkrit, zend ap, perzsa áb, latin aqua.
hab, (2), habzik, habos, habuczkol, habit, habicza. A fehéret jelentő hav, havas gyökkel rokonítható.
háb, hábor, háborít, háborodik, háborog, háború, háboruság.
had, 1) = nemzetség v. család, nemesek hadnagya, csúnya hadak ezek a szömszéd népek. 2) = vezekedés, villongás, háboru, mennyiben hadak (népek) hadak ellen vívnak, hadat indítani, hadakozik, hadakozás. 3) ideoda kapkodás: hadar, hadarász hadonász.
hagy, (1), hagyás, hagyogat, hagyomány, hagyaték. Tájejtéssel: hágy.
hagy, (2) = haj v. hej: hagyma, = hajma.
hagy, (3), hagymáz, hagymázos.
hagy, (4), hagyigál, hagyigálás. l. haj, (1).
hagy, (5), hagyap, = pök, régies, hangutánzó.
hág, hágcsó, hágdos, hágdicsál. Rokona ág, ágaskodik.
haj! (1), baromnógató, üző, távolító szó: haj haj! hajt, hajtsár, hajsz, hajszol, haj hász, hajdú; hajít. V. ö. hi!
haj, (2) = kaj, görbedés, görbeség: hajlik, hajt, hajlós, hajlandó, hajlong, hajtogat, hajtóka, hajk.
haj, (3) = héj, ami valamit föd, takar, borít: haj (ször), hajatlan, hajma, hajlék.
haj, (4) = fehéret jelentő hol: hajnal, régenten: holval.
háj, hájaz, hájas, hájazatlan. A beleket s húst héj gyanánt takaró kövérség.
hák, torokhang hákog, hákogás.
hal, (1), ige: halás, halál, halálozik, halandó, halhatatlan, haldoklik. Rokona: al, alszik.
hal, (2), halánték = alanték az alszik gyökről, mint a németben: Schlafen és Schläfe.
hal, (3), fn. halas, halász, halászat.
hal, (4), = hol: halavány, halaványodik, halaványság, halaványít.
hal, (5), halad, halaszt, halogat, távolódás, tartósság alapérteményével. Rokona: szal, szalad.
hal, (6), halom, halmos, halmoz, halmozás, halmozott.
hál, (1), kedélyszó, hála, hálál, hálás, hálálkodik. Rokona: ál, áld, áldás. Hasonlók a szláv: chwála, fála.
hál, (2), háló, hálóz, hálódzik.
hall, hallás, hallomás, hallgat, hallgatódzik; hallk, hallkan.
hály, hályog, hályogos, hályogzik V. ö. hóly, hólyag.
ham, v. hom: hamu, hamv, hamvad, hamvaszt, hamvas, hamvaz. Régiesen: hom, homu. V. ö. om, omlik.
ham, (2), hamis v. hamos, hamisság, hamiskodik. Hasonló a nėmet: hämisch.
ham, (3), hamar, hamarkodik, hamarság.
ham, (4), v. hom: hambár, hombár.
hám, hámos, hámoz, hámlik, hánt (hámt). Rokonai: haj, héj.
han, hanság, hant, hancsék. V. ö. lan, lanka, len, lin, lenkó, linkó. Alacson fekvésű söppedékes tér.
hang, hangos, hangzik, hangicsál, hangász, hangol. V. ö. zen, zeng.
hány, (1), ige: hányás, hánytat, hánykolódik, hányogat, hányakodik.
hány, (2), mennyiség kérdő, elemezve: ha-ny = me-nyi, mennyi.
hany, hanyatt, hanyatlik, hanyatlás, hanyag. V. ö. lan, lankad, és henye.
hap, hangutánzó: haps, hapsol, hapsi.
háp, hangut. sáp: hápog, sápog, a récze.
har, (1), kedélyhang: haragszik, haragos; harcz, harczol.
har, (2), hangut. haris, harkály, harang; hars, harsog, harsány.
har, (3), = mar: harap, harapdál, harapós.
har, (4), = sar, sarj, haraszt, harság.
hár, (1), hárántos, háránték, hárántékos, háramlik, hárít. Kicsinyitve: hir, hirgál.
hár, (2), = hám, hárs, hártya. V. ö. kér, kéreg; latin cortex.
has, (1), fn. hasal, hasas, hasló. Hasonló a hellen: γαστηρ.
has, (2), hasad, hasadék, hasít, hasogatás, hasáb; hasonlik.
hat, (1), ige: hatás hatalom, hatalmas, hatalmaz, ható, hatóság. Mint tehetőigének képzője vékonyhangon het: jár-hat, kel-het.
hat, (2), számnév: hatan, hatod, hatos, hatvan.
hát, hátra, hátul, hátas, hátrál, hátság.
haz, v. ház: haza, hazai, házal, házas, házasodik. Olaszul: casa, ném. Haus.
haz, hazud, hazug, hazugság, hazudtol.
heb, hangut. hebeg, hebegés, hebetel, hebehurgya. Vastaghangon: hab, habog.
hed, heder, hederít. Vastaghangon: had, hadar, sad, sadar. Alapérteménye: forgó mozgás.
heg, (1), heged, hegedés, hegeszt, (jeged, jegedés?)
heg, (2), hegedű, hegedül, hegedüs. Tájejtéssel hed, hedegű (idegű, ideges hangszer?)
hegy, (cuspis) hegyės, hegyéz, hegyésít; hegy (mons) hegyes, hegyecske, hegység. Atv. ért. hegyke.
hej, indulatszó, hejhuj! hejehuja!
héj, = haj: kenyérjhéj, héjas, héjatlan, héjaz.
hely, helyes, helyez, helyezkedik, helyecske; átv. ért. helyés, helyésél, helyésen, zárt ė-vel.
hėm, v. höm: hėmpėly, hömpöly, hėmpėlyėg, hömpölyög, hėmpėrėg, hömpörög, hėngėr, hėmzsėg, hėngėrėg. Rokonai: göm, gömöly, gom, gomoly hom, homor.
heny, henye, henyél. Vastagh. hany, hanyag, hanyagol.
her, (1), here, herél, heréczel; hereméh.
her, (2), éles e-vel, hervad, hervaszt, hervatag. Rokona: sor, sorvad.
her, (3), hangut. herákol, hereg, herreg, herseg.
hess, madarakat üző szócska. Hess innen! hesseget, hessegetés.
het, hetvenkedik, hetvenkedés. Forditva vet, vethenkedik, = hányjaveti magát.
hét, tőszámnév, ékvesztő-heted, hetes, hetven, hétfő v. hetfő.
hev, (1), hever, heverés, heverész. Rokona: hév, hévizál.
hev, (2), = öv: heveder, ami öv gyanánt kerit valamit = öveder.
, (1), hi-ú hiuság, hiv, hivalkodik; hiány, hiányzik, hiányos, hiánytalan; hitvány; hiba, hibázik, hibátlan.
hi! (2), lovat nógató szócska. Hi fakó! Máskép: gyi! deh!
hi, (3), elvont gyöke hisz, hitet, hit, hitel, hiteget szóknak és származékaiknak.
, v. , (4), hideg, hidegszik, hiv, hives, hüv, hüvös. Ellenkező érteményü: hé, hő.
hib = lib, az alásüppedés, lemerülés alapérteményével: hiharcz, hibók, hibban, hibbant.
hid, hidor, had, = hadar, sad, sadar.
hid, v. híd: hídal, hídas, hídaz, hidlal.
him, v. hím: himlik, hint, hímez, hímes, himlő. V. ö. om, omlik.
hin, (1), = in fn. hinpók = inpók, hinpókos, inpókos.
hin, (2), hinta, hintáz, hintó, hindzsa, hinár, himbál (hinbál). Előleh nélkül rokona: in, inog, ingat.
hinny, hangutánzó: hinnyog, hinnyogás. Hasonló: vinny, vinnyog.
hip, v. hopp, széles kedvü indulatszó hiphop! hopsza! A szökés, ugrás alapértményével. Egyezik vele a német: hüpfen.
hír, néha ékvesztő fn. híres, hiresztel, hirtelen, hirdet, hírhedik.
his, hiska, hiskó, v. viskó. A ház szónak kicsinyitett változata, = házikó.
híz v. hiz vékonyhangu ragozással: hízeleg, hízelkedik. V. ö. íz, ízlik.
híz, v. hiz, vastaghangu: hízás, hízik, hizodalmas, hizóka, hizlal. Rokona: íz, izom, ízmos, izmosodik.
, (1), = hov, v. hav; hovas, havas, havazik, hód.
, (2), megállító parancs szó: hó ha! hódit, hódúl.
hóly, hólyag, hólyagos, hólyagzik; V. ö. hály, hályog.
holl, hangut. holló (hor-ló), hollós; hollároz.
hom, (1), homály, homályos, homályosít, homályosodik.
hom, (2), = gom, kom: homorú, homorodik, homolít, homolka, homlok.
hom, (3), homok, homokos, homu. Előleh nélkül = om, omlik. A homok és homu (hamu) omlékonyak.
hon, honi, honos, hontalan, honn, sehonna. Rokona a német: heim, török kon-mak am. lakni.
hón, hón-al, hón alatt, hón alá fogni valamit.
hop, hoporcs, hoporcsos, hoporj, hoportyag.
hor, (1), hajlott, görbült valami; horog, horgas, horgad, horgaszt, horgony, horgász.
hor, (2), metszés, dörzsölés érteményével: horhol, horzsol, horny, hornyol, horhó.
hor, (3), beesett, csappant; horpad, horpasz, horpaszt.
hor, (4), hangut. horcz, horczog, horty, hortyan, hortyog, horkan, horkol.
hor, (5), = hoz ige: hord, hordogat, hordoz.
hor, (6), hordó, talán = gordó, gördű lékeny tulajdonságától?
hór, magasság: hóri, hórihorgas, nagy magas. Előleh nélkül: ór, órias, óriás.
hosz, hossz, hosszu, hosszuság, hosszas, hosszit.
hoz, (1), ige, hozás, hozatal, hozakodik, hozomány.
hoz, névrag = od, oda, ház-hoz, ház-oda.
, = he-ű, heves, mint: = be-ű, be-ő.
höb, hangut. höbög, höbögés, höbögő: V. ö. hab, habog, heb, hebeg.
hök, v. hők: hökken, hökkent, hőköl, hőköltet.
höl, höle, máskép héla = üres, hiányos. Rokona: héj, híj, ném. hohl.
höm, hömb, hömp, hömböly, hömpöly, hömbölyget, hömpölyget. V. ö. göm, gömböly.
hör, hangutánzó: hörög, hörgés; hörp, hörpöl, hörpent; hörcsök, hörcsökös.
hu! v. huh! visszaborzadási kedélyhang, és a bagolymadár természeti hangja: huhog.
hucs! disznóüző szócska, vékonyh. hűcs!
huj, víg kedélyszó: hejhuj, hejehuja, hujj, hujjogat.
hull, hullás, hullat, hulladék, hulla.
huny, hunyorog, hunyorgat, hunyorít, hunyorodik; hunny, hunnyászkodik. Rokona: kuny, suny.
hup, (1), hangut. hupog, hupogás, huppan, huppant, huppolag, hupora, hupi (kék), a hupálásnak, verésnek kék foltja.
hup, (2) = kup, csup: hupa, csomó, hátahupás, kinek a hátán púp van.
hur, (1), hangut. hurít, hurogat; hurut, hurutol, hurukkol; hurgya, hebehurgya.
hur, = hor, (2), hord: hurczol, hurczolgat.
hur, (3), hurok, hurkol, hurkolás. Előleh nélkül: ur, urok.
húr, húros, húroz. Egyezik vele a lat. chorda.
hus, hangut. husáng, husángol, fordítva: suh, suháng.
hús, húsos, húsosodik, húsosság.
húsz, tizedes számnév: huszad, húszas.
húg, v. hug, fiatalabb nőtestvér, kihangzással: huga, hugám.
húgy, (1), a régieknél am. csillag, hód v. hold-ból alakúlva; többesben: húgyak.
húgy, (2), fn. többesben, húgyok, húgyos, hugyozik, hugyozás. Máskép: húd.
húz, húzavona, huzakodik, huzmény, húzogat, huzódozik.
hüm, hangut. hümmög, hümmögés.
, (1) = hív, a hisz igének gyöke: hűség, hűtelen, hívség, hívtelen.
, (2), hűvös, hüvít, hűt, hűtözik, hűtöget. V. ö. hi, hideg.

J.

ja v. jo, jav, jov, javas, jovas, javasol, jovasol, jobb, javit, javul, jó, jós, jósol, józan. Rokona i, az ig jog, igaz jogos, igazság, jogosság szókban.
jaj, fájdalmas kedélyszó: jajgat, jajong, jajdúl, jajdít, jajász = gyász.
jar v. jár: jargal, régies, am. nyargal; járás, járat, jártat, járdogál, járkál.
ját, (1), névtárs, névrokon, drusza. Székely szó. A török ad am. név s innen addás névtárs.
ját, (2), játék, játszik, játszodik; a szanszkritban: gud.
jáv, jávor, máskép: juh, juhar, ih, ihar. A szláv nyelvvel közös.
jegy, jegyes, jegyez, jegyzék, jegyzet, jegyző. Tájejtéssel: gyegy.
jég, ékvesztő fn. jeges, jegesedik, jegesít, jegecz, jegeczes.
jel, jeles (signatus), jelės (insignis), jelez, jelen, jelent, jelenet, jelel, jellem, jelleg.
jer v. jér: jerke, nősténybárány; jércze, nősténycsibe, fiatal tyúk.
jog, jogos, jogosít, jogosúl, jogtalan, l. ja, jo.
joh v. ju, 1) máj, belső részek, tájejtéssel: gyuha, régiesen, jonha, 2) a szekėrben juha, a rúd szárnyát tartó fa.
juh v. ih, juhász, ihász, juhos, ihos.
jut, jutás, jutalom, jutalmaz, juttat, jutányos.
v. jöv, jődögél, jövedelem, jövevény, jövet, jövetel, jövendől, jön. Változattal: győ, gyűl, gyűjt.

K.

ka, kaka, kakál, kakás. Mint csunyát és roszat jelentővel egyezik a hellen: κακος.
kab, 1) kaba, babócza; 2) kabona: 3) = kap, kapar.
káb, kába, kábít, kábúl, kábaság. V. ö. csáb.
kacs, v. kács (1) hangut, kacsa, kacsáz, kácsa, kacsér. V. ö. gócz, gócza.
kacs, (2), görbére hajlás: kacska, kacsínt. V. ö. kan-cs.
kacz, (1), kedélyhang: kaczag, kaczagás, kaczagtat.
kacz (2) = kasz: kacza, kaczor, szőlőmetsző v. kertészkés.
kacz, (3), kaczér, kaczéros, kaczérkodik, kaczki, kaczkias. V. ö. kecz.
kad, 1) kada = gödör, 2) kadarka, szőlőfaj.
kád, kádas, kádár. Héber. kad, lat. cadus.
kaff, hangut: kaffan, kaffant, kaffog, kaffogás.
kagy v. kágy: kagyló, kágyilló. V. ö. kígy, kígyó.
kah, hangut. kahol, kahicsol, kahicsál. Vékonyh. keh, kehel, köh, köhög.
kaj, (1), hangut. kajabál, kajált, kajdacs, kajdász, kajhol. Máskép ki, kiált.
kaj, (2), görbeség: kajács, kajcs, kajcsos, kajmó, kajla, kajsza.
kaj, (3), kajtat, kajtár, kajtárkodik, kajtárság.
kak, (1), hangut. kakas, kakuk, kakukkol.
kak (2) = kuk, hangut. kakucs, kakucsál.
kák, (1), hangut. kákog, kákogás.
kák, (2), káka, kákás, kákics.
kal, rokon a görbeséget jelentő kaj gyökkel: kaliba, kalimpa, kalimpázik, kalisztál, kalinkó, kalafa, kaland, kalandor, kalandoz.
kam, (1), görbeség: kamó, kampó, kampós, kankalék (kamkalék).
kam, (2), tunya, meggörbedt mozgás: kamasz, kammog, kamuti. V. ö. kom, komondor.
kám, kámpol, kámpolódik, kámpicsorodik.
kan (1) = kon: kanász, kanozik, kandúr, konda, kondás.
kan (2) = görbeséget jelentő kam: kancs, kancsal, kancsalít, kandi, kandics, kandikál.
kany, görbeség: kanyar, kanyarít, kanyarodik, kanyarog, kanyargat, kanyó, kanyúl. V. ö. kony, konya.
kány, kánya, madárhang, és név.
kap, (1), ige, kapos, kapdos, kapkod, kapsi, kapaszkodik, kaptat, kapczáskodik. Latin capit.
kap, (2), kapa, kapar, kapargat, kapál, kaparász. V. ö. kop (4).
kap v. kop, (3), koponya (caput).
kar v. kár, (1), hangut. karál, karattyol, karicsál, karvaly, kárál, károg, káromol, káromkodik, kárakatona.
kar, (2), kerekded vagy görbés valami: karaj, karé, karél, karélat, karika, karima, karing, karingós, karám. V. ö. ker, kerek, kör, körös.
kar v. kár (3), éles, hegyes, metsző: karcz, karczol, kard, karom, karmol, karda, kardács, karó, kárt, kártol. V. ö. ger, gereben, gerely.
kár, káros, károsít, kárhozik, kárhoztat.
kas, (1), kasmatol, kastos. Rokona: kaj, kajtat, kajtár.
kas v. kos, (2), kasornya, kosár, kosaras, kosaraz. Közös a szláv nyelvvel.
kasz, kasza, kaszál, kaszás, kaszab, kaszabol.
kat, hangut. katakol, katangol, kattan, kattant, kattogás. V. ö. kot, kotog.
katy v. koty, hangut. katyfol, kotyfol, katymál, kotyvál, kotyvaszt, kátyol. Alapérteménye: locspocsféle habarék.
kav v. kev, kavar, kever, kavarék, keverék.
kav, kov, köv, kavics, kova, kovarcz, kövecs.
kaz, kazal, kazdag, régies a mai ,gazdag’ helyett.
ke, kedélyre tetszetősen ható: ké, kéj, kegy, kéncs, ked, kedv, kedves, kedvez, kény, kell, kees v. kies.
keb, kebel, kebelez. V. ö. öb, öböl, öblöz.
kecs, (1), kecske, kecskés, kecskebukázik.
kecs, (2), kecses, kecsesség, kecsegtet.
kecz, keczél, keczebecze, keczmereg, rokon kecs gyökkel.
ked, kedv, kedves, kedvel, kedvez, kedvesség.
kegy, kegyel, kegyelem, kegyelmes, kegyelmez, kegyetlen. V. ö. gegy, gegyel.
keh, hangut. kehel, kehes, kehécsel; máskép köh, köhög.
kék, (ég, coelum, törökűl: gök), kéklik, kékes, kékség. V. ö. kök, kökény, kökörcs.
kel, (1), hangut. kelep, kelepel, kelepelés. V. ö. ker, kerepel.
kel, (2), ige: kelés, kelet, keletkezik kelendő, kelt, kelevény; a törökben gel-mek am. jönni.
kel, (3), tetszés alapérteményével: kell, kellem, kellemes, kellemetlen, kellett, kelletlen, kellő.
kel, (4), görbedési jelentéssel: kelentyű, kelekóla, kelepcze. Vastaghangon: kal, kalinkó.
kem, kemény, keményedik, keményít, keményűl, keménység. V. ö. .
kém, (1), a vigyázásra, ébrenlétre vonatkozó ém rokona: kémlel, kémség, kémeskedik.
kém, (2), kémél, kémélés, kémélet. Kényes, kedvező bánásmód.
ken, ige: kend, kendő, kendőz, kenés, kenőcs, keneget.
kén, kénkő, kénköves, kéneső, kéneny.
keny, kenyér, kenyeres, kenyerez, átvetve: kerény.
kény, kényes, kényesség, kényeztet, kénytelen, kénytelenség. Gyökeleme a tetszésre vonatkozó ke v. .
kep, (1), kepiczkel, kepiczkelődik, azaz kipkedve mozog.
kep, (2), kepe, kepéz. V. ö. kup, kupacz.
kép, (1), képes, képez, képzel, képzeleg, képződik. Alapérteménye: hasonlati alak.
kép, (2) = kóp, kópja. V. ö. bök.
ker, (1), hangut. kerep, kerepel, kereplő, kerreg, kerra, kericzėl.
ker, (2), kereng, kerget, kerít, kerül, kerdűl, kergeteg, kerek, kert, kertecz (ketrecz). V. ö. kör, kar.
kér, (1), kéreg, kérges, kérgesedik. Alapérteménye: testet kerítő hártya. Rokona a latin: cortex, corium, crusta. Vastaghangon V. ö. hár hártya.
kér, (2), ige: kérés, kérelem, kérlel; kérd, kérdés, kérdez. Rokona a latin: quaer-o, s fordított rog-o.
kér, (3), kérődik, kérődzés, kérődzik. Alapértelemre hasonló hozzá a fordított vastaghangu: rág, rágódik.
kér, (4), kérkedik, kérkedés, kérkedékeny. Rokona a tetszetést jelentő kell, kellet.
kes, (1), kese, kesely, keselyű. V. ö. kesz, keszeg (Albula, Weissfisch).
kes, (2), keser, keserű, keserv, keserves, kesergés, keserít, keseredik.
kes, (3) = kis: keskeny, keskenyít, keskenyedik = széle kicsinyedik.
kés, (1), fn. késes, késel. A régieknél am. kard. Mint metsző eszköznek rokonai mély hangon: kasza, kaczor.
kés, (2), késik, késő, késedelem, késlel, késés.
kés v. kís, (3), késér, kísér, késért, késértés, késértet.
kész, készít, készítés, készűl, készület, készülődik, készség, késztet.
ket v. két, tőszámnév; kettő, kedd, kétely, kételkedik, kétes, kétség.
kety, hangut. ketyeg, ketyegős, ketty, kettyen, kettyent. V. ö. koty, kotyog.
kev, (1), kevereg, keverés keverget. Vastaghangon: kav, kavar.
kev, (2), kevély, kevélykedik, kevély. V. ö. kény, kényes.
kév, kéve, kévés, kévéz. V. ö. köt, kötés és csév, cséve.
kez, kezd, kezdés, kezdet, kezdődik, kezdemény.
kéz, ékvesztő fn. kezel, kezes, kezeskedik, keztyű, kezkenő.
ki v. , kinn v. künn, kivül v. küvül, kilső v. külső. Fordítva hasonló a hellen εκ, latin ex.
ki, névmás, kié, kinek, kit, kik, stb. Egyezik vele a latin qui, quis, persa, török ki.
kics, kicsi, kicsiny, kicsinyít, kicsinyedik. Máskép: kis. Csupa gyöke ki, azonos ka, ke kicsinyítő képzőkkel.
kígy v. kigy, kígyó, kígyós, kigyódzik. V. ö. kágy, kagyló, és fordítva: gyík.
kik, kakashang, kikiri, kikirít, kikiríkol. Máskép: kuk, kukoríkol.
kil, kilincs. V. ö. kalantyú, kel, kelentyű és kulcs.
kín v. kén, kínál, kénál, kínálkozik, kínálgat. A kedélyszóval rokon.
kín v. kin, kínos, kínoz, kínszer, kínszerít.
kir, hangut. kirrog, kirrant. V. ö. kár, károg.
kis v. kes, kisálkodik, kisaság. Rokona: küz, küzd, küzködik.
kív v. kiv, kíván, kivánat, kivánkozik, kivánság. Régiesen és tájdivatosan; kév, kéván. Rokona: kéj.
ko, békahang: koák, koákol, koákolás, lat. coaxo.
kob, (1), hangut. koborcz, koborczol; koboz.
kob, (2), gömbölyüség: kobak, kobakfej = tökfej.
kób, kóbog, kóbor, kóborol, kóbolyog.
kocs, (1), kocsány, kocsony, kocsord. V. ö. kacs.
kocs, (2), kocsi, kocsis, kocsikázik, kocsizás.
kócs v. kolcs, kócsag, kócsagos, kócsagtoll.
kocz, (1), hangut. koczog, koczogás, koczogtat, koczint, koczczant, koczódik. Ütés, ütközés hangja.
kocz, (2), koczik, kuczkó. V. ö. gócz.
kócz, kóczos, kóczosodik, kóczoz, kóczipor.
kod, tyúkhang: kodács, kodácsol, kodkodács.
koh, hangut. koha, kohol, kohó, V. ö. kov, kovács.
kok v. kak, hangut. kokas, kakas, kakaskodik. Francz. coq, horvát. kokot.
kók, ütési hangut. kókál, kókányoz.
kol, hangut. kolomp, kolompol, koltant, koltog.
kól, görbe irányu, csavargó mozgás, kóla, kólál, kelekóla, kólézol. V. ö. kal, kalézol, kalóz.
kom, (1) = gom, gömbölyüség, csomósság, dudorodás: komp, kompol, kompoty, komló, konty, kondor, konkoly.
kom, (2), komor, komorodik, komorság, fordítva hasonló: mog, mogor, mogorva.
kom, (3), komondor, kuvasz, juhász kutya.
kon, (1), ütési hangutánzó: kong, kongat, kondít, kondúl.
kon, (2), konok, konokság. V. ö. gon, gonosz.
kon, (3), kontat, kontatás, kontató. V. ö. kín, kínszerít.
kony, (1), görbedő lehajlás: konya, konyít, konyúl. V. ö. kany, kanyar.
kony, (2), konyorálás. V. ö. köny, könyörög.
kop, (1), ütési tompa hang: kopog, kopogás, kopogtat, koppan, koppant.
kop, (2), kopik, kopár, kopasz, koptat.
kop, (3) = kap, kopó, vadat elkapó eb, város kopója, fogdmegje.
kop, (4), héj, takaró, burok: kopács, kopácsol, kopoltyú (koporsó?).
kor, (1), hangut. korog, korgás, korogtat, korgatyú; korty, kortyog; kornyikál.
kor, (2), időkör: koros, korács, kora, korán, koránl.
kor, (3), koptató dörzsölés: korhol, korhad, korcsolya, korhál, korpa, kornicz, korbál, korsin. V. ö. hor, horhol, horny, horzsol.
kor, (4) = kör: korong, korlát, korcz, korszovát, (korona?).
kor, (5), görbedés: kornyad, kornyaszt. Hasonló: gor, gornyad, gör, görnyed.
kór, (1), kóros, kórosodik, kórság. V. ö. gor, gornyad. Hasonló a szláv: choroszt, német: krank.
kór, (2), kóró, kóródzik; rokon kor (3) gyökkel, korh-ad szóban. A törökben kuru am. száraz.
kór, (3), a körös járás alapérteményével: kórász, kóriczál, kórál.
kos, fn. kosol, koslár; koslat, kosta.
kosz, (1), koszos, koszosít, koszosodik.
kosz, (2), talán am. kor, magas hangon kör: koszorú, koszorús, koszorúz. Szlávul koszira, koszirka.
kot, (1), hangut. kotog, kotak, kotakol, kotlik, kotlós, kotkodács, kotoka, kótis.
kot, (2), kotonoz, kotor, kotorász, kotrész, kotnyeles.
koty, hangut. kotyog, kotty, kotytyan, kotytyant, kotyvál, kotyfol, kotyó, kotyogós, kitykoty.
kov, (1) = kav, köv: kova, kovacs, kavics, kövecs.
kov, (2) = hangut. koh: kovács, kovácsol, kohács, kohácsol.
kov, (3), burok, héj: koválik, kovad, kovaszt. V. ö. kop, kopács.
kóv = kob: kóvályog, kóbolyog. V. ö. csóv, csóvál.
v. köv: kövecs, köves, kövez, kövezet.
köb, köböl, köblös, köbölnyi. Lat. cubulus, ném. Kübel. V. ö. kup.
köcs, köcsög, köcsöge, köcsögös. Alapérteménye sudár, karcsu, hegyes.
köcz = köt: köczöle = kötöle, kötény.
köd, ködös, ködösít, ködösödik.
köh, torokból szakadó hang: köhögés, köhécsel, köhint. V. ö. keh.
kök = kék: kökény, kökényes, kökörcs. kökörcsín.
köl = kel: költ, kelt, költözik, költség.
köly, kölyök, kölykes, kölykezik.
köny, (1) = görbedést, hajlást jelentő kony: könyök, könyv (volumen), könyöleg, könyök. Rokonai a hellen: γονυ, lat. genu, ném. Knie.
köny, (2) = göny: könyü, könny, könnyes, könnyezik.
köny, (3) = kuny: könyörög (kunyorog), könyörgés.
könny, könnyü, könnyed, könnyít, könnyebbedik, könnyebbít.
köp, (1) = göb, tömött, zömök, gömbölyü: köpczös, köpű, köpülő, köpőcze.
köp, (2) = kop, burok, héj: köped, köpeszt, köpeny.
köp, (3), l. pök.
kör, (1), körny, környék, környez, körös, körül, körít.
kör, (2) = kar, hasító, metsző, éles: köröm, körmöl, körmös, karom, karmol, karcz, karczol, karamzsál.
kösz, (1), hangut. köszörű, köszörűl, köszörűs, köszörülődik. Lat. cos.
kösz, (2), köszvény, köszvényes, köszvényesedik.
kösz, (3), köszön, köszönt, köszöntés, köszönget, köszöntet.
köt, ige: kötekedik, kötél, köteles, kötelesség, kötelez, kötény, kötöz.
köv, (1), követ, követség, következik, következés; rokona , honnan, küld, tehát követ am. küldött.
köv, (2), követel, követelés, követelő.
köv, (3), göb, gömbölyü, teljes: kövér, kövéredés, kövéredik, kövérség.
köv, (4) = köp, kop, héj, burok: köved, köveszt.
köz, közös, közösség, közönség, közep, közel, közeledik, közelít.
krák, tisztátalan retyegő torokhang: krákog, krákogás.
ku, hangut. kuasz, kuvasz, kutya, kuszi. Hell. κυων, lat. canis, ném. Hund.
kucz = gug, öszvezsugorodás: kuczorog, kuezorodik, kuczorít.
kuh, hangut. kuhog a róka, midőn ugat; kuhant, kuhi.
kuk, (1), hangut. kukuk, kukucs, kukk, kukkan, kukorikol.
kuk, (2) = gug, hengerded, gömbölyü: kukacz, kukor, kukori, kukorodik, kukora, kukoricza, kuksul (gugsol); kukó, kuku, kukojcza.
kul, (1), gömbölyü, dudorú: kulacs, kulak = ököl.
kul, (2) = kum, meghajlás, görbedés: kullog, kullogás.
kul, (3), kulcs, kulcsos, kulcsár. V. ö. kal, kalincs, kalantyú.
kum v. kun, meghajlás, görbülés: kumik, kunik, kunczorog, kunhátas.
kup v. kúp, kupa, kupak, kupalag, kupacz, kupoz; kupor, kuporgat.
kur, (1), erős állati kiáltó hang: kurjant, kurjogat, kurrogat, kuruttyol. V. ö. hur, hurít.
kur, (2), körös futkozás: kurittol (cursitat), kurittolás.
kur, (3) = gur: kurtula, hajósok dorongja, kurtulás, ki a vontató kötelet tovább gurdítja.
kur, (4) = kór, kuruzsol, kórosol, kuruzslás, kóroslás.
kusz, kuszma, kuszmál, kuszmálodik.
kúsz = csúsz: kúszó növények, fára kúszni.
kut, (1) = kis: kutak, kicsike, törpe; török kücsük.
kut, (2), kutat, kutatás, kutató. V. ö. mot, motat.
kút, fn. kútas, kúti, v. kuti.
kuty, (1), kutya, kutyálkodik, kutyó, kutyagol. Hangutánzó.
kuty, (2) = kuk, gug: tekeredett, csavart, görbére hajlott: kutyorék, kutyorodik.
kúty, kútya, (házikó) V. ö. huty, hutyolló, kuny, kunyhó. Ném. Hütte, szláv. kútya.
= ki; kül, küld.
kük = kék, kök: kükörcs, küklik.
kül, fordítva lük (lök): külű = lükű, lökő.
kür, kürt, kürtöl, kürtös, kürtöly. Rokona a latin: cornu, ném. Horn, hell. κερας.
küsz, küszöb = közöb, közep, az ajtónyilás középtalpa.
küz, küzd, küzdelem, küzdés, küszködik. V. ö. kis, kisálkodik.

L.

la v. , nézésre intő, figyelmeztető: lám, láé, lát, látszik.
lab, (1), = lap: laboda, lapulevelü, zöldség neme.
lab, (2), = lob: labda, lapdás, lapdázik.
lab, (3), hangut. = hab: labatol, habatol, habog.
láb, lábas, lábatlan, lábol, lábos (edény), lábad, lábadoz. Mint az állati test alsó tagját jelentő szónak elvont gyöke la, le (alá), honnan: láb v. láp = alacson fekvésü mocsáros, ingoványos hely.
lább, ige = uszkál, folydogál, lábbog, lábbó hajó. V. ö. leb, lebeg.
laf, (1), = lef: alálóggás: lafog, lafancz (fityegő rongy).
laf, (2), hangut, lafatol (habatol, habsol) a kutya, midőn iszik.
lagy v. lágy: lagymatag, lágyít, lágyság, lágyúl.
laj, lajha, lajhár, lajhó. V. ö. lej, lejt.
lak, 1) fn. és ige: lakik, lakás, lakható, lakos, lakosság, lakatlan; 2) evésivás: lakozik, lakozás, lakzi, lakoma, lakodalom; 3) = alak, báb, székely szó.
lam, = lom: lamos = hugyos, lampos, lompos.
lan, (1), aláhajlás: lank, lankad, lankaszt, lankatag. V. ö. le, lenn.
lan v. lán, (2), lobogó mozgás: lang, láng, langol, lángol, lángos, langos haj = szélnek eresztett haj.
láncz, lánczol, lánczos.
lap, alacson, tertyedt: lapát, lapít, lapúl, lapos, lapály, lapácz, lapány, lapoczka, lapu, laponya, laposka, lappad, lappang, lappancs, lappantyú. Vékonyhangon: lep, lepény.
las, lassu, lassít, lassudik. V. ö. lus, lusta.
laty = loty, locs, hangutánzó: latyak, latyakos.
laz, a maga nemében üres, hiú, ritka, tartalmatlan: laza, lazás.
láz, lázad, lázaszt, lázít, lázong.
le, igekötő: lenn, lent, leebb, lejt, lejtő, lefeg. Fordítva vastaghangon: al, alá. Ellenkezője: fe, fel.
le v. li: leány, liány, leányos, leányzó.
v. lev: leves, letykó, lőtye. Híg, folyékony test.
leb = lib, lob, könnyü mozgás a levegőben: lebeg, lebenyő, lebernye, lebben, lebbent, lepke (lebke, lebegő).
lecs, hangut. lecseg, lecscsen. V. ö. lics, licseg, locs, locsog.
led, ledér, ledérkedik, ledérség. V. ö. lid, lidérez, lód, lódít.
leg, (1), legel, legelész, legeltet, legelő.
leg, (2), legény, legénykedik, legénység. V. ö. led, ledér.
leg, (3), felső fok előképzője: legjobb, legnagyobb; am. elig. Eléjön határozóknál is: legott, legelűl, legutól.
légy, legy, könnyű mozgás, mint a németben: Fliehen, és Fliege: legyes, legyeskedik. legyez, legyint.
leh, hangut. lehel, lehelés, lehelet, leheg, V. ö. lih, liheg, lél, lélek.
léh, üres, tartalmatlan, laza: léha, léhás, léhásodik. Fordítva V. ö. hé, hi, héj, hiu.
lék, általán bevágott mélyedés, lik, lók, lők. Egyezik vele a ném. Loch. Elvont gyöke le, mint fék-é: fe.
lel, ige: lelés, lelemény, lelet.
lél = lehel: lélek, lélekzik.
lem = lep, lap: lemez, vas lemez, réz lemez, laposra vert vas, réz; lat. lamina.
len, (1), fn. azonos a latin linum, ném. Lein szókkal.
len, (2), lencse, (lapos szemű hüvelyes vetemény), lat. lens, ném. Linse.
len, (3), függő mozgás: leng, lendít, lendűl, lengeteg, lengedez.
lep, ige: leped, lepenyeg, lepedő, lepel, lepleg.
lép, (1), ige: lépés, lépeget, léptet, lépcső. V. ö. láb, lábitó.
lép, (2), fn. lépes, lépez. V. ö. lév, leves.
les, ige és fn. lesdegél, leskelődik, lesbeteg. Elvont gyöke le = alá.
lev = leb: leveg, levegés, levegő, lebeg, lebegő.
lev = lep, lap: levél, leveles, leveledzik.
léz, csavargás, tekergés: lézeg, lézeng. Rokona: lőd, lődörög.
lib, (1), hangut. liba, libucz, libuska.
lib, (2), könnyüd mozgás, lebegés: libeg, libben, libbent. Fordítva: bil, billeg
lics, locs, ikerített hangut. licseglocsog, licsegéslocsogás, licscsenlocscsan.
lih, fáradt, nehézkés lehelés: liheg, lihegés.
lik, likad, likaszt, likas, likócs; máskép: lyuk, lék, lók.
lim, = mozgást jelentő lom: limba, limbál, lomba, lombál.
lin = len: linka, linkó, linkás, lenka, lenkás, lábak alatt suppedő ingovány.
lip, = lib, leb, kicsinyes függő mozgás: lipiczkél, lipinkáz, lipong, liponka.
lisz, liszt, lisztel, lisztes, lisztesedik.
lity, 1) hangut. lityloty; 2) függő mozgás: lityegfityeg.
v. lov, loval, lovag, lovagol, lovas; lót, lótás.
lob, lobog, lobogó, lobogás, lobogtat, lobban, lobbant. Vékonyhangon: lib, libeg, leb, lebeg.
lób, lóbál, lóbálgat. V. ö. lóg, lógál, lógáz.
locs, hangut. locsog, locscsan, locscsant, locska, locskos, locsos, locsadék.
lód, lódít, lódúl. V. ö. lót, lótás.
lóg, lógáz, lógázkodik, lógázás, lógó, lógat. Függő mozgás.
loh, (1), lohad, lohaszt, az alászállás, apadás alapérteményével = leh, lehed.
loh, (2), hangutánzó: lohol, loholás.
lom, (1), = lam: lomos, lompos.
lom, (2), aláfüggő, lóbálódó valami: lomb, lombos, lomba, lombál; lomha, lomhaság.
lop, ige: lopás, lopogat, lopakodik, lopódzik, lopva. V. ö. lap, lappang.
loty, lotyog, lotytyan, lotytyant. V. ö. locs, locsog, hangut.
v. löv, ige: lövés, lövet, lövöldöz.
lőd, lőding, lődör, lődöri, lődörög. V. ö. lód, lódúl.
lök, ige: lökés, lökdös, lökődik, löktet.
lőty, csunya lé, locs: lőtye, létye, letykó.
lucs, lucsok, lucskol, lucskos. V. ö. locs, locsos, lust, lustos.
lúd, ludas, átv. ért. csaló, esküszegő.
lúg, lúgos, lúgoz; németűl Lauge, lengyelűl lug, latinúl lix.
lük, lükög, lüktet, lükü. Fordítva: kül, külü.

LY.

lyuk, lyukad, lyukaszt; máskép lik, lék.

M.

ma, mai, mán v. már, maság, mast v. most, mostanság.
, = , mám, mámmám, mamlasz, mamuk.
macs, hangut. macsog, macska.
macz, macza, maczi, maczkó, cziczamacza.
mad, madár, madaras, madarász. Szanszkritúl pat am. repűl.
magy = mogy, bogy: magyal, magyalos, magyaró. V. ö. fagy, fagyal.
mag, (1), fn. magv, magvas, magvasodik, magzik.
mag, (2), elv. gyök = nagy: magas, magasság, magaszt, magasztal.
mag, (3), magán, magány, magányos, magányosság.
mág, máglya. V. ö. magas, baglya.
máh, máhol, máholás, változattal: maj, majzol. V. ö. moh, mohó.
máj, májas, májhus.
mak, (1), hangut. makog, makogás. V. ö. mok, mokog, muk, mukkan, vak, vakog.
mak, (2), makacs, makacsság, makrancz: makranczos, makrancsoskodik, makuj.
mák, mákos, mákoz. Szlávul mak, ném. Mohn, hell. μηκων.
mal, (1), malacz, malaczos, malaczozik.
mal, (2), malom, malmos, malmoz. Lat. mola, ném. Mühle, szláv. mlin; rokon mol gyökkel.
mál, (1), bámuló, szájtátó értelemben: málé száju, málékodik. V. ö. mél, méla.
mál, (2), = mell: rókamál, hölgymál: aranymálé, (sárga begyű madár).
mál, (3), burkolt valami, göngyöleg: málha, málhás, málház. V. ö. pál, páló, pól, póla.
máll, mállik, mállás. V. ö. vál, válik.
mam, v. mám, szájtátogási hangut. mamuk, mamlasz, mámmám, mámor, mámmog. V. ö. bam, bamba, bám, bámész.
man, mankó, mankós, mancs, mancsoz. V. ö. ban, bankó, bun, bunkó.
mar, (1), ige: marás, marakodik, mardos, martalék, marczangol.
mar, (2), marad, maraszt, marasztal, maradék, maradhatatlan. Rokona a latin: mora.
mar, (3), a magasság alapértelmével: mart, martos. Rokona: par, part.
mar, (4), = mor; marj, v. morj. V. ö. or, orj.
mar, (5), marok, markol, markos, maroknyi. Rokona a takarást jelentő bor, bur, borít, burok.
mar, (6), marha. V. ö. bar, barom.
már, márt, mártalék, mártás, mártogat. Vékonyhangon rokona: mer, merít.
más, másod, második, másol, másolat, másít.
mász, ige, mászás, mászó, mászkál, mászkálás, csúszmász.
máz, mázol, mázolgat, mázoló, mázos. Egyezik vele a szláv maz.
me, (1), mely, melyik, menyi v. mennyi, mennyiség. V. ö. mi, mily.
, (2), mėgy, v. mén, menet, menetel, meny, mehet. Egyezik vele a latin meo.
med, (1) = ned: medv, nedv, medves, nedves, meder, neder, medencze. Hasonló a latin madeo, mador, madidus.
med, (2) = met: meddő, a régi nyelvben am. herélt, kimetszett heréjü.
megy, megye, megyés, megyer, megyéz.
méh, 1) méhanya, asszonyi méh; 2) rovarnem (apis): méhes, méhkas, méhész.
mek, kecskehang: mekeg, mekegés, mekegtet.
mel, meleg, melegít, melegedik, melegség.
mél, (1), méla, mélaság, méláz, mélázás. V. ö. mál, málészáju.
mél, (2), mélt, méltó, méltóság, méltat, méltatlan, méltóztatik.
mell, (1), fn. melles, mellesedik, mellez, melleszt.
mell, (2), mellett, mellé, mellől, mellék, mellékel.
mer, (1), ige: merész, merészel, merészkedik.
mer, (2), mered, mereszt, meredek, mereven.
mer, (3), önálló ige: merít, mereget, merűl. V. ö. már, márt.
mér, mérés, méreget, mérték, mértéklet, mértékletes, mérsék, mérsékel, mérü.
mes, mese, mesél, mesélget, mesés. V. ö. besz, besze.
mész, ékvesztő fn. meszel, meszelő, meszes.
met, metsz, metzgérel, metél, metélget. Hasonlók a latin meto, mutilo, német metzeln.
mez, mezes, meztelen, meztelenít, meztelenség, (ele)mezne; mező. V. ö. ved, vedlik.
méz a méh szóval egy eredetű: mézes, mézesít.
mi, mily, milyen, minő = minemű, miség, midőn (miidőn), míg (miig). Törökűl: ne.
mil = vil = pil: fényes, ragyogó: milling, villám, pilinga.
min v. men: mind, régiesen: mend, mindnyájan, minden, mindenség. V. ö. mon, monnó.
mir, mirígy, mirígyes, mirígyesít.
v. mív: mível, míves. V. ö. , műves, , munka.
mocs, mocsok, mocskít, mocskos, mocskosodik, mocsár, mocsola. V. ö. pocs.
mocz = moz, moczczan, moczczanás, mozzan, mozzanás.
mogy, mogyoró, mogyorós. V. ö. magy, magyal, bogy, bogyó.
moh, (1), fn. mohos, mohosodik, moha, mohar, mohozik.
moh, (2), szájtátó-evési vágy: mohó, mohókodík, mohóság. V. ö. máh, máhol.
mok, (1), hangut. mokog, mokogás, mokkan, mukkan.
mok, (2), mokány, mokányság. V. ö. mak, makacs.
mol, molna, molnár, molnárság, régiesen: móna. A latin mola-ból kölcsönzött. Rokon mor (2), gyökkel.
moly, (1), molyos, molyosít, molyosodik. V. ö. mal, mol.
moly, (2), molyh, molyhos, molyhosodik. Változattal: boly, bolyhos, poly, polyhos.
mon, (1), mond, mondás, mondat, mondogat. Rokon: bon-g, régi felső-német muntigan (reden, erzählen), latin mando.
mon, (2) = min, monnó = mindkettő, monnal = mintel, mintegy.
mony, monyas, monyorú, tyúkmony, lúdmony = tojás, here.
mor, (1), durva, rengő hang: mordúl, mormog, morcz, mord.
mor, (2), apróra, porrá zúzott, törött valami: morzsa, morzsol, morzsolódik, morzsalék.
mos, (1), mosd, mosdat, mosdás, mosdik, mosogat, moslék.
mos, (2), mosoly; l. som (3).
mot, motoz, motozik, motozás, motóla. V. ö. moz, mozog.
moz, mozog, mozgás, mozgalom, mozgat, mozdúl, mozdít, mozgatás, mozzan, mozzanat. Hasonló a latin moveo, motus.
mu, hangut. mumu, mumus. V. ö. bu, bubus, muk, mukkan.
múl, múlik, múlás, mulat, mulatság, mulandó, mulandóság.
mun, munka (régiesen muka), munkás, munkál, munkálkodik. V. ö. , müves.
mur = mor, töredék, törmelék, darabocska: muruggya, murva.
mut, mutat, régiesen: mutal, mutatás, mutatkozik, mutatvány.
v. müv: müves, müvel, müvelés, müvész, müvészet, müködik. V. ö. , mives.

N.

na = no!, biztató, sürgető; l. no.
nad = ned: nadár, a borjazó tehéntől elfolyó nedv; nadály, vérnedvet szopó piócza.
nád, nádal, nádas, nádaz. Átv. ért. nádol, nádolás.
nagy, nagyon, nagyság, nagyságos, nagyít, nagyobbodik, nagyoll.
nap, (1), égi test; napi, napol, napos, napság, nappal, napkelet, napest. Talán n előtéttel am. ap, apa?.
nap, (2) = anap, az a kihagyásával, mint: Nacza = Anicza. Finnül anappi = anyós.
náp, nápicz, v. nyav, nyaviga.
nász = nősz: nászapa, nászanya, nászassony. l. né, nő.
nát, orrbeli hangut. nátha, náthás, náthásodik.
ne, (1), nyilt e-vel, adást jelentő szócska: ne-sze, nesztek v. netek, ne neked.
ne, (2), nyilt e-vel, hivó, csalogató: Bodri ne! Ne Maczi ne! V. ö. név.
ne, (3), éles e-vel, tiltó. tagadó: ne beszélj, ne fuss, származékai: nem, nemcs (nincs).
ne, (4), éles e-vel, nagyságot, mértékei jelentő régies szócska, mai divat szerint: nyi, ölne = ölnyi, anyányi.
ne, (5), elvont gyök, melyből (neő), nem (genus), nép, nemz, nemzet származtak.
, (1), határozatlan valami: né-ha, né-mely, né-mi, né-hol, né-hány, né-ki.
, (2) = , nej; néne (inkább ,anya’ után), nénike.
ned, híg, folyékony valami: nedü, nedv, nedves, nedvesít, nedvez. V. ö. med, medencze.
neg, negéd, negédes, negédesség, negédeskedik; negély, negélyez.
négy, ékvesztő tőszámnév: negyed, négyes, negyedel, negyven.
neh, a tehertől nyomott embernek nyögését utánzó hang: nehéz v. nehez, nehezít, nehezedik, nehézkedik, nehezűl.
nesz, hangut. neszel, neszez, neszes, nesztelen, neszere.
nev, nevet (régiesen mevet), nevetés, nevetgél, nevettet. Mint hangutánzó rokon a he he! kedélyszóval.
név, ékvesztő fn. neves, nevetlen, nevez, névtelen, nevezet, nevezetes. V. ö. ne, hivó. Hasonlók a hellen ονομα, lat. nomen, ném. Nahme.
néz (= ni-ez), nézés, nézdel, nézeget, nézkėl. V. ö. ni!
ni, szemügyelésre figyelmeztető, biztató szócska. Ni ni! Rokona ím, íme, és a latin en!
nins, eredetileg: nemcs, mint a sincs = semcs.
no, biztató, buzdító, távolító, folytatást sürgető szócska: no még! no hát! no-sza! nódít, noszol, noszogat, nógat, nógatás, nos! = no es!
, (1), ige, növés, növendék, növőtény, növekedik, növeszt, növény.
, (2), fn. nős, nősűl, nősz, nőszik, nőtelen, nőtelenség.
, hangut. kettőztetve: nünü = nádsíp, (mint tutu, sese, gyagya természeti hangok.)
NY.
nyaf, hangut. nyafog, nyafogás, nyafiga, nyifnyaf.
nyak, nyakas, nyakaz, nyakgat, nyaklik, nyakló, nyaksi.
nyák, sűrü, nyálféle nedv, folyadék, (mucus, mucedo), nyákos.
nyal, (1), nyalás, nyalakodik, nyalánk, nyalánkság, nyalogat. Átv. ért. nyalka, nyalkaság.
nyal, (2), nyaláb (Ballen?), nyalábol; magas hangon: nyel v. nyél.
nyál, nyálas, nyálaz, nyálazó, nyálasít, nyálasodik.
nyany = any: nyanya, anya, mint apa papa, ángyi gyángyi.
nyáj, együtt járó, legelő barmok serege. Átv. ért. társaság: nyájas, nyájasság, nyájaskodik. Rokon a mennyiséget, sokaságot jelentő nyi, aj képzővel.
nyám, hangut. nyámog, nyámogás, nyámándi. V. ö. mám, mámog.
nyár, (1), ékvesztő; nyári, nyaral, nyaralás; az arabban nár, am. tűz.
nyár, (2), nyárfa, nyáras. V. ö. nyál és nyir, fn. nyirkos.
nyár, (3), nyárs, nyársol. Mint szurós, hegyes eszköszt jelentőnek rokonai: ár, v. árr, és dár, dárda.
nyáv, macskahang: nyávog, nyávogás. V. ö. nyaf, nyafog.
nyeg, nyegle, nyegleség. V. ö. neg, negédes, és nagy.
nyek, a szorongatott nyak fuldokló, csukló hangja: nyekeg, nyekegtet, nyekget, nyekgetés, nyekken. V. ö. nyög, nyögés, nyögtet.
nyel v. nyél, fn. nyeles, nyeletlen, nyelez. V. ö. nyal, nyaláb.
nyel, ige: nyelés, nyeldegel, nyeldeklő, nyelv (régiesen: nyelő), nyelves, nyelveskedik, nyelvel. Finnül: nielen = nyelek.
nyer, (1), ige: nyerés, nyereség, nyerészkedik, nyerekedik.
nyer, (2), lóhang: nyerít, nyerítés. V. ö. nyir, nyiret, hangutánzó.
nyer, (3) = nyir, mely híg testet jelent: nyers = nyires, nyirkos, átv. ért. szivós, kinem aszott; nyerseség.
nyer, (4), nyereg (törökül: ejer), nyergel, nyerges. V. ö. nyar, nyargal.
nyes, a metszés alapfogalmával: nyesés, nyesedék. nyeseget. Rokonai: nyesz, nyeszetel, nyisz, nyiszál.
nyet, nyetre, Kemenesali tájszó, am. bicsakló, ami hátra nyaklik, nyeklik, tehát tulajdonkép: nyekle.
nyif, orron beszélők hangja: nyifa nyifog, nyifogás, nyifnyaf, nyiffancs, nyifákol.
nyih, vidám, csintalan kedélyhang: nyihog, nyihogás, nyiharász. V. ö. vih, vihog.
nyik, hangut. nyikog, nyikogtat, nyikkan, nyikácsol, nyikorog, nyikorgat.
nyil, fn. nyilas, nyilaz, nyilazó; átv. ért. nyilal, nyílallik.
nyíl v. nyil: nyilás, nyílik, nyilatkozik, nyilván, nyilvány, nyilványos, nyilványít, nyilvánúl. Gyökeleme: nyi, melyből lett egyfelűl nyit, másfelűl nyíl, mint: -ből süt, sűl, fü-ből fűt, fűl. Mint hézagot jelentővel rokon az üreget, üreset jelentő hi, hiú, mintha volna: hílik.
nyir, (1), fn. vastag és vékonyhangu ragozással: nyirfa, nyires, nyirség, nyirok, nyirkos, nyiring. Egyszerűbb gyöke a nedvet jelentő ir, iró, zsir, vir, virics.
nyir, (2), hangut. nyiret, nyirettyű (= nyírető), nyirbál, nyirkuszkodik. Rokona: nyer, nyerít. V. ö. nyív, nyivácskol.
nyír v. nyir, ige, vékony és vastaghangu ragozással: nyírek v. nyirok, nyírés v. nyirás, nyiredék, nyireget. Tájejtéssel: nyűr, nyürő. Rokona a metszést jelentő ir, irt, irtás.
nyisz, = nyes: nyiszál, nyiszálás, nyiszol, nyiszlett, sovány, mintegy lenyesett húsú.
nyit, nyitás, nyitogat, nyitogatás, nyitány. V. ö. nyil, nyilik.
nyiv, hangut. nyivás, nyivog, nyivákol, nyivácskol. V. ö. nyif, nyifog.
nyom, ige és fn.; értelme: nehezen, mintegy nyögve szorít, tol, tapos valamit: nyomdos, nyomkod, nyomogat, nyomakodik, nyomtat, nyomtaték, nyommaszt, nyomdok, nyomoz, nyomban; nyomor, nyomorog, nyomorít, nyomorgat.
nyöf, disznóhang: nyöfög, nyöfögés, nyöffen.
nyög, nehéz lehelési, vagy fájdalmas beteges hang: nyögdécsel, nyögés. Keményebben: nyök, nyökög, nyökken, nyökörög.
nyösz, hangut. nyöszög, nyöszörög, nyöszörgés. V. ö. nyög.
nyú, hosszuság, terjeszkedés alapfogalmával: nyúló, nyúlik, nyújt, nyúlós, nyúz.
nyug, nyugik (régies), nyugot, nyugszik, nyugalom, nyugtat, nyugtalan. Rokona a nehez lélekzést jelentő: nyög, mint piheg és pihen is egy családbeliek.
nyű, (1), fn. nyüves, nyüvelődzik, nyüzsög, nyüstöl. Máskép: nyí, nyives.
nyű, (2), íge, am. szakgat, tép: kendert nyűni, ruhát elnyűni.

P.

pa, kettőztetve papa, gyermeknyelven am. étel, papál am. eszik.
pacs, pacz, hangutánzók: pacskol, pacskolás, pacsér, pacsérta, paczi, paczka, paczkáz. Hellenül: πατασσω. V. ö. pat, patél.
pacz, paczal, paczalos. V. ö. pocz, poczok.
pad, padol, padolat, pados, padoz, padló, padlás. Egyezik vele a német: Boden.
páh, ütési, verési hangut. páhol, páholás.
paj, (1), pajkos, pajkosság, pajkoskodik, pajzán. V. ö. baj, bajza.
paj, (2) = baj: pajtás, pajtáskodik, pajtásság.
pák, pákász, pákosztos, pákosztoskodik.
pal, laposra hasított valami: pala, palakő (vála-kő), am. lapos, hasított kőnem, (schistus).
pam, (1), pamat, pamacs, pamacsol. Vékonyhangon rokona: pem, pemet.
pam, (2) = pom, gömbölyü, dudorú: pampus, pampuska.
pan, pang, pangás, pangó.
pány, pányva, pányvás, pányváz, pányvázás. V. ö. bony.
par, (1), pergő, körös mozgás: parittya, paracskó, paripa.
par, (2), a maga nemében kicsi valami: parány, parányi. V. ö. pir, piri és por.
par, (3), parázs, parázsol. V. ö. por, porzsol, pör, pörzsöl.
pasz v. posz, jelent hitványat a maga nemében: posza, poszáta, paszkoncza. V. ö. posz.
pat, fordítva tap, hangut. pata, patkó, pattan, pattant, pattog, patél, patvar.
paty, takarás, burkolás: patyol, patyolat, patying. V. ö. bugy, bugyolál.
pėcz, (1), hangut. pėczczent, pėczczentés, pėczėget, pėczėgtet.
pėcz v. pöcz, (2), fölfútt, dagadt: pėczczed, pėczczedt. V. ö. pocz, poczok.
pėcz v. pöcz, (3), szeg, hegyes valami: pėczėk, pėczkėl, pėczkės, átv. ért. pėczkės, am. feszes, hegyke.
pėd v. pöd, pėdėr, pödör, pėdrés, pödrés, pėdėrít, pödörít, pėdėrėdik, pödörödik. V. ö. bod, bodor, fod, fodor.
pėh v. pöh, pėhėly, pöhöly, pėlyhės, pölyhös. V. ö. pih, pihe.
pej, családtalan gyök, (talán pir), a latin bajus, franczia bai, olasz baio értelmében: pejló, pejkó.
pėn v. pön, (1), hangut. pėng, pöng, pėngés, pöngés, pėnget, pönget, pėndít, pėndűl.
pėn v. pön, (2), pėndėr, pėndėrėdik, pėndėrít, pėndėrűl. V. ö. bon, bondor.
pen, penész, penészes, penészesedik. Tájnyelven: pil, pilisz.
pėr v. pör, (1), veszekedők hangja: pėrėl, pörös, pérės, pörös, pėrlekedik, pėrpatvar.
pėr, v. pör, (2), forgás, keringés: pėrėg, pörög, pėrdít, pėrdül, pėrget, pėrėszlén. V. ö. fėr, fėrėg, for, forog.
pėr v. pör, (3), égés, égetés, sütés neme: pėrgėl, pörgöl, pėrzsėl, pörzsöl, pėrnye, pėrcz, pörcz, pėrgyó, V. ö. ver, verőfény, verőmalacz (sütnivaló).
pes v. pis, a vizelés hangja: pesel, pisa, pisál, piskél, pisás.
pėsz, pėszter, pėsztėrkedik. V. ö. bėz, bezderkedik, bös, böstörködik.
pesz, peszercze, peszmeg, peszméte.
pet, pete, petés, petefészek.
pėty, pöty, hangut. pėtyėg, pötyög, pėtyégés, pötyögés, pėtytyen, pötytyen, pėtytyent, pötytyent.
pėtty, pötty, pėttyés, pöttyös, pėttyėget, pöttyöget, pėtymet.
pėzs, pözs, pėzsėg, pözsög, pėzsdít, pözsdít, pėzsdűl, pözsdűl. V. ö. pizs, pizseg.
pi, kettőztetve: pipe, csibék hangja és neve; pipis, pipiske.
picz, piczi, piczike, piczurka, piczuska. A maga nemében igen kicsi. Hasonló az olasz piccolo.
pig, pige, pigéz. Mint hegyes pálczikát jelentőhöz hasonló: bök, böke.
pih, (1), nehéz lehelési hangutánzó, piheg, pihegés, pihen, pihentet.
pih, (2), pihe, pihés. V. ö. pöh, pöhöly.
pil, pille, pillog, pillangó, pillant, pillanat.
pim, (1), pimpó, pimpós, pimpósodik. V. ö. bim, bimbó.
pim, (2), pimasz, pimaszság. Hasonló: bib, bibasz.
pinty, természeti hang, és ily hangon szóló madár neve, pintyeg, pintyőke.
pir, pirít, pirúl, piros, pirongat, pironkodik. V. ö. ver, veres, par, parázs.
pisz, (1), hangut. piszszen, piszszent, pisszeg, pisszegés.
pisz, (2) = picz, a maga nemében kicsi, pisze orr.
pisz, (3) piszka, piszkál, piszkálás, piszkálodik, piszmog. Előtét nélkül = iz, izog, ízgat.
pit, piti, pitizál, pityi, pityó, pityós. Előtét nélkül = it, ital.
pity, hangut. pityer, pityereg, pityergés, pitypalaty.
pitty, pittyed, pittyeszt. V. ö. bigy, bigygyed, fity, fityeg.
pocs, hangut. pocsolya, pocsos, pocskol, pocséta. V. ö. mocs, mocsár.
pocz, poczos, poczosság, poczok, poczokos. V. ö. poh, pohos.
pod, podgyász. V. ö. bugy, bugyor, moty, motyó.
pof, (1), puffadt vagy puffadékony: pofa, pofít, pofitos, pofók. Máskép pöf.
pof, (2), hangutánzó = puf; pofoz, pofozás.
pog, kerek gömbölyüség, bog: pogács-alma, pogácsa. V. ö. bog, bogács.
poh, pohók, pohos, pohosság. Hasonló hozzá a német Bauch, régi felső német puh, buh.
pok v. bók, = bog, csomó, pokreszelő melylyel a szeg bogos fejét reszelik, inpók.
poly, polh, polyhos = bolyh, molyh, bolyhos, molyhos. V. ö. pölyh, pölyhös.
póly, burok, takaró: pólya, pólyáz, polyva. V. ö. bul, bula, bulál.
pon, pondró, pondrós, pondrósodik. V. ö. bon, bondor.
pony, ponyva, ponyvás, ponyváz. V. ö. bony, bongy, bonyolít.
por, (1), hangut. porcz, porczog, porczogat. V. ö. vor, vorczog.
por, (2), mint sütésre vonatkozó: porzs, porzsol. V. ö. par, parázs, pör, pörzsöl.
por, (3), parányi részekre töredezett, omlott valami: porol, poros, porlik, poroz, porzik, porzó, porhanyó. V. ö. pur, purha és mor, morzsa.
pos, poshad, poshaszt, posvány, posványság. Máskép: pes, peshed. V. ö. bűz, bűzhödik.
posz, hangut. poszog, poszszan, poszszant, banyaposz.
pot, bogos, csomós valami: pota, potosz, potoszhal.
poty, leesett test hangja: potyog, potytyan, potytyant, potyogtat; átv. ért. potya, ami ingyen, vagy kárba esik.
pőcz, árnyékszék, pőcze, takonypőcz. V. ö. pocs, mocs.
pöd, pödör, pödörít, pödörget, pödörödik. V. ö. pėd, pėdėr.
pöf = pof (1), felfuvódás utánzása: pöff, pöffed, pöffeszt, pöffeszkedik, pőfeteg.
pök, pökdös, pökedék, pökhendi, markapöki.
, hangut. puska, puskás, puskázik; putyóka.
pud, pudva, pudvás, pudvásodik. Előtét nélkül = ud, udv, udvas.
puf, hangut. pufog, pufál, puff, puffogat; továbbá am. felfuvodás, puffad, puffancs, puffaszt. l. pof (1 és 2).
puh, puha, puhaság, puhít, puhúl, puhatol. Latin mollis.
púp, kiálló csomósodás, kinőtt dudorodás, púpos, púposság, pupa. V. ö. búb, búbos.
pur, purha, purhás, purhásodik. V. ö. por, porhanyó.
pusz, puszta, pusztaság, pusztít, pusztúl. V. ö. foszt, fosztor. Német Wüste, lat. vasto, devasto.
puzs, puzsér, (perzsául puszer), apró gyermek. V. ö. pizs, pizse, piczi, puczi.
pücs, hangut. pücsök, pücskörész. Máskép: tücs, tücsök.
püsz, hangut. püszsz, püszszög, püszszen. Máskép: tüsz, tüszszen.

R.

ra, a fölszín, magasság alapérteményével: rám, rajtam, rólam.
rab, rabol, rablás, rabság. Hasonlók a lat. rapit, ném. raffen, rauben.
rács, rácsa, rácsol, rácsolat, rácsos, rácsoz. V. ö. , rovács.
rag, (1), hurczoló erőszak: ragad, (áth.), ragadoz, ragadozás, ragadmány.
rag, (2), vonzódás, tapadás: ragad (önh.), ragaszt, ragaszték, ragasz, raggat.
rág. fogakkal való őrlés, zúzás: rágdos, rágicsál, rágás, rágódik. Átv. ért. rágalom, rágalmaz. Hasonló a lat. rodit.
ragy, égés, fényesség: ragyog, ragyogás, ragya, ragyiva. V. ö. lat. radius, radiat, szanszkrit rads.
raj, (1), rajos, rajzik, rajzás, rajzat. Átv. ért. rajong, rajongás.
raj, (2), rajz, rajzol, rajzolás, rajzolat. Hasonló a német Ríss.
rak, ige, rakás, rakat, rakgat, rakodik, rakoncza.
rák, rákász v. rákész, rákos. Egyezik vele a szláv rak.
rán, ránt, rántás, rántogat, ránczigál, rándít, rándúl, rángat, rángatódzik. Alapérteményben rokon az erőszakos rab, rabol, rag, ragad gyökökkel.
ráncz, = redő: ránczol, ránczos, ránczosodik. Hasonlók a német Runze, lat. ruga.
rap, rapos, raposa, rapancs, rapancsos, rapancz, rapanczos. Rokon a szakgatást jelentő rib, ribál, raf, rafol, rif, rifol gyökökkel.
rár, madárhang: ráró.
rás, természeti hangut. ráspoly, ráspolyoz. V. ö. rėsz, reszel. Német. raspeln.
rász, rászt, rásztosodik.
rát, rátás, rátotta. Rokon a vereset, jelentő rós, róska, róka, ravasz szókkal. Rátani = pirítani.
rav, (1), ravasz (régi eredeti értelme: róka), ravaszság, ravaszkodik.
rav, (2) = ró, rov, metszés, hasítás, ravat, ravatal, rovás.
ráz, ige: rázás, rázogat, rázkodik, rázódik. Mint erőszakos mozgatást jelentő rokon a ránt, ránczigál igével.
reb, hangut. rebeg, rebegés, rebegő; rebes, rebesget.
recs, hangut. recseg, recsegés, recsegtet, recscsen, recscsent.
recz, (1), hangut. reczeg, reczegés, reczegtet. V. ö. recs, recseg.
recz, (2), recze, reczés, reczéz, reczézés, reczézet. Hasonló a latin: rete.
récz, hangut. récze, máskép: rucza, gócza, kacsa,
red, redő, redv, redves, redvesedik, redőz, redőzet. Latin ruga.
reg, (1), rege, regél, regélés, regény, regényes.
reg, (2), regvel, reggeli, reggeliz, regveledik. V. ö. rög, rögtön.
rég, régen, régente, régi, régűl.
rej, rejt, rejtés, rejteget, rejtőzik, rejtemény, rejlik.
rek, (1), hangut. rekeg, rekegés, rekegtet. Egyezik vele a lat. raucus.
rek, (2) elzárás, bekerítés alapérteményével: reked, rekesz, rekeszt, rekeszték, rekkent. V. ö. ford. ker, kerit.
rem, remeg, remegés, remegtet; remény, reménység, reménytelen.
rém, rémít, réműl, rémülés, rémületes, rémlik.
ren, rázkodó mozgás és hang: reng, rendít, rendűl, renget, rengeteg.
rend, rendel, rendelet, rendelkezik, rendes, rendetlen. Hasonlók a szl. rad, lat. ordo.
reny, renyhe, renyhed, renyheség, renyhélkedik. V. ö. lany, lanyha.
rep v. rėp, a szálló madár szárnyainak hangja: repít, repül, reppen, reppent. Máskép: röp, röpít.
rep, nyilt e-vel, hangutánzó: reped, repedék, repeszt, repeget, repedez. Hasonló a latin: rumpo.
resz, (1), dörzsölési hang: resuel, reszelés, reszelő, reszelget. V. ö. risz, riszál.
resz, (2) = rez, rázkodás, félemből vagy más kedályi állapotból: reszket, reszketés, reszketeg, reszkettet.
rész, (1), részel, részeltet, részént, részes, részesedik, részesít, részesűl, részvény.
rész, (2), részeg, részeges, részegeskedik, részegít, részegség.
ret v. rett ijedési, félelmi rázkodás: retten, rettenet, rettent, retteg, rettegés, rettegtet. V. ö. rez, rezzen.
rét, réteg, réteges, rétes, rétez, rétü.
rev, reved, reves, revesít, revesedik.
rez, rázkodás: rezg, rezgés, rezzen, rezzent, rezked (reszket).
réz, ékvesztő: rezel, rezes, rezez; reznek.
rib, ribál, ribancz, ribanczos. V. ö. rap, rapancz, rif, rifol.
v. rív, hangut. és ékvesztő: rivás, ríkat, rikkan, rikkant; riad, riadás, riaszt, rivalkodik, rivvan, rimánkodik.
rif, rifol, rifolás. Szakgatás, nyüvés alapérteményével.
rig, rigó, rigolyás. Puszta gyöke ri hangutánzó: rig elavult ige s hasonló nyög, súg búg igékhez.
rim, rima, rongyó (rimgyó). V. ö. rom, rongy.
rip, ripacs, ripacsos. V. ö. rap, rapancs, rib, ribál.
risz, riszálás, riszálodik, riszszant. V. ö. resz, reszel.
rit, ritka, ritkít, ritkúl, ritkaság, ritkán.
v. rov: rovás, rovat, rovát, rováték, rovátkol, rovatal, rovogat. Fordítva hasonlók hozzá a szintén metszésre vonalazásra vonatkozó or, ort, ir, irt.
v. rav, a veresség alapérteményével, rós, róska, róka, ravasz. V. ö. , rőt, ném. roth, lat. rufus, rubus.
rob, hangut. robaj, robban, robbant, robog.
rogy, rogyás, rogyik, rogygyan, rogygyaszt. Leomlás, leesés hangja.
roh, (1), rohan, rohanás, roham. Hasonló a lat. ruo.
roh, (2), rohad, rohadás, rohaszt. A romlás alapértelmével. V. ö. rosz.
roj, rojt, rojtos, rojtoz. V. ö. ros, rost, Alapérteménye: szétváló szálas részek.
rok, rokon, (régente am. közel), rokonság, rokonít, rokonúl. V. ö. rak.
rokk, hangut. rokkan, rokkant, rokkanás. V. ö. roh, rohan.
rom, romb, rombol, romlik, ront, roncs, rongy; ronda, rondít; rongál.
rop, hangut. ropog, ropogtat, roppan, roppant, ropaj. Önálló ige is: „ropja a tánczot.”
ros, (1) = rogy: roskad, roskaszt, roskatag, roskadt.
ros, (2), szálakra szakadozott valami; rost, rostos, rostosodik; rostély rostélyoz; rosta, rostál. V. ö. roj, rojt.
rosz, rossz, anyagi vagy erkölcsi értelemben romlott: rosszaság, rosszall, rosszas.
roty, hangut. rotyog, rotyogás, rotyogtat, rotytyan, rotytyant.
roz = ros, rozog, rozoga, rozzan, rozzant.
rozs, a veresség alapérteményével, rozsda, rozsdás, rozsdásodik. V. ö. v. rav.
röb, hangut. röbög, röbögés. V. ö. reb, rebeg.
röcs, rücs = roncs: röcsköl, roncsol, röcskölődik, roncsolódik, rücskös.
röf, disznóhang: röfög, röfögés, röffen, röffent.
rög, (1) = gör: rögös, rögöly, rögzik, rögzött. Alapérteménye: csomós keményedés.
rög, (2), rögtön (hevenyében), rögtönöz (hevenyész). Alapfogalomban rokona reg, regvel, és a fordított: ger gerjed.
röh, emberi és állati hang: röhög, röhögés, röhögtet, röhhent. Fordítva V. ö. hör, hörög.
röj = rej: röjt, rejt, röjtöget, rejteget, röjtözik, rejtezik. stb.
röp = rep: röpít, repít, röpűl, repűl, röpdös, repdes, stb.
röst v. rėst: röstell v. rėstell, röstelkedik, restelkedik. V. ö. lust, lusta.
röv, rövid, rövidít, rövidűl, rövidség, rövidséges. Az elvágás, elmetszés, alapfogalma szerint rokona , rovott.
rúd, rudal, rudas, rudaz, rudazó. V. ö. dur, durung.
rúg, rúgás, rugdal, rugdalódzik, rugalmas, rugódozik. Átv. hasonló hozzá: ugr, ugrik.
rus = rút: rusnya (rútnya), rusnyálkodik, rusnyaság, rusnyít, rusnyúl.
rút, rútít, rútúl, rútság. Fordítva hasonló hozzá a genyes sebet jelentő túr, (túros a háta) és a latin: turpis.
rügy, bimbófakadás: rügyezik; máskép: rigy, rigya.
rüh, rühes, rühesedik, rühölődik, rühülődik, rühelődzik.

S.

sa = csa: sanda, félre, csára néző, sánta, sántikál, sántít, csára lépdegelve megy.
sad, sadar, sadargat. V. ö. had, hadar.
saj, (1) = sav: sajmegy, sajt, sajtalan.
saj, (2), kedélyszó: sajn, sajnál, sajnálkodik, sajnos, sajog, sajgat, sajlódik.
saj, (3), szaglási hang: sajdít, sejt.
saj, (4) = suj: sajt, sajtó, sajtól = sujt, sújtó, sujtól.
saj, (5), saját, sajátság, sajátságos, sajátít.
saj, (6), sajka, sajkás, sajkázik. V. ö. csaj, csajka, haj, hajó.
sáh = sáv: sáholy, sávoly, sáholyos, sávolyos.
sal, (1), hangut. salap, salapol. V. ö. sáp, (1), sápít.
sal, (2) = szál: salang v. sallang, szalag, sallangos, szalagos.
sám = tám: sámfa, sámoly.
sany, (1) = saj, kedélyszó: sanyar, sanyarog, sanyarodik, sanyargat.
sáp, (1), hangut. sápog (a récze), sápít, sápolódik. V. ö. háp, hápog.
sáp, (2), sáppad, sáppaszt, sáppadt. Hasonló a lat. tab-escit.
sar, (1), metszés, vágás, alapértelmével: sarol, sarló, sarabol, sarj (él). V. ö. tar, tarol.
sar, (2) = növési ser: sarj, sarjadzik, sarju, sarang. V. ö. csar, csarit.
sar, (3), a láb hátulsó része, szöglete: sark, sarok, saru.
sár, (1) = sar: sáros, sároz, sárlik. V. ö. csér, cséros.
sár, (2), sárga, sárgállik, sármány, sárarany.
sas, fn. talán erős susoságu repülésétől?
sás, (1), fn. susogó széles levelű növény. V. ö. csuhu, csáté.
sás, (2), elv. gyök, sáska, susogva seregesen repülő rovarnem.
sat, satnya, satnyúl. V. ö. sany, sanyar, seny, sennyed.
sav, savany, savanyú, savanyodik, savó. V. ö. saj, sajtalan, , sós.
se, (1), tagadó ksz. sem, senki, semmi, sehol, semerre, semily, sehonnai. Vastaghangon: so, sohol, soha.
se, (2) = si, se, sebes gyors mozgást utánzó hang: seet, siet, seb, sebes, sebesség, sebbel, lobbal.
, hangut. = si: séd. V. ö. si, sió, sivit, stb.
seb, (vulnus), sebes, sebesít, sebesedik, sebhed, sebész.
seg, segít, segítség, segéd, segedelem.
segg, segges, seggen, seggel, seggeltet.
sej, (1) = saj: sejt, sejtés, sejtelem, sejdít, sajdit.
sej, (2), sejt (cellula), sejtes, sejtszövet. V. ö. söv, sövény, sző, szövet.
sek = csek: sekély, csekély, fordítva: kecs, kecsély, kicsi.
sel, selejt, selejtes, selejtesedik.
sely, hangut. selyp, selypeg, selypes, selypesség.
seny, senyv, senyved, senyveszt. V. ö. sany, sanyar.
sėp, söp, sup, hangut. sėpėr, söpör, sėprü, söprü, sėpredék, söpredék, supra, suprikál.
ser, (1), hangut. sercz, serczeg, serp, serpeg, serpenő.
ser, (2), növés alapértelmével: serdűl, sereg, serevény, serény (szőr), serte. V. ö. sar, sarjad.
ser, (3), mozgás, forgás, tekeredés, serény (alacer), sereg, serken, serteperte; serlik, serít, serifikál. V. ö. sür, sürög.
sér, sért, sérelem, sérv, sérít, sérűl, sérzik.
ses, hangut. vastagh. sus: sese, seseg, susa, susog, sústya.
set, l. söt.
sét, séta (= téta, tétova), sétál, sétálgat, sétika, sétikál.
si v. sih, süh: siheder, süheder. V. ö. se (1), és su, suh, suhancz, suhanczár, suttyó.
sík v. sik, (1), csuszamlós, egyenes fölszin: sikos, sikál, sikam, sikamlik, siklik sikk, sikkad, sikkaszt.
sík v. sik = csik (2): arany sík, ezüst sík, sikos (ruha).
sik = sük: siker, süker, sikeres, sükeres, sikeretlen, sikerűl.
sik = csig: sikoltyú, csigoltyú, csikoltó.
sik, hangut. sikolt, sikoltás, sikoltoz. Puszta gyöke: (rí).
sil, silány, silyánodik, silányság. V. ö. hi, hiú.
sim, (1), sima, simít, simúl. V. ö. sík, sikos.
sim, (2) = siv: simánkodik, sivánkodik (rimánkodik).
sín, v. sin: sínlik, sinlődik. V. ö. sany, sanyar, seny, senyv.
síp v. sip, hangut. sípol, sípos, sipít, sipákol, sipánkodik. V. ö. , sívit.
sis, hangut. siserg, sisergés, sisterékel.
sír v. sir, (1), ige: sirám, siránkozik, sirás, siralom, sirat.
sír v. sir, (2), fn. sirbolt, sírkő, sírvers.
siv, (1), hangut. sivít, sivölt, sivalkodik.
siv, (2), hiú, üres, puszta: sivány (homok), sivatag. V. ö. sil, silány.
, sós, sótalan, sóz, sózás. Hasonlók a latin: sal, ném. Salz, szláv: szol.
sod, sodor, sodrás, sodorgat, sodorít, sodorodít. V. ö. sad, sadar.
soh, kedélyszó: sohaj, sohajt, sohajtás, sohajtoz.
sok, sokadalom, sokall, sokas, sokasít, sokasodik, sokaság, soká. Törökűl: csok.
som, (1), fn. savany izü gyümölcs neme; Somod, Somogy, Somos, helynevek.
som, (2) = suny: sompolyog, somfordál = sunyogva jár, megy.
som, (3), fordítva = mos: somolyog, mosolyog. Szanszkrit szmi.
sop = sip, kedélyszó: sopánkodik, sipánkodik, sopánkodás.
sor, (1), am. szer, rend: soros, soroz.
sor, (2), hangut. sorgyáz, sorikál, sorofol. V. ö. sur, surran.
sor, (3) = her: sorvad, hervad, sorvadás, hervadás, sorvatag, hervatag, sorvaszt.
sov, (1), héj, burok, takaró; sovarlik, sovarol. V. ö. kov, kovárlik, kop, kopács.
sov, (2), üres, fogyatkozott: sovány, soványodik, soványság. V. ö. hiv, hivány, hitvány (hiutvány).
sov, (3) = soh, kedélyszó: sovár, sovárog, sohár, sohárog.
söm = csöm, csom; sömölcs, sömör, sömörög.
söp v. süp: alászállás, lemerülés hangja: söpped, süpped, söppeszt, süppeszt.
sör, (1) = szőr: sörény, sörte, sörtés; szúr.
sör, (2) v. sėr: fözés, forrás által készített ital: sörös, söröz.
sőr, sőre, kurta szarvu, ökörfaj. V. ö. csir, csira (ökör).
söt v. set = est? sötét. Német Schatten.
sőt régiesen sőg am. is-eg = és-eg = és-még, az ,ismét’ testvére.
su, a suhintás és sebes mozgás természeti hangja: súg, súgár, sugall, sugalom, sugatag; sudam, sudamlik; suh, suhog, suhint, suhu; sujt, sujtogat. V. ö. si.
sub, suba, subás. V. ö. gub, guba és zubbony.
sul, konyulás, görbedés: suli, kuli = lekonyuló szarvu v. fülü.
suly = szul, szúr: sulyom, azaz, szulákos, szurós, tövises héju vizi termény.
súly v. suly, nyomás, ütés alapértelmével: súlyos, sulyok, sulykol. V. ö. su, sujt.
suny, aláhajlás, hunnyászkodás alapértelmével: sunyi, sunyog, sunydorog. Vékonyhangon: sün, sündörög. V. ö. huny, hunnyászkodik.
sup, hangut. suppan, suppant. V. ö. süp, supped, süppeszt.
sur, (1), hangut. surran, suramlik, suramlás.
sur, (2), növésre vonatkozó: surján v. surgyán, surány. V. ö. sar, sarjad.
súr, dörzsölési hang: súrol, surolás, súrlódik, súrlódás.
sus, (1), hangut. susa, susog, susárol, sustorog, sústya.
sus, (2) = rus, rút: susnya, rusnya, suspus = erkölcsi rútság, szégyen gyalázat.
sut = csut, (2), csonkaság: suta szarvu ökör.
sut, (3), kemencze möge, buvóhely: suttony, suttom, suttomban.
sut, (4), hangut. suttog, suttogás; sutty, suttyan, suttyó = suhancz.
, a tüzön égő testnek hangja: sűl, süt, sütöget, sütemény. V. ö. izz.
sű, süv am. a kölcsönzött sógor. Talán su, si gyökökkel azonos, mintegy kisuhanása, sugárzása a házas életnek.
sük v. sik: süket, siket, süketség, siketség, süketűl, siketűl, süketít, siketít.
sül, = hegyeset, szurósat jelentő sul, szul, szur: süldisznó.
süly v. sülly, a lemerülő testnek hangja: süllyed, süllyeszt. V. ö. süp. süpped.
sün, sündör, sündörög, sündörködik. V. ö. suny, sunyi.
sür, (1) élénb mozgalom; sürög, sürge, sürget, sürgölődik, sürgöny.
sür, (2) = zür (zavar), sürü, sürít, sürüsödik.
süv, (1), hangut. süvölt, süvölt, süvöltöz, süvöltyű. V. ö. siv, sivít.
süv, (2), süveg, süvegel, süveges, máskép söv, söveg. V. ö. , föveg.

SZ.

sza, (1), tátongó terjedés, nyilás: szá, száj, szád; szana, száguld. Vékonyh.: sze, szét.
sza, (2), hasítás, metszési nyilás alapértelmével: szab, szabdal, szak, szakad; szal, szalu, szalúl, szalag; szám, számlik, szánt. Vékonyhangon: sze, szeg, szegdel; szek, szekercze; (szakócza), szel, szelet.
sza, (3), a parancsolómód nyomatéka, vékonyhangon: sze = te: add-sza, jer-sze, (jösz-te), no-sza, ne-sze. Változattal: szi: jöve-szi, di: us-di, haj-di, szu, uszu.
sza v. szo, (4), általán = hang: szav, szov, szó, szól, szavaz, szavatos, szós. Török szöjlemek.
szab, szabás, szabdal, szabó. Puszta gyöke sza (2).
szag, orron beszivott, s az illető idegenekre különös érzéssel ható levegőnek hangja: szagol, szaglász, szagos.
szak, (1), szakad, szakasz, szakgaszt, szakgat. l. sza, (2).
szak, (2), dagadt, dudorú, valaminek szaka, = toka.
szal, sietési léghang: szalad, szalaszt, szaladgál. V. ö. hal, halad.
szál, szálka, szálkás, szálkásodik. V. ö. sza, (2).
száll, mozgási repülési hang, és ige. szállít, szállong. V. ö. szél (1).
szam, szaglási, izlési beszivás hangja: szamat, szamócza, Máskép zam, zamat. V. ö. szim, szimat, szimatól.
szám, számlik, szánt; számol, számít, számos. l. sza (2).
szán, (1), fájdalmas részvéti kedélyszó: szánalom, szánás, szánakodik: V. ö. sajn, sajnál.
szán, (2), akarat eltökélése: szándék, szándékol, szándékos, szándékoskodik.
szán, (3), szánkó, szánkózik. Eredetileg: iszán, iszánkol, iszamodik = csúszkál, csuszamodik.
szap, (1), sürü sokaság: szapor, szapora, szaporít, szaporodik. V. ö. gyap, gyaporodik.
szap, (2), fa edény és mértéknem: szapoly, szapu, szapul, szapuló.
szar, (1), szarik, szardik, szartos, (mint: fos, fostos). Szlávul: szerem = szarom.
szar, (2), folytonos járás: szarándok, szarándokol, szarahora.
szar, (3), sarjadzás, kinövés: szaru, szarv, szarvas. V. ö. sar, sarj, tar, tarjag, tarkó, szár.
szár, (1), felnövő, felnyuló szál: növény szára csizma szára.
szár, (2), eredés, kinövés: származik, származás; szárny, szárnyas. V. ö. sar (2).
szár, (3), kopasz, kiaszott: száraz, szárít, szárad, szárazság.
szaty, szalagnemű valami: szatying, szatyor, V. ö. szity, szittyó.
szed, (1), elv. gyök: szeder, szedres, szederj, szederjes.
szed, ige: szedés, szedeget, szedett, szedetlen.
szeg, nyilt e-vel, ige: szegés, szegély, szegélyez, szegdel.
szėg (1), hegyes, szuró eszköz neve: szeges, szegez, szegezés.
szėg v. szög, (2), hegyes, csúcsos szorulat: szegel, szegelet, szögel, szögellik. V. ö. zug, szug.
szėg v. szög, (3), sötét barnás szin: szeghaj, szöghaj, szögszinü.
szeg, éles é-vel, szűk, szorult életállapot: szegény, szegényedik, szegénység. V. ö. szig, szigor, szigorodik, szük, szükség.
szegy v. szėgy, a baromnak, szarvasmarhának melle, előrésze. A lónál: szügy.
szégy, szégyen, szégyenel, szégyenít, szégyenkedik. V. ö. szem, szemérem.
szek, (1), szekeres, szekerke, szekerez. (szök-ik v. zök-ik?)
szek, (2), = szeg: szekercze, szekerczés. Vastaghangon: szak, szakócza. Hasonló a lat. seco, (szeg, szab) securis.
szel, (1), ige. nyilt e-vel: szelés, szelet, szeldel, l. sza (2).
szel, (2), éles e-vel, mert máskép rég. szil: szelid, szilid, sziligy, szelidség, szelidít, szelidűl.
szél, (1), tompa é-vel, mely ékvesztő, a mozgó lég hangja: szeles, szelel, szellő, szellet, szellem.
szél, (2), éles é-vel: széles, szélesít, szélesedik. V. ö. sza, sze, szét = szélt?
szėm, személy, (régente am. arcz), szemes, szemesség, szemtelen, szemetlen, szemők, szemzik, szemerkél, szemérem, szende (szemde). Zártabb hangzóval: szöm.
szén, tompa é-vel, mely ékvesztő: szenes, szenesedik, szénegető.
szen, (1), a gyöngéden alvók szelid orrhangja: szender, szenderedik, szendereg, szenderít. Vastaghangon: szuny, szunydikál.
szen, (2), fájdalmas kedélyhang és állapot: szenv, szenved, szenvedés, szenvedély. V. ö. sin, sinlik.
szeny v. szenny: szenyv, szenny, szennyes, szennyesedik.
szep, (1), ijedőnek beszivott hangja: szepeg, szepegés, szeppen, szeppent, továbbá erőlködő szuszogása: szepelkedik.
szep, (2), szepe, szeplő, szeplős, szeplősít, szeplősödik.
szép, szépít, szépűl, szépséges, szebb, szebbül; persául: zéb am. szépség és zéba szép.
szėr, 1) sor, rend: szerked, szerkeszt, szeres, rendszer, szerszám; szerződik, szerzet. 2) íz: egyszer, kétszer, tizszer. 3) Különféle átv. ért. mód, eszköz, mennyiség, dolog.
szer, (2), nyilt e-vel; gyökeleme sze talán am. szi, honnan a szív, szű főnév is: szeret, szeretet, szeretkezik, szerelem, szerelmes. A törökben szever am. szerető s a gyök szev = szív (? fn.).
szesz, (1), nyilt e-vel, izlési, szaglási, hang: szeszes, szesztelen.
szesz, (2), éles e-vel, kedélyhang: szeszeg, szeszszen.
szi, nyelvvel, vagy fogak között vagy orron behuzott lég hangja: szí, szív, szippan, szippant, szipák, szipákol. Továbbá, más ilynemű természeti hang: szivár, szivárog, szivatyú, szivornya; szít, szítás.
szig, (1), hegyes, bökős valami: szigony, szigonyoz. V. ö. szeg, (1).
szig, (2), szük, szoros: szigorog, szigorú. V. ö. szeg, szegény; V. ö. szug.
szik, (1), szikkad, szikkaszt, szikár. Hasonló a lat. siccus.
szik, (2), hangut. szikra, szikrás, szikrázik.
szim, szaglási hang: szimat, szimatol. V. ö. szam, szamat.
szín, ékvesztő; valaminek föle, héja, látszata: szinel, szines, szinez, szintelen, szinte.
szir, (1), hangut. szirkó, szirkotál = szítja a tüzet.
szir, (2), = szij: szirom, szirmos, szirmoz,
szisz, természeti hang: sziszeg, sziszegés, sziszereg, sziszszen.
szit, hangut. szita, szitál, szitás, szitka.
szív, (1), ige, hangutánzó l. szi.
szív v. sziv, (2), szível, szíves, sziveskedik, szivesség, szívtelen.
szó v. szav, szól, szólít, szólogat, szaval, szavaz. Egyezik vele a latin: sonus. l. sza. (4).
szob, szobor, szobros, szobrász, szobrászat. V. ö. czob, czobor.
szod, az ételt mohón beszivó befaló hangja: szodé, szodéskodik.
szok, ige: szokik, szokás, szokatlan, szoktat.
szom, (1), szomor, szomorú, szomorít, szomorodik, szonkolodik, szontyolodik. A szán, szenv, kedélyszók rokona.
szom, (2), szomé, szomju, szomjuság, szomjuzik. Valószinüleg iszom igével azonos, valamint éh, éhes ėszik igével egy eredetűek.
szor, (1), = élénk forgásu, mozgásu sür: szorgos, sürgős, szorgalom, sürgelem, szorgalmas, sürgelmes, szorgolódik, sürgölődik.
szor, (2), szükhely: szorít, szorúl, szorongat, szorítkozik, szoros. V. ö. szur, szurdok.
szorty, orron vagy más valamely csőn áthuzodó nesznek hangja: szortyog az orr, szortyog a tisztátalan pipaszár.
szoty, (1), hangut. szotyog, szotytyan, szotyó.
szoty, (2), = sutty; magát meghuzó sunyogás; szotyorodik, szotya, szotyka.
sző v. szöv, átveve ösz, öszve; szálak öszvekötése, együvé fonása: szövés, szövet, szövevény, szövetkezik, szőnyeg. Vastaghangon: szov, szováta = szövőte, szövőszék. Selypesen: söv, sövény.
szök, szökik, szökdel, szökdös, szökcső, átvetve, szöcskő. Hasonló hozzá a szláv: szkok (szökés).
szől, szőlő (= szűrölő, vagy csak szűrő), szőlős. V. ö. szűr, szüret.
szöm = szėm: szömőcsény, szömörcsök.
ször, (1), szivási hang: szörcs, szörcsöl, szörpöl, szürcsöl, = szíricsel. Lat. sorbeo.
ször, (2), szörny, szörnyü, szörnyed, szörnyűködik, szörnyeteg. Megrázó, reszkettető kedélyszó, mint: bor, borz, borzad.
ször, (3), = élénk mozgási sür: szörszem v. szörszöny ember = sürgőfürgő, világra való.
szőr, szőrös, szőrösödik, szőretlen. Rokonai: sėr, serény, serte v. sör, sörény, sörte; szúr.
szu v. szú, szurós, bökős valami: szucza, szúr, szurkál, szulák, szulákos, szutyongat. V. ö. czu, czucza, czuczáz.
szug, szugoly, szuglya. V. ö. szűk, zug.
szuny, a gyöngén alvónak orrszuszogása: szunyáta, szunyókál, szunyák, szunydikál, szunynyad. V. ö. szen, szender. Hasonló a lat. somnus.
szúny, természeti hang: szúnyog, szúnyogos.
szur, (1), szurok, szurkos, szurkol, szurkoz, szurtos.
szur, (2), = szor: szurdék v. szurdok.
szusz, (1), orrhang: szuszog, szuszma, szuszmati, szuszamusza, szuszmog,
szusz, (2), = czucz: szuszál, czuczál, szuszakol czuczakol.
szűk, (1), szoros, öszveszorúlt: szükít, szükűl, szükölködik, szükség V. ö. szug, szeg, szig.
szűk, (2), szepegő félő kutya hangja: szükül.
szül, v. szűl, (1), szüle, születik, szülemény, szülő.
szül, (2), szűr: szüleség, mindenféle betakarított, mintegy beszűrt takarmány.
szün, szünik, szünet, szüntelen, szüntet; V. ö. tün, csüny.
szür, = zűr, (zavar) vegyiték, keverék: szürke, világos és setét szin vegyülete, szürke az ég estve, midőn a világosságba homály kezd vegyűlni, szürkűl az ég hajnalban, megfordítva.
szűr, (1), hangut. ige: szürés, szüret, szürő, szürönködik, szüröget; szürcs szürcsöl.
szűr, (2), fn. = szőr: szűrös, dolmányszűr.
szűz, szűzeség, szűzen, szűzi. Talán tisz-ta gyöke; lat. cas-t-us. A törökben: kïz.

T.

ta v. to, messzeség: taa, toa, tova, tahát, táv, távol, táj, tól (től), túl; tal, tol, tasz, tosz, tács, taval.
, felnyitott száj: tát, táté, tájbász, tácsó, tátogat, tátri, tábirtos.
tacs, v. tács 1) dajkanyelven am. messze. távol. Tácsba menni, v. tátába. 2) tacskó (b) = csacskó, csacska.
tag, (1), tagad, tagadás, tagadhatlan.
tag, (2), tagol, tagló, tagolás, tagozás.
tág, tágít, tágítás, tágúl, tágulás. Alapérteménye: a körvonalak egymástól való távolsága. Csupasz gyöke a távolító ta.
taj, tajdok, tajkos, tajték. V. ö. tej.
táj, bizonyos távolságra kiterjedő vidék: tájék, tájékoz. V. ö. ta, táv.
tak, (1), födél, burkolás = takar, takaró, takarodik, takarmány. V. ö. tek, teknő. Hasonló a lat. tego, tectum, tegumen.
tak, (2), takony, taknyos, taknyosodik, taknyoz.
ták, tákol, tákos, tákoz, bocskorták. V. ö. tak (1).
tal, (1), = al: talabor, talap, talp.
tal, (2), = tol: taliga, toliga, talicska; csupasz gyöke a távolságot jelentő ta, v. to.
tal, (3), talán, talál, találmány, találós, találkozik.
tál, tálal, tálas, tálos, tálgyér v. tányér. Tágas öblü edény.
tám, (1), támad, támasz, támaszt, támogat, támla.
tám, (2), = csám, támolyog, csámolyog, ide-oda tántorogva jár.
tám, (3), = szám: táméntalan = számtalan. Vékonyh. teméntelen.
tan, tana, tanács, tanakodik, tanít, tanu, tanul.
tán, ideoda mozgás, ingadozás: tántor, tántorít, tántorodik, tántorog. V. ö. tám, támolog, és sán, sánta.
tany, tanya, tanyás, tanyázik, tanyázás.
tap, hangut. tapod, tapos, tapogat, tapint, taps, tapsol. Átv. ért. tapad, tapaszt, tapasztal.
táp, táplál, táplálás, táplálék, táplálékony.
tar, (1), kopasz, nyírt: tarol, tarló, taráz, tarka, tarangy, tarattyú, tarhudik. V. ö. sar, sarol.
tar, (2), kinött, magas: taré, taréjos, tarjag, tarju, tarkó.
tar, (3), maradás, létfolytatás: tart a) önh. tartós, tartósság, lat. durat, ném. dauern: b) áth. (servat, tenet) tartalék, tartóztat, tartatlan.
tar, (4), = tur: tarhó, turósodotí tej, tarhonya, száraz, turóhoz hasonló morzsolt tészta.
tar, (5), tal, tol: targoncza, torboncza, talicska.
tár, (1), terjedtség, nyilás: tárol, tárad, táraszt, tárogat, tárogató. V. ö. ta, táv.
tár, (2), terem, térhely, lak, ház: kincstár, társzekér, tárnok.
tár, (3), = tál: tárgy = tálgy (pluteus), deszkaellenző az ostromlók lövöldözései ellen, továbbá, azon czéltábla (meta), melyet lődöznek, „tárgy közepe” (centrum meate). Átv. ért. objectum, pl. beszéd tárgya, amire a beszéd mintegy czélra irányúl.
tas v. tás = tar v. tár: tasoly, táska, tarsoly. Azonos a német Tasche.
tasz v. tosz: taszít, toszít, taszigál, toszigál, toszkol, tuszkol. V. ö. ta, tal, tol.
tát, (1), a szájnyitást jelentő csupasz gyöktől: táté, tátogat.
tát, (2), = tud: tátos v. táltos = tudós persa dáná.
táv, távol, távolít, távolodik, távolság, távozik. V. ö. , to, tova.
te, (1), , második személynévmás: teeget, tegez, teez, ten, tennen, teed, v. tied. Egyezik vele a lat. tu, ném. du, szláv ti.
te, (2), = távolitó ta: tehát, tahát, tege, tegnap, tegent v. tegett.
, tėsz, tehet, tetet, tékony, tét, tétel, tekél, tekélet, tekéletes. V. ö. cse, csi, cseál, csiál.
, tév, téved, téveszt, tévelyeg, tébolyog, tétova. V. ö. táv, távol.
teh = tej: tehén (tején, tejelő), tehenes, tehenész, tehénkedik. Szanszkrit dhénu am. tehén.
téj v. tej: tejel, tejes, tejesedik, tejetlen, tejke.
tek, (1), tekint, tekintés, tekintet, tekintély, tekintetes.
tek, (2), = tök, gömbölyü: teke, tekéz, tekézés, földteke, égteke.
tek, (3), görbén csavarodó mozgás: teker, tekerés, tekerget, tekeredik, tekervény, teketória.
tek, (4), födő, burok: tekenő, (törökűl: tekne), tekenős. V. ö. teg, tegez, tok, toklász, tokmány, tak, takar.
tel (1), v. töl, telik, teljes, televény, telhetetlen, tölt, töltözik.
tel, (2), = ter v. tér: telek, telep, telepedik = terepedik.
tél, ékvesztő, fn. telel, telelés, teletszaka, téli, télies.
tem v. töm: temet, temetés, temető, temetkezik; tömör, tömhüdt, tömött.
ten, teng, tengés, tenget, tengődik, tenk, tenkre jutni. Török és perzsa nyelven tenk = szük állapot.
tėn v. tön: tėnk, tönk, tönkő, tengely.
ten v. teny, tenyér, tenyeres; tenyészik, tenyészt; tenger. Alapérteménye: terjedés.
tep, teper, tepiczkél. V. ö. tap, tapos, tip, tipor.
tép, tépés, tépdel, tépeget, átv. ért. tépelődik.
ter, (1), hangut. terefere, tereferél, teretura, terécsel, teréfa.
ter, (2) = tér: tereb, terebély, terep, terepély, tereget, terít, terűl; terj, terjed, terjeszt; terp, terped, terpeszt, terpeszkedik; terty, tertyed; terv, tervez; terem, fn.
ter, (3), a növés alapérteményével: terem, termés, termeszt, teremt, természet, termékeny. V. ö. ser, serdűl, sar, sarjadzik.
ter, (4), terh, terhel, terhes, terhesség, terhenye.
tér, l. tár (1).
tes v. test, testes, testesedik, testesűl, testetlen. V. ö. tet, tetem.
tet, (1), látszat, föltünés: tetik, tető, tetéz, tetszik, tettet, tettetés, tetem.
tet, (2), tetü, tetv, tetves, tetvesedik, tetvészkedik.
tév, téved, téveszt, tévelyeg, l. té, tá, távol.
tik, 1) = tyúk, hangut. tikácsol, fuldokló tik hangon szól, átv. ért. tikkad, a nagy fáradság miatt alig piheg.
til, (1), elavult ige: tilik, tilt, tilos, tilalom, tilalmas, tilalmaz. Rokona a távolító tol.
til, (2), hangut. tilinkó v. tilinka, tilinkóz; tiló, tilól.
tim, timsó, timár, aki timsós csávával készíti a bőrt.
tin v. ten, tincs, tencs (= csomó, tömeg szőr, haj, kender); tincsődik = hízik, teste tömötté lesz. V. ö. tem, töm.
tin, tinó, talán ,tehén’ módosúlata; a szanszkrit dhénu am. tehén.
tip, (1), tipor, tipeg, tipeczkel, tipródik. V. ö. tap, tapos, tep, teper.
tip, (2), tipál, tipász, l. tép, tépdel.
tisz, (1) = disz: tiszt, tisztel, tisztes, tisztesség, l. di.
tisz, (2), tiszta, tisztít, tisztúl, tisztaság, tisztátalan.
tir, (1), hangut. tiricsel, tirikol (pacsirtaszó).
tir, (2). a maga nemében apró valami: tiripiri, tirinákó, tirink. V. ö. csir, csiribiri
tit, titok, titkol, titkolódzik, titkos. V. ö. csit, csitít.
tiv, tivornya, tivornyáz. V. ö. dev, devernya, dáv, dávorikol.
tíz, számnév: tized, tizedel, tizedes. Hellen δεκα, lat. decem, franczia dix stb.
to, tova, tovább. V. ö. ta, táj, táv stb.
v. tav: tavas, tovas. Hasonló a ném. See, Teich, török, tatár szu.
tob, (1) = top, hangut. toborzó, toporzó, toborzékol, toporzékol.
tob, (2) = dob, toboz, doboz,; tobzódik, dobzódik.
toj, tojik, tojás, tojat, tojomány. V. ö. tol, ige.
tok, (1), burok, födő: tokos, tokla, toklász. tokmány. V. ö. tak, takar.
tok, (2), dudoru, dagadt: toka, tokás. V. ö. dag.
tol, (1), odább, távolabbra nyomás: tolakodik, tolong, tolóka, toldít, toldúl; tolu v. toll. V. ö. ta, to.
tol, (2), tolvaj, tolvajkodik, tolvajság. V. ö. dúl.
tom, (1), hangut. tomb, tombol, tombéroz, tombora.
tom, (2), vágás, metszés: tompa, tompít, tompúl. tonka. Fordítva V. ö. met, metél. Hellen τεμνω, τομος.
tom, (3) = dom, emelkedett, dudorú: tomb, tombácz, tompor, tompora.
top, hangut. topog, toppan, toppant, toporczol, toporzékol, topa, topán. V. ö. tap, tapod.
tor, (1), hangut. torty, tortyog, torha, tornyikol.
tor, (2), torok, torkol, torkolat, torkos, torkosság.
tor, (3), torol, torolatlan, torének, disznótor.
tor, (4), emelkedés, magasodás: torlik, toromba, torony, torz, torzonborz. V. ö. tar, taré, tarkó.
tor, (5) = metszési, vonalazási or: tordacs = ordacs, ordas.
tor, (6), torzs, torzsa, torma. V. ö. tör, törzs.
tosz, toszít, toszigál, toszkol. V. ö. tasz, taszít.
toty, hangut. totya, totyog, totytyan.
v. töv: tős, töves, tősgyökeres, tőke.
tök, tökös, tökösség, töksi, töketlen.
tőgy, tőgyes, tőgyellik. Alapérteménye: dudoruság. V. ö. tüd, tűgy, csöcs.
töl, 1) tölgyfa, tölgyes, 2) tölt, töltés. V. ö. tel, telik.
töm, tömör, tömöszöl, tömpe, tömött. V. ö. zöm, zömök.
töp, töpik, töpörödik, töpörtő, töpped, töppeszt. V. ö. csöp, csöpörödik.
tör, (1), tördel, töredék, törek, törköly, törpe. Átv. töredelem, törődik, töprenkedik (törpenkedik, töri magát). Rokon dar, darab.
tör, (2), surlási hang: töröl, törölget, törleszt, törzsöl. V. ö. dör, dörzsöl. Latin tero.
tör, (3), törzs, törzsök, törzsökös. V. ö. tor, torzsa.
tör, (4), történik, történet, történetes. V. ö. töl, tölt.
tör, (5), törlejt, régiesen am. szerez, csinál; törvény (szervény), törvényes, törvénytelen.
tőr, tőrök, tőrös. Csupasz gyöke a hegyeset jelentő v. .
trécs, hangut. trécsel, trécselés. V. ö. ter, tereturál.
trücs, borjuhajtó szó: trücs be! trücs ki!.
trüsz, hangut. trüszög, trüszszen, trüszszent. Máskép: prüsz, prüszszen.
tu, hangut. tutu, tutul, tutulás.
tud, tudakozik, tudás, tudatlan, tudákos, tudalom, tudomás, tudós, tudósít.
tuh, dagadás, torlódás: tuhad, tuhaszt, tuhúl. V. ö. duv, duvad.
tuk, tukma, tukmál. V. ö. dug.
tul, tulajdon, tulajdonít, tulajdonság.
tuny, tunya, tunyálkodik, tunyaság. V. ö. suny, sunya.
tur, (1), hangut. turu (turtur), turbik, turbikol.
tur, (2) = magasodási tor: turzos, turczos = torzas, borzas.
tur, (3), turba v. tulba = bőrönd vagy tömlő, melyet fel lehet fúni. V. ö. dúl = fúj.
túr, (1), ige: túrás, turkál, turdogál. V. ö. szúr.
túr, (2), fn. a) torongy, tarjag, fekély: túros hátu ló; b) túró, túródzik, túrós. Hellen τυρος.
tus, (1) = ducz: tusak, tuskó, duczkó.
tus, (2) = tosz, tasz: tusa, tusakodik = toszakodik, taszigálodik, tusakol = tuszkol.
tus, (3), tust inni. V. ö. dus, duska, duskál.
tusz, tuszkál, tuszkol. V. ö. tasz, taszigál.
túsz, kezességűl lefoglalt személy, mintha (praeda) gyanánt lefoglaltat jelentene, s annyi volna mint: dúsz.
tut v. tuty, hangut. tutog, tutyog, tutma, tutyma = orron beszélő.
, fn. hegyes eszköz vagy test: tüvis, tűz, tüzdel.
tücs, hangut. tücsök, tücskérez.
tüd, tüdő, tüdős; tűgy (pofa), tütt tüttös, vastag gömböczféle hurka. A dudorodás, felfuvódás alapérteményével. V. ö. död, dödölle, dud, dudorú.
tün, tünik, tünet, tündér, tündöklik, tünemény, tüntet.
tűr v. tür, (1) = gyűr: türemlik, gyüremlik, törődzik, gyürődzik, türet, gyüret.
tűr v. tür, (2), türelem, tűrhető, tűrhetetlen; türtőzik, türtőzködik, türtőztet.
tütt, l. tüd.
tűz, ékvesztő fn. tüzel, tüzes, tüzeskedik, tüztön, tüztént (tüstént, hevenyében), mint: füst, füstént, ugyanaz.

V.

va, elvont gyöke váj, vág, vál, vás, önálló szóknak, melyek nyilásra, szakadásra vonatkoznak.
vacz, (1), hangut. vaczog (a fog), vaczogtat.
vacz, (2), vaczok, vaczkalódik. V. ö. fész, fészek, fészkelődik.
vad, vadon, vadas, vadász, vadít, vadúl, vadság.
vád, vádol, vádolás, vádoló, vádos, vádoskodik. Hasonló a szláv: vadím, perlek.
vág, vagdal, vagdos, vagdalkozik, vágány, vágó, l. va.
vagy, (1). ksz. vagy .... vagy. Alapérteménye ketté választás. V. ö. va.
vagy, (2) = van, val: vagyon, vagyonos, kinek valamie van, vagyontalan, kinek semmie sincs.
vágy, kedélyszó és fn. vágyik, vágyakodik, vágyás, vágyódik. Hasonló az ohajtási vaj! vajha!.
vah, hangut. vahákol, vahákolás, vahorász.
vaj, (1), fn. vajas, vajatlan, vajaz.
vaj, (2) = baj: vajudik, vajlódik = bajlódik.
vaj, (3), isz. vajha, vajki, vajmi, vajon v. vajjon.
váj, ige: vájás, vájkál. V. ö. áj, ás, igék.
vak, (1), hangut. vakog, vakogás, vakkan, vakkant.
vak, (2), vakar, vakarás, vakargat, vakarcs, vakaródzik.
vak, (3), mn. vaksi, vakandok, vaklandos. Átv. ért. vakol, vakolat, vakisa, vakota.
val, (1), valag, valaska. V. ö. vál, válik, bal, balta.
val, (2), való, valóság, valótlan, valál, vall. V. ö. vagy. (2).
vál, válik, válasz, választ, válogat, vált, váltogat, válu.
vám, vámol, vámos, vámolatlan.
ván, vánszorog, vánszorodik. V. ö. von, ige.
vány, ványad, ványol, ványoló.
van, l. vagy. (2).
var, (1), varas, varacsk, varacskos, varangy, varancs.
var, (2), hangut. varju, vartyog, varczog.
vár, (1), várás, várakozik, várakozás, várat, váratlan.
vár, (2), város, várad, váracs, várda.
varr, varrás, varratlan, varrogat, varga.
vas, (1), vasal, vasas, vaskó.
vas, (2), vaskos, vastag, vastagodik.
vás, vásik, vásás, vásott, vástol. Alapérteménye: kopás.
vász, vászon, vásznas. Fordítva V. ö. szöv, szövéte, szováta.
vat, vatalé = viztartó edény. V. ö. ved, veder.
váz, vázol, vázolat. V. ö. véz, vézna.
, vėsz, vėhet, vėtet, vét, vétel, vėvő.
vėd, vid, vöd, vat, vod, = víz: vedel, veder, vider, vödör, vatalé, vodér.
ved, nyilt e-vel: vedlik, vedlés. V. ö. mez.
véd, védelem, védelmez, védtelen, védencz. V. ö. fed.
vég, véges, végetlen, végez, végződik, véghetetlen. V. ö. vág.
vegy, vegyes, vegyít, vegyűl, vegyülék. V. ö. egy.
vék, vékony, vékonyít, vékonyodik. V. ö. véz, vézna.
vel = fél, vál: velem, veled, vella, veleszta.
vél, vélekedik, vélemény, véletlen, vélte.
vem, vemh, vemhes. Hasonló a lat. venter, ném. Wamme.
ven, vendég, vendégel, vendéglés, vendéglő, vendégeskedik.
vén, vénhedik, vénít, vénűl, vénség.
ver, (1), sütés, melegség: verőfény, verőmalacz. V. ö. per, pergyó.
ver, (2), ige: verés, verekedik, vergődik, verdes, vereget, vereség. Lat. verberat.
vėr, vör: vėrės, vörös, vėrheny, vörheny. V. ö. per, pergel, pir, pirít.
ver, verseny, versenyez, versenyg. Rokona: vir, virrog = perel.
vér, véres, vérez, vérzik. V. ö. vér, vérės.
vés, véső, vésű. V. ö. vás, vásik.
vesz, nyilt e-vel, v. vész, veszély, veszélyes, veszélyez, veszendő, veszt. Különbözik tőle a gyökből származott vėsz (emit, accipit).
vet, vetés, vetemény, vetemedik, vetekedik, vetél, vetyeng.
vét, vétek, vétkel, vétkes, vétkezik. V. ö. tév, téved.
vez, vezér, vezérel, vezény, vezényel, vezet.
v. viv: viadal, vita, vítat, vitatkozik, vitatás, vivás.
vics, vicsorít, vicsorog, vicsorgás. V. ö. vigy, vígyorog.
vicz, viczk, viczkand, viczkandozik, viczkos. V. ö. ficz, ficzkandozik.
vid, vidám, vidámít, vidámúl, vidámság, vidor. V. ö. víg, vígad.
víg, vígság, vígad, vígaszt, vigasztal, vigalom.
vigy, (1), hangut. kedélyszó: vigyor, vigyori, vigyorog, vigygyan.
vigy, (2), vigyáz, vigyázat, vigyázatlan. V. ö. figy, figyel.
vih, vidám kedélyhang: vihog, vihogás, viháczol.
vik = vih: vikog, vikogás. vikogtat.
vil, világ, világos, világlik, világít, világtalan; vill, villám, villó, villany.
vin, vidám kedélyhang: vincz, vínczároz, vinczog, vinczos. V. ö. fin, finczároz.
vir, (1), élénk forgásu mozgás: virgoncz. V. ö. fir, fireg, firgencz.
vir, (2), virág, virúl, virít. V. ö. pir, pirúl.
vir, (3), virics. V. ö. nedvet jelentő ir, iró, nyir, nyirk.
virr, virrad, virraszt, virradó. V. ö. pir, pirúl.
vis, (1), visel, viselés, viselet. V. ö. visz.
vis, (2), hangut. visít, visítás. V. ö. siv, sivít.
visz, (1), vihet, vitet, vitel. Puszta gyöke az elvont vi.
visz, (2), viszony, viszonyos, viszonylik; viszál, viszálás, vissza, visszás, viszálkodik.
visz, (3), viszket, viszketés, viszketeg, viszkettet. Előtét nélkűl = mozgást jelentő iz, izeg.
vit, vita, vitat, vitatkozik, vitáz. Puszta gyöke: , vivás.
víz, ékvesztő fn. vizes, vizel, vizelés, vizelet, vizenyős. Hasonlók a ném. Wasser, szláv woda stb.
vizs, vizsol, vizsla, vizslat, vizsga, vizsgál, vizsgálódik.
vol = val: volna =valna, mint holt = halt.
von, vonás, vonatkozik, vonakodik, vonogó, vontat, vonszol, vonz.
vony, vonyár = csipős, savanyú. V. ö. fany, fanyar.
vor, hangut. vorcz, vorczog. V. ö. porcz, porczog.
, vőfél, vőlegény. Eredetileg = vė-ő, vėvő.
völ, völgy, völgyel, völgyelés. V. ö. vál, válik, válasz, lat. vallis.

Z.

zab, (1), zabol, zabló, zabos. Hasonlók a lat. av-ena, ném. Haf-er, szláv ow-esz.
zab, (2), zabál, zabálás. V. ö. hab, habsol, mohón habatolva eszik.
záb =záp: zábé = kapufa, kapu zápja.
zagy, zagyva, zagyvál, zagyválás, zagyvalék.
zaj, hangut. zajong, zajdúl, zajgat, zajos, zajlik.
zak, (1), hangut. zakat, zakatol, zakatolás.
zak, (2), zaklat, zaklatás, zakutál. V. ö. sza, (1), szág, száguld.
zák, zákány, zákla, záklás. V. ö. nyálkát jelentő: hák.
zal, zalánbol, zalánbolás. V. ö. zar, zarándok.
zam = szaglási, izlési szam: zamat, szamat.
záp, a) = csap, kerék zápja = csapja, zápfog;
b) = áp, romlott: záptojás, áporodott;
c) = szap, zápor, szapora eső;
d) = háb, záporkodni, am. háborkodni.
zar, zarándok, zarándokol, zarándokság. V. ö. zal, zalánbol, szar, szarahora.
zár, ige és fn. zárol, záros, zárkozik, záratlan és zártalan.
zav, zavar, zavarodik, zavarg, zavargás. V. ö. hab, habar, kav, kavar.
zeg, hangut. zegernye, zegernyés. V. ö. ziv, zivatar.
zell = szül: zellettség, a székelyeknél am. atyafiság, szülöttség.
zėn, hangut. zeng, zengés, zendít, zendűl, zenebona, zenezuna. V. ö. zon, zong.
zėr, zerge, zernya, am. szürke macska. V. ö. zür, zürlik.
zih, hangut. zihál am. nehezen liheg; zihar am. zivar, zivatar.
zim = szin: zimforus, a székelyeknél am. képmutató, színforgató.
ziv, szélhang, zúgás: zivar, zivatar, zivataros.
zok, hangut. zokog, zokogás, zokon; zokkan, zokkant.
zom v. zöm, zomok, zömök. V. ö. döm, dömsödi.
zon, hangut. zong, zongora, zongoráz. V. ö. zen, zeng.
zor, borzalmi kedélyhang: zord, zordon, zordonkodik.
zök, zökög, zökken, zökkent, zöcsköl (zökcsöl). V. ö. szök, szökken.
zöl, zöld, zöldellik, zöldít, zöldűl, zöldség.
zöm, aránylag kis terimébe szorított, tömött, nyomott sokaság; zömök. V. ö. dömöczkös, döme, dömsödi.
zön, hangut. zöng, zönge, zöngés. V. ö. zėn, zeng.
zöp, csukló sírás hangja: zöpög, zöpögés.
zör, hangut. zörög, zördít, zördűl, zörgés, zörren.
zöty, szekérrázás: zötyög, zötytyen, zötyögtet.
zu, tompa hang: zúg, zúgás, zódít, zudúl, zuhog, zuhaj, zuhan, zuhé, zuhint.
zup, hangut. zupog, zupál, zuppan.
zug, zugoly, szögzug. V. ö. szug, szugoly.
zur v. zür: zurbol, zurbolófa, zűrzavar.
zúz, ige és fn. zúzás, zuzorka.
zür, zürlik = vénül, szürkűl a haja; és szürlik. V. ö. szür, szürke.

ZS.

zsám, zsámbok v. zsámbék. V. ö. zsom, zsombék.
zsar, (1), zsarol, zsarolás, zsarnok, zsarnokság. V. ö. tekerést, csavarást jelentő ser, zser.
zsar, (2), zsarát, zsarátnag. Hangut. mint: zsizsi, zsizser.
zseb, zsebel, zsebelő, zsebmetsző. Törökűl: dseb, dsib.
zséb, zsébre, zsébrék (aphta). Rokona: seb.
zsém, zsémb, zsémbel, zsémbelődik, zsémbes. Változattal: zsim, zsimb, hangut.
zsėn, zsön: zsėnge, zsönge, zsėngés, zsöngés, zsėndűl. V. ö. gyėn, gyėnge.
zsėr, zsör, hangut. zsėrtėl, zsörtöl, zsėrtėlődik, zsörtölődik.
zsib, (1), hangut. zsiba, zsibaj, zsibog, zsibong, zsivaj.
zsib, (2), zsibvásár, zsibáru, zsibárus. V. ö. díb-dáb.
zsib, (3), zsibbad, zsibbaszt. V. ö. sín, sínlik, seny, senyved.
zsig, (1), zsiger, zsigeres, tájejtéssel és törökűl: dsiger.
zsig, (2), zsigora, az ebek zsugorító nyavalyája, zsikora, am. töpörtő, öszvezsugorodott szalonna. V. ö. zsug, zsugor.
zsil, hangut. zsilip. Máskép: sel, seléb.
zsi = di: zsiók, am. vízi dió, mogyoró: diók.
zsin, zsinár, zsinárkodik. V. ö. zsiv, zsivány.
zsír, zsiradék, zsíros, zsíroz. V. ö. ir, irics, virics.
zsizs, hangut. zsizsi, zsizsereg; zsizsik.
zsiv, zsivány, zsiványkodik, zsiványság.
zsom = dom: zsomb, domb, zsombék, dombék, zsomboly.
zsöm = zöm: zsömök, zömök. V. ö. döm, dömbicz.
zsug = fordított gúzs: zsugorodik, guzsorodik, zsugori, zsugorgat, zsngorog.
zsum, hangut. zsummog, zsummogás.
zsúr = súr: dörzsölési hangut. zsúrol, súrol.
zsurm = fordított morzs, zsurmol, morzsol.
zsup, ütési hangut. zsupszalma = zsuppolva kivert szalma. Máskép: zsuf, honnan zsufa am. szalmaszinű sárga.