, fn. tt. zseb-ět, harm. szr. ~e. Nyilással ellátott táska vagy fiókforma öböl több ruhanemüeken, melyben holmit tartani, s magunkkal hordani szoktunk. Köpönyegzseb, dolmányzseb, mellényzseb, nadrágzseb, szoknyazseb, kötényzseb. Oldalzseb, hátulsó zseb. Zsebbe dugni, zsebre szedni, tenni, rakni valamit; átv. ért. azt is teszi, a sértést elégtétel nélkül elszenvedni. Zsebbe nyúlni, pénzt tenni, vagy kivenni belőle. Én sem dugom zsebembe a kezemet, azaz dolgozom, nem henyélek. A szó nem fér zsebbe (km.) a mondott szót eltitkolni nem lehet. Az én zsebem bánja meg, átv. én fizetem az árát.
A zs előhang nélkül lehet am. öb; egyébiránt törökül: dseb (Tasche, Sack, Beutel. Zenker).