, (zsúf-ol) áth. m. zsúfol-t. Bizonyos gyűmennyiségnek egyes részeit a lehető legszükebb helyre öszveszorítja, vagy, mint különösen a pénzről mondani szokás, élére veri, egymással szoros érintkezésben hozza. Kölönösen valamely zárt téren péld. teremben, templomban, szinházban sok személyt teljes teltig öszvegyüjt, midőn azt az illető személyek megtöltik.
Véleményünk szerént átv. ért. szó a palóczos kiejtésü zsúf azaz zsúp szótól, azon hasonlat alapján, hogy ami zsúfolva van, hasonló a kévébe szoritott, kötött avagy a házfödelén tömötten összevert zsúpszalmához.