, fn. tt. zsiók-ot, harm. szr. ~ja. Szegeden am. vizi dió, vízi gesztenye. E szó vagy a magyar dió szónak toldalékos változata, mely tájdivatosan, különösen a barkóknál: gyió; mintha volna gyiók; vagy pedig az az arab-török dsevz v. dseviz szóból módosult. "Nem etették azt zsiókkal, hanem korpával. (Dugonics Jolánka, 49. 1.) Máskép l. SULYOM.