, (zsör-t-ös) mn. tt. zsörtös-t, v. ~et, tb. ~ek. Mondják oly emberről, ki a vele szorosabb viszonyban levőkkel hamar öszvezörren, perel, czivakodik. Zsörtös feleség. Gyöke a hangutánzó zsör, azaz zör, és törzse zsört, mint hóbort, csipert, melyekből lett hóbortos, csipertes.
Miklosich a szlovák és lengyel art szóval rokonitja, de ez tréfát jelent és sehogy sem illik a magyar zsörtöl, zsörtös jelentéseire.