, (zsiv-aj) fn. tt. zsivaj-t, tb. ~ok. Beszélő, nevetkérező, lármázó, versenygő több embernek kevert, homályos hangja, tompa moraja.
"S távolról haj! már hallható,
S közelítni gyanitható
A töröknek robajja,
Vért zsomjazó zsibajja.
Kisfaludy S. (Dobozi Mihály és hitvese).