, fn. tt. zsold-ot, harm. szr. ~ja. Széles ért, díj, bér, melyet valakinek az általa tett szolgálatért fizetnek; továbbá valamely tettért vett jutalom, avagy büntetés. "A bűnnek zsoldja a halál. (Sz. Pál. Rom. VI. 23. Káldi.). Szorosb ért. azon határozott díj, melyet a hadi szolgálattevő személyeknek, vagyis katonáknak adni szokás. Kijár a zsoldja. Fölemelni, leszállítani, pontosan fizetni, elhúzni a katonák zsoldját. Átv. szolgálat. Idegen hatalom zsoldjába állani.
Idegen eredetü szó; olaszul: soldo, francz. solde, spany. sueldo, németül Sold stb. Eredetije a latin solvo-tól: solutio.