, (zsi-zsi v. zsi-zse) iker. fn. tt. zsizsi-t, tb. ~k. Igy nevezik dajkanyelven, vagyis gyermekbeszédben a tüzet. Ne bántsd fiam, zsizsi, megéget. A zsizseregve égő tűznek természeti hangját utánozza s egyike azon szavainknak, melyek gyermeknyelven szoktak eléfordúlni, milyenek: tütü, ital, víz; papa, pép, étel; bibi, seb, fájás; csecse, szép; kaka, csúnya, rosz; cziczi, csecs; pipi, tyúk, csibe; gag, lúd; czoczo, ló; gyagya, madárfaj, s több más. Sínai kuan-khua nyelven zsí napot, mint tüzelő testet jelent. Sü-l, sü-t szók eleme is egyezík a zsi gyökkel.