, fn. tt. zsolozsmát. Régies szó. Máskép: solosma, solozsma, szolosma, szolozsma. hourek és Dankovszky szerént eléjön a szláv nyelvben is, de se Mikloschich se Jancsovics nem emliti, Jancsovicsnál csak mint magyar szó van meg, ,ária értelmezéssel. Mint ,solosma szónál megérintettük, eredetije a hellen-latin celeusma (xλευσμα = Zuruf, Ermunterung, Geheisz, Befehl, Gebot. Rost szótára) Páriz-Pápainál: felkiáltás, üvöltéssel valamire kiáltás, inditás. Fabri Thesaurusában pedig a következő foglaltatik: "Celeusma, clamor nautarum, quo se hortabantur facientes opus ad remos, Schiffgeschrei... 2) (másodszor) Christianis pro celeusmate hymni et psalmi fuerunt, quos saepe repetitie vocibus Halleluja et Amen canere solebant. A magyarban is leginkább ez utóbbi értelemben fordul elé, mint szent ének. "E nömös doktor nagy sok könyveket szerze, és miséket, szolozsmákat, melyek az ő egyházába mind ez ideig olvastatnak. Debreczeni Legendásk. 20. 1.
"De nem használ miseszolgáltatásunk
Utálatos sok zsolozsmatartásunk.
Feddő Ének a XVI. századból. (Thaly K. gyüjteménye).
l. még SOLOSMA.