, ZSIR, (1) fn. tt, zsir-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. 1) Azon fehéres, vagy sárgás, enyekes, ideg nélküli, s ennél fogva érzéketlen részek az állati testben, melyek a fölösleges tápnedvektől elválnak, s vékony hártyával behúzódnak, milyenek különösen a háj, fodorháj, szalonna, faggyú; különösen az állati testtől elválasztott s kifőzőtt vagy kiolvasztott állapotban. Disznózsír, ludzsir, kutyazsir, nyulzsir, halzsir. Fris, olvasztott, avas zsir. Zsírral főzni, sütni, kirántani, berántani valamit. Zsirral kenni, bemocskolni holmit. 2) Átv. kövér, ragadós, nyálkás, olajos nedv, mely bizonyos növények, vagy ásványokból kiszivárog, vagy azok fölszinét ellepi. p. ganaj zsirja, dohány zsirja, zsirkő, zsirbogár, repülő zsir, gyógykenőcs neme, hamuzsir stb. 3). Képes kifejezéssel valaminek java, sikeres, televényes, tápláló része; valakinek testi, anyagi, szellemi ereje. Föld zsirja. Kihuzni a föld zsirját. Saját zsirjába fúl, táplálkozás, tulbőség által elvész. Kiszíni a haza zsirját. Az uzsorások mások zsirján élősködnek. 4) Boszorkányzsir, babonás kenőcs, melylyel ha valaki hónalját és talpát megkeni, a balga hitüek szerént, a hová tetszik, elrepül.
Menyiben a zsir olvadékony, enyekes testet jelent, alapfogalomban rokonok hozzá a magyar ír kenőcs, író, a vajnak sűrű leve, nyir, nyirok, nyers (nyirs) és virics. Egyébiránt rokon vele a görög στεαρ (sztear = Fett), honnan a stearin-gyertya; továbbá a persa sír (am. tej). Miklosichnál ezt olvassuk: ir Mast neuslavisch, ír čech; slovakisch, ire pingvedo russisch. Jancsovicsnál (mint szlovák szó) nem jön elé.